Azt nem lehet mondani, hogy a Lovecrose első nagylemeze tökéletes lenne, de ez nem is volt elvárt. mindig van és kell is hova fejlődni, ám megismerésre, hallgatásra nagyon is ajánlott! Elvégre ki tudja, hogy a jövőben meddig fog tudni eljutni ez az együttes? Kívánom, hogy minél tovább és minél magasabbra sikerüljön.
Sorozatom e részében kivesézésre kerül a Mechina újragondolása (első rész itt), az As Embers Turn to Dust történet megalkotása, és kezdetét veszi a metalos űrutazás. Korábban már foglalkoztam a banda megalakulásával, kezdeti időszakával, és az Assembly of...
Ha egy kicsit is fogékonyak vagyunk a ’80-as évek retró stílusára, és az abban az időszakban tapasztalt technológiai fejlődésre, valamint a korszakot meghatározó popkultúrára, akkor bizton állíthatom, hogy jó helyen járunk.
Ugyanakkor nem adja könnyen magát a lemez, elég masszív és talán a befogadása is nehézkes. Nem a nagy hallgatóságnak készült, Attila első sorban önmagának készítette, mégis, ha valaki szán időt rá, nagyon meg tudja fogni az embert.
Az emberi képzeletet hosszú ideje mozgatja a jövő fürkészése, a „legvégső határ”, az űr meghódítása. Ezen két tényező szorosan kapcsolódik egymáshoz, elég csak arra gondolni, hogy napjainkban mennyi science fiction témában mozgó film, sorozat és könyv jelenik meg.
Az album utolsó száma, a Sátántangó mind zeneileg, mind szövegileg nagyot üt, ám sokadik hallgatásra sem akkorát, mint a Tíz fekete dalt záró Hajnali állat, főleg az utolsó soraival. Mindezek ellenére az Ørdøg második nagylemezét csak ajánlani lehet főleg azoknak, akik valami másra, valami különlegesre, valami elgondolkodtatóra vágynak.
Témája és előadásmódja sokban hasonlít a manapság igen divatos djent és progresszív klisékre, de tartogat magában annyi egyediséget, és meglepetést, hogy kitűnjön közülük. Egy igazán minőségi és profi anyagot kaptunk Micic úr jóvoltából.
Bár találunk hasonló bandákat határon belül is, ilyen elkötelezettséggel és viszonylag sajátos hangvétellel – a nyugati színvonalat simán átugorva – a Sunset tudja hozni az egyik legjobban ezt a fajta modern metal muzsikát.
A korongon 8 dal található, és igazi átható metalzenét tartalmaz. Indít egy fél-akusztikus intróval, majd a Boneyard képviseletében igazi klasszikus melodic death metal tekerés veszi kezdetét. Kicsit modernebb formában, de nagyon is hűen viszi tovább a skandináv death metal hagyományt.
Bizony, a Persefone egy olyan prog death zenekar, aki egyáltalán nem riad vissza a tiszta ének használatától. Ez, és a gitárokat háttérből finomító billentyűk teszi igazán sajátos ízűvé az andorraiak muzsikáját.
