Mechina – Egy földöntúli történet (I. rész)

Az emberi képzeletet hosszú ideje mozgatja a jövő fürkészése, a „legvégső határ”, az űr meghódítása.  Ezen két tényező szorosan kapcsolódik egymáshoz, elég csak arra gondolni, hogy napjainkban mennyi science fiction témában mozgó film, sorozat és könyv jelenik meg. Legtöbbjük egy olyan jövőképet vázol fel az emberiségről, amiben modern űrhajókkal és eszközökkel hódítjuk meg a világűr eldugott zugaiban rejtőző, minden képzeletet felülmúló bolygókat és csillagrendszereket.

maxresdefaultManapság ez igencsak felkapott témának bizonyul, és ennek jeleit produkálja a zeneipar is. Persze ez a hullám nem kerülhette el a metal kultúrát sem. Az első jelentősebb képviselője ennek a jelenségnek a svéd Hypocrisy zenekar a kilencvenes évek elejéről. Nekik sikerült a svéd death metalt olyan irányba elvinni, aminek a témái magukban foglalják a paranormális jelenségeket, egy lehetséges új világrendet, és nem utolsó sorban az idegenek jelenlétét.
Talán a Hypocrisy volt az előfutára annak a robbanásszerű változásnak, amit az ezredforduló óta tapasztalunk. A modern metal színterén sorra jelentek meg az olyan produkciók, amik djent, progresszív, industrial, ambient stílusban nyúlnak az űr témájához. Megszámlálhatatlan projekt indult útjának ennek hatására, kitermelve olyan kiemelkedő előadókat, mint a Widek, Modern Day Babilon, StarSystems és az Anup Sastry. Még hosszú sorokon át tudnám listázni azoknak a zenészeknek a nevét, akik valamilyen formában hozzátettek ennek a „reformnak” a megvalósulásához. Némi elfogultsággal mondván, de számomra a Mechina a legkiemelkedőbb, mert nagyot vállalni, és létrehozott egy univerzumot, amibe be tudta illeszteni a saját elképzelését a témáról.

Mostani alanyom 2011-ben útjára indította saját űrhajóját, roskadásig pakolva azt metallal.
Történetünk 2004-ben kezdődik az USA-ban, Illinois államban. Itt alakul meg Jot Tiberi és David Holch vezetésével a Mechina névre hallgató zenekar, erősítve a tengeren túli szimfónikus, indusztriális black metal vonalat. A hagyományokkal ellentétben ők úgy gondolták, hogy a zenéjük megvalósításához elsősorban a modern technikára hagyatkoznak, és gépi hangszerekkel, programokkal próbálnak maradandót alkotni.

 

Kezdeti időszakban két demóval jelentkeztek, de az első nagylemez sem váratott sokat magára. 2005-ben jelent meg a The Assembly of Tyrants névre keresztelt albumuk, ami teljes egészében az industrial vénát hivatott követni, több-kevesebb sikerrel. Kezdő zenekarok körében fontos a motiváció és az inspiráció, amit a nagyok gyakorolnak rájuk, de nem szabad átesni a ló túloldalára. Sajnos a The Assembly of Tyrants maximum szárnypróbálgatásként értékelhető, ugyanis komoly áthallások vannak a – szintén amerikai – industrial legenda, Fear Factory felé. Amikor először hallgattam, komolyan azt hittem, hogy rossz lemez került a lejátszóba, és éppen a Fear Factory következő demóját hallgatom. A mondás úgy tartja, hogy jótól nem szégyen másolni, de amikor már nem tudja az ember, hogy melyik előadót hallgatja, az elgondolkodtató tud lenni.
Sajnos azt kell, mondjam, hogy zeneileg sem találták még meg az összhangot a fiúk, hacsak nem az volt a cél, hogy az egész lemez egyetlen számnak hasson. Mondjuk kutatgatásom során nem találtam erről még utalást sem, szóval nehéz lenne ezt a tulajdonságot a pozitívumok közé sorolni. A vokált elég csak egy szóval jellemezni, borzalmas. A stílushoz erősen kötődő megoldásokkal összhangban váltakozik a mogorva hörgés, és a „tiszta” ének, ami próbál valami karaktert adni a produkciónak. Még a hörgős részek egészen vállalhatóan sikerültek, de sok esetben izzadságszagúak és erőltetettek, míg a tiszta ének egész egyszerűen kiábrándító.
A klisékkel telipakolt, vitathatatlanul pörgős és erőteljes villanygitár témák sem tartogatnak túl nagy meglepetést, bár a Machine God című szám szólójánál azért jelzett a metálszenzorom. Az elég tökösre sikeredett.

Joe Tiberi

Joe Tiberi

A korongon helyet kapott két instrumentális szám is, az Apothica és egy intróként feltüntetett szám, az Assembly, ami a lemez címadó dalának a felvezetése. Erről nem szándékozok sok szót ejteni, mert egy B kategóriás videojátékhoz készített tech-demot is nehéz elemezni szakmailag. De azért értékelem a próbálkozást 😀
Kegyelemdöfésként érdemes megemlíteni az albumborítót is, ami szerintem teljes mértékben kimeríti a „gagyi” jelzőt. Semmitmondó és amatőr munkának hat, ami tükrözi az album tartalmát. Az Assembly of Tyrants sajnálatos módon egy elég gyenge kezdés volt a zenekar részéről, amit a jól bevált klisék sem tudtak megmenteni. A csalódást keltő első album után egy hosszabb passzív korszak következett, de ekkor sem volt teljesen tétlen a zenekar. 2007-ben került terítékre egy EP, de a teljes albumot csak 2011-ben kaphatta kézhez a nagyérdemű.

Ez idő alatt komoly fejlődés és szemléletváltás következett be a duónál, ami egy új mederbe helyezte át a projektet. Át lett értékelve az industrial elemek fontossága, és az irányzat, amit követni szeretnének. A kezdetleges bizonytalanságból és káoszból alakult ki az a gondolkodásmód, ami a mai napig egy igen meghatározó eleme a sci-fi metalnak, és sokak által követett példa. Ekkor látott napvilágot az elképzelés, hogy egy három albumon átívelő, mindenféle science fiction fétist kielégítő történetet zenésítsenek meg, amit később számtalan kiegészítő anyag követett (2 single és 5 előzménytörténet- album).

A cikksorozat további részeiben a Mechina által megálmodott világba kalauzolom el a kedves olvasót, bízván abban, hogy egy maradandó élményt nyújt másoknak is ez rendkívül egyedi zenés történet

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/