Haken – Affinity (2016)

hakenaffinity
Előadó
:Haken

Album: Affinity

Származás: Nagy-Britannia

Megjelenés éve: 2016

Stílus: Progressive Metal

Honlap: http://www.hakenmusic.com/

Értékelés: 8/10

 

Mára már széles körben elterjedtek a metalnak olyan alfajai, amik sokkal hallgatóbarátabbak és befogadhatóbbak, mint az arconpörgős, pogózós zsánerek. Nem „rokkeros” személyeknek nagyon jó bekapcsolódási pontot biztosít a manapság igen népszerű progressive stílus. Itt mindenki megtalálhatja a saját ízlésének megfelelő zenekart és témakört, annak függvényében, hogy a “tökös rocker”, vagy a “művészlélek” dominánsabb a személyiségében. Eme széles skálán mozgó stílus egyik koronázatlan királya, a Haken, a tavalyi év folyamán hozta el nekünk negyedik stúdióalbumát, az Affinity-t.


Őszintén szólva nem is tudom, hogy kezdjem a lemez bemutatását, mert ezt a művet hallani KELL. Nagy valószínűséggel mindenkiből más és más érzelmet fog kiváltani a brit banda stílusa, amit vagy utálni lehet, vagy első hallásra beleszeretni. De ha egy kicsit is fogékonyak vagyunk a ’80-as évek retró stílusára, és az abban az időszakban tapasztalt technológiai fejlődésre, valamint a korszakot meghatározó popkultúrára, akkor bizton állíthatom, hogy jó helyen járunk. Az Affinity ennek az érának a világába kalauzol el minket, annak minden bájával és nosztalgiájával.
Kezdésként egy viccesnek ható dalcímet és  dalt kapunk a lemez címét is adó Affinity.exe-vel. Az Affinity.exe megnevezés kifejezetten témába vágó és ötletes húzás volt, ugyanis az intróként felfogható szám azt az érzetet kelti, hogy bizony be kell „töltenünk” az albumot, mielőtt lejátszásra kerül a sor. Telis-tele van korabeli eszközökre jellemző statikus zajokkal, és mindenféle fapados kütyü prüttyögésével. Persze a vége felé összeáll egy nagyon intenzív dallammá, ami tökéletesen felvezeti az előttünk várakozó nosztalgiavonatot.

Szerintem ezen a ponton van a nagy vízválasztó momentum, ami meghatározhatja a viszonyunkat az albummal és a zenekarral egyaránt. Az album első teljesértékű nótája legelején meghallhatjuk az énekes Ross Jennings ezer közül is felismerhető hangját. Vannak emberek, akiknek nem passzol a metalos közegbe ez a fajta gyengéd, magas énekhang, és ezért ki is kapcsolják a lejátszót. Szerintem rosszul teszik. Meglátásom szerint ez a hang adja a Haken sajátos, összetéveszthetetlen stílusát. De nem is próbálok győzködni senkit, inkább azt tanácsolom, hogy várjuk ki a következő, 1985-re keresztelt számot. Az maga a megtestesült retró érzés. Nagyon régen hallottam ennyire zseniális kivitelezést a 80’-as éveket jellemző dallamok modernizálására.

Elképesztően technikás gitártémák, az atmoszférát biztosító szinti szólamok, és a háttérben megbúvó basszusgitár dübörgése seperc alatt Magnum bőrébe varázsol minket. A heves múltidézés közepette alig vesszük észre, hogy valójában már a fejünket rázzuk, és vadul dobolunk a kezünkkel. Márpedig a szám felétől tapasztalható tempóváltás ezt a reakciót idézi elő, és buzdítja aktivitásra a metalszenzorokat.
Igazából hosszú oldalakon át elemezhetném hangról hangra a lemezt, mert bőven van benne említésre méltó tartalom, de akit nem szippantott be ennyi idő alatt a lemez, az ezután se várjon változást. Aki nem vevő a Miami Vice-t és a GTA Vice City-t idéző hangzásvilágra, az ezek után sem fogja megtalálni a számításait. Akik viszont benne vannak egy modern köntösbe öltöztetett időutazásban, azok egy kihagyhatatlan élmény részesei lehetnek.

Az egész albumra jellemző a végtelenül összetett zenei megoldások, és a kifinomult énekhang teljes összhangja. A retró stílus ellenére kétségtelenül jelen vannak a prog metal jellegzetességei, amik a tempós, zúzós riffekben, és a lüktető dobszólókban nyilvánulnak meg.  Progressive metal lévén gyakorta megesik, hogy egy picit lelassul az előadás, de ezt hamar felváltják a lendületes ütemek.
Összegezve azt kell mondanom, hogy olyasfajta nosztalgiabombát kaptunk a zenekartól, amit legalább egyszer minden zenekedvelőnek hallania kell. Aztán mindenki eldöntheti, hogy passzol-e hozzá ez a fajta irányzat a stíluson belül, vagy valami egészen másra fáj a foga. Én csak ajánlani tudom.

Akit motivál ez a témakör, és nem rest feláldozni a szerda estéjét egy program miatt, az megtekintheti a proggereket, az A38-as hajó programkeretein belül. A prognózist figyelembe véve, kihagyhatatlan koncert lesz. …oké, befejeztem!

 

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/