Sunset – We are Eternity (2017)

R-9915574-1488479076-3021.jpeg


Előadó
: Sunset

Album: We are Eternity

Származás: Magyarország

Megjelenés éve: 2017

Stílus: Modern metal

Honlap: https://www.facebook.com/Sunsethungary

Értékelés: 9/10

 

Kimondani is hihetetlen, hogy a Sunset megalakulása óta eltelt 10 év, és első teljes, ujjaink között is megfogható nagylemezüket még csak most tarthatjuk a kezünkben. Persze ez előtt megjelent két EP-jük is, Photography, majd Szívroham címmel, mindemellett az említett dekád alatt rengeteg változáson, átalakuláson, viszontagságon ment keresztül a zenekar. Én azon szerencsések között mondhatom magam, akik anno előzenekari szerepben bár, de láthatták úgy a bandát, hogy még az AWS-ből Siklósi Őrs volt az énekesük. Azóta az ő helyét felváltotta a szintén nagyszerű énekes, Hunyadi Zoltán. A 2015-ben napvilágot látott Szívroham EP-t követően még rövid időre visszaállt a korai időkre jellemzően két énekessel való operálás, ám a március elején megjelent We are Eternity nagylemez már szintén egy énekessel készült el. Az eltelt 10 év alatt a Sunset elég sok színpadi tapasztalatot szerzett, ez nem vitás, mindezek ellenére az elmúlt évtizedet az előbbiekből is láthatóan az útkeresés jellemezte. Mondhatni első nagylemezük ezen út megtalálása.

Az album előfutáraként legelőször az album egyetlen magyar számát hallhattuk, a Spirális hanyatlást, mely a Szívroham EP legjobb pillanatait idézi. Kellőképpen kemény, ugyanakkor elsőre fejben-ragadó refrénje rögtön nagy kedvenccé teszi. Nem mondom, hogy a többi szám ennél gyengébb lenne, ám sokan az említett kislemez után azt hitték, hogy a banda véglegesen magyar nyelvre váltott. Ezzel az új album egy az egyben szembe megy. Nem baj, a srácok azt csinálják, amit ők szeretnének, ugyanakkor az egyértelmű és kevésbé egyértelmű hatásaik mellett (A Day to Remember, Bring me the Horizon, Bullet for my Valentine, Papa Roach, stb.) tudnak adni valamilyen eddig számomra megfoghatlatlan sajátos ízt, amit szerintem a magyar dalszövegek csak erősítettek.

Mindezek ellenére az angol dalszövegektől korántsem lesz rosszabb az album. Ha már a dalszövegeknél vagyunk, kiemelném Hámori Dávid munkáját, aki a banda dobosa és a dalszövegek eredeti, magyar nyelvű változatait is ő írta, melyeket később Fehér Sándor fordította át angolra. Nagyszerű, de nem könnyű, közel sem felszínes szövegek és témák készültek el a keze alatt. Ezeket a már említett Hunyadi Zoltán énekes és Fehér Sándor basszer/vokalista kiválóan és egyben arcleszaggatóan adják elő. Hallgatás előtt kicsit tartottam az anyagtól, ugyanis a Szívroham EP számait bár nagyon szeretem, rengetegszer meghallgatom, az ottani ének-sound saját meglátásom szerint nem sikerült a legjobban, a kásás hangzás miatt rendesen utána kellett néznem a szövegeknek. Szerencsére az első teljes album esetében ez a probléma nem áll fenn, a sound, a keverés tökéletes és ez nem csak az énekre igaz.

A másodikként, még a megjelenés előtt klipes formát öltve meghallgathatóvá és megleshetővé vált Motivator a lemezen is második helyet foglal el, és címéből adódóan is nagyszerűen motiváló a zenei alapja és a hangvétele is. Talán a legtöbb hallgatót egyből magával ragadja. Külön kiemelném még az ezt követő Vermin-t és a To live in you-t. Előbbi pörgőssége és szám eleji riffelése szétüti az arcunkat, utóbbi pedig 90-es évek végi-, 2000-es évek eleji legjobb nu metal dalokat idézi föl bennem, persze mindezt Sunsetes, modern megfogalmazásban. A Be my…  egy szűk két perces instrumentális hangulat-átvitel. Pár pillanatig el sem hittem, hogy Sunsetet hallgatok, annyira gyönyörű és visszafogott a dallamvilág az elején, persze aztán jön egy kis durvulat, ám a különleges légkör megmarad. Többek között ez a szösszenet is mutatja, hogy mennyiféle hatás keveredik ebben az öt srácban, valamint, hogy mennyi potenciál rejlik a zenéjükben. Végezetül szintén megérdemel pár szót a tizedikként a lemezt záró God in Quietude. Még a zenekar szerint is az egyik legkomplexebb, legváltozatosabb számukról van szó, de ha valaki ezt meghallgatja, nem is kell magyarázni. Talán nehezebben befogadható tétel a többinél, de megéri többször meghallgatni, megszeretteti magát és a kedvencetek lesz.

Bár találunk hasonló bandákat határon belül is, ilyen elkötelezettséggel és viszonylag sajátos hangvétellel – a nyugati színvonalat simán átugorva – a Sunset tudja hozni az egyik legjobban ezt a fajta modern metal muzsikát.  Sajnálom, hogy extraként nem dobták rá a lemezre legalább a (tudtommal fizikailag nem kiadott) Szívroham EP-t, vagy egy extra lemezen mindkét korábbi kislemezüket. Persze ez több munka, több energia, több pénz. Az album így is kerek egész, csodálatosan lekapcsolja hallgatás közben az ember agyát a hétköznapi gondokról. Nem kicsit előremutató anyag, és reméljük, tényleg egy felfele ívelő életpálya indulása az eddigi útkeresés lezárásával.

Írta: Vágány Norbert

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/