Lovecrose – Alvilág és Ég (2017)

Lemez frontElőadó:Lovecrose

Album: Alvilág és Ég

Származás: Magyarország

Megjelenés éve: 2017

Stílus: Metal / modern metal / metalcore/ melodic death metal

Honlap: https://www.facebook.com/lovecroseband

Értékelés: 7/10

 

Itthon egyértelműen nehéz dolga van a mai feltörekvő bandáknak, akár fővárosiak, akár vidékiek. A 2005 környékén elindult divathullámok némi késéssel hozzánk is eljutottak. Szerencsére, talán úgy tűnik, hogy e tendenciáknak már a leszálló ága van, ám még a mai napig szinte mindenki nagyon metalcore, nagyon üvölt, nagyon menő angol szövegeket ír, no és persze mindenki rettentően technikás. Aztán persze mindenki siránkozik, hogy őket nem érti meg senki és csak az a bizonyos minimális igényesnek titulált réteg képes befogadni ezt a jó kis „andergrand” vonulatot. No és persze ezzel párhuzamosan a hazai és nemzetközi tekintetben egyaránt jelen levő felületes zenehallgatási szokásokról is lehetne mit mondani…

Ebből a helyzetből tényleg nehéz kitörni, a bandáknak kevés az egyedisége, vagy éppen nem tudják megmutatni azt. Pont ezért az ember szeme föl tud csillanni akár egy-egy kisebb érdekes, különös, sajátos megoldáson, hangvételen is. A 2012-ben alakult zalaegerszegi Lovecrose persze nem vonható ki teljesen a fönt említett irányzatból, ugyanakkor zenéjükben egészséges elegyet tud képezni a metalcore-ral vegyített technikás-, majdhogynem melodikus death metal, a kellemesen dallamos, szimfonikus, szintis betétek, hogy a rap-es hatásokról ne is beszéljünk. Nevükkel ellentétben magyar szövegekkel, valamint az agresszív és tiszta ének váltakozásával operálnak, amelyek szintén a szintér kiemelt bandájává teheti őket előbb-utóbb.

Egyéb iránt a banda 2012 óta több tagcserén átment már, legtöbben az énekesi poszton fordultak meg náluk, ám a 2015-ben csatlakozott Volner Márkkal a felállás stabilnak tűnik. Korábban, 2013-ban Tűréshatáron címmel látott napvilágot egy 9 számos EP-jük, melyen még a punkos hatás erőteljesebben érződött. Az említett énekes csatlakozástól-, 2015-től kezdődött meg a banda legaktívabbnak tekinthető időszaka, melynek eredménye a 2016 második felétől idén februárig felvett első nagylemezük, az április 10.-én meglent Alvilág és Ég, melyen a fent említett sajátos hangzás kezd kiteljesedni.

IMG_9892.2

A 11 számos korong eléggé masszív anyag, többször meghallgatós, ugyanakkor, ha valaki belemerül, nyújt azért egy-két kapaszkodót. A kezdő Prologus egy igazán feelinges kis szimfonikus intro, melyhez hasonló a lemez végi Felismerés című szám zárásaként is visszatér, így megfelelő keret képződik az egész album körül. Egyébként pont az utóbbi nótához készült az album második, egészen feelinges klipje is:

Az album Kiválasztott című száma az egyik legjobban arcleszedős, főleg a track eleji szinti-betétet fölváltó szeletelős riffeléssel, amit a durca dobtémák is rettentő jól kiegészítenek. Megemlíthető még a Prologust követő Tépett szárnyak, valamint a későbbi Mennyem a Poklom, melyek gitártémái baromi jól szólnak, valamint talán ezek a lemez leginkább slágerpotenciálos számai. Utóbbiban megmutatkozik az a rap-technika, mely valamennyire egyedivé teszi a zenekar ének-soundját. Hasonló, a hazai underground rap bandákat felidéző részek többek között a Kényszer vagy a Távol című számokban is fellelhetőek. Persze ez sok bigott metal-osnak szemet szúrhat, hiszen a hasonló vegyítések egyfajta kommerszség felé terelik zeneileg és küllemileg is a metal bandákat, ezt részben meg is lehet érteni, ugyanakkor ez a Lovecrose esetében jó értelembe véve érdekesnek nevezhető.

Lehet, hogy szubjektív vélemény, de az egyik legjobban kiemelkedő, egyben némiképp elrontott pontja az albumnak a Harcmezők. Nagyon mély és fontos témákat vet föl szövegileg, ugyanakkor a refrén hamiskás, valamint a szám végi lövés és robbanáshangok elfuseráltak. Érthető, hogy utóbbiból mit akartak kihozni a srácok, ugyanakkor olyan gyors a lezárás és az elhalkulás, hogy ez a kis gag egyáltalán nem tud kiteljesedni és pont emiatt némiképp gagyin is hat, ráadásul a hallgató inkább belezavarodik, minthogy átérezné a lényeget, a végső mondanivalót. Ez csak azért zavaró, mert mindezt jobban megoldva a lemez talán legjobb nótája lehetett volna.

Egyáltalán nem kétséges, a banda muzikálisan nagyon ott van, Böröcz Gábor basszer, Szekeres Attila ritmus villanygitáros, Csiszár Ádám szólógitáros és Kiss Benedek dobos rendkívűl technikásan, mégis ösztönösnek hatóan szállítják a földbe döngölő zenét. Az egyetlen negatív sarokpont a Harcmezők refrénje kapcsán említett ének. Nagyon jó, hogy Volner Márk és Csiszár Ádám a váltott énekkel egyszerre tudják hozni a tiszta és hörgős éneket, valamint a rap-elős részeket, ugyanakkor az ének sound-ban pont az veszik el, ami a csapat különlegességét képezhetné. Az énekeseknek, bár karakteresnek hat a hangjuk, rendkívül erőltetettnek tűnik az egész, olyannyira, hogy az ember torka csak szimplán a hallgatás közben megfájdul. Persze erre rá lehet (rá kell) feküdni, lehet ezt fejleszteni, az kell, hogy az ének öblösebbnek és egyszerre kellemesnek hasson. Jelenleg sajnos ez egyáltalán nincs meg. Azt is említsük meg, hogy a lemez egyes számaiban az előre tolt vokálok a háttérbe szorítják a zenét, bár ez valószínűleg keverési hiba. Továbbá a bandát mindezek mellett a korábban pozitívan említett magyar szövegek tudnák kiemelni és ismertté tenni. Nagyon érdekes és nem felszínes témákat sorakoztatnak föl a számokban, viszont a felülemelkedéshez szükséges lenne az árnyaltabb, talán művészibb és nem ennyire közhelyes megfogalmazás. No, de ez az együttes első nagylemeze, aminek megfelelő, ugyanakkor a folyamatos fejlődés, javulás az szükséges.

Ha egy számot kéne kiemelnem az albumról, az biztosan a Függőségeink lenne. Nem azért, mert a Lovecrose-hangzás ebben mutatkozik mega legjobban, mert ez nem igaz. Ugyanakkor szövegileg talán a legmélyebbnek, egy igen fontos témát felvetőnek tekintem és mindemellett olyan energikus, hogy ledörzsöli az arcodat. Még a Sunset zenekar stílusához való hasonlóság sem zavar, annyira ott van ez a szám, hogy a középrészes bedurvulásra még a kritika írása közben is derékból bólogattam! Olyan repeat gomb nyomogatós fajta, az biztos!

Azt nem lehet mondani, hogy a Lovecrose első nagylemeze tökéletes lenne, de ez nem is volt elvárt. mindig van és kell is hova fejlődni, ám megismerésre, hallgatásra nagyon is ajánlott! Elvégre ki tudja, hogy a jövőben meddig fog tudni eljutni ez az együttes? Kívánom, hogy minél tovább és minél magasabbra sikerüljön.

Aki pedig élőben is szeretné megtekinteni a közeljövőben a bandát, az ne habozzon, vasárnap (ápr. 30.) látogasson el a KVLT-be, ahol a Sonic Syndicate előtt fogják bemelegíteni a népet (esemény). Reméljük ott élőben is azt lehet látni majd, hogy érdemes a srácokkal foglalkozni!

 

Írta: Vágány Norbert

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/