Mechina – Egy földöntúli történet (II. rész)

Sorozatom e részében kivesézésre kerül a Mechina újragondolása (első rész itt), az As Embers Turn to Dust történet megalkotása, és kezdetét veszi a metalos űrutazás.
Korábban már foglalkoztam a banda megalakulásával, kezdeti időszakával, és az Assembly of Tyrants számomra csúfos bukásával, valamint az ezt követő fejlődéssel teli ciklussal. Cikkem itt veszi fel újra a fonalat, és csatlakozik be a Tyrannical Resurrection EP megjelenésével.

d756469cb602007-et írunk, két évvel járunk a Mechina bemutatkozó anyaga, a The Assembly of Tyrants kiadása után, ami kétségtelenül megosztotta a közönséget. Kutatgatásom során elég eltérő nézőpontokat találtam az album megítélésével kapcsolatban. Sokak számára az én véleményemmel egybevágó benyomást keltett, tehát nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mások arról vitatkoztak, hogy vajon mekkora konkurenciája lesz az éppen toplisták élén álló, mindenki által ismert bandáknak. Talán ez a megosztottság vezetett a projekt újragondolásához, és hogy más irányból közelítsék meg a témát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a Tyrannical Resurrection nem más, mint az első albumon szereplő legkedveltebb számok újrakeverése, illetve azok újrafelvétele. Ezen felül az album címe is utalás a korábbi albumra, ami magában foglalja az újjászületés, a változtatás tényét. Egészen pontosan öt számot vittek vissza a stúdióba (Machine God, Clash of Cultures, Reclamation of Mortal Nature, The Assembly of Tyants, Shattered Cry), és dolgoztak át a megváltozott igények szerint. Ennek következtében kettőről négy főre bővült a társulat. Az alapító Dave Holch a vokál mellett a billentyűk kezelését is magára vállalta, biztosítva a modern hangzást a játékával. A gitárnál továbbra is a másik alapító, Joe Tiberi kap helyet és lehetőséget, hogy bizonyítsa tehetségét. A két új tag, David Gavin és Anthony Havemann a mélyebb tónusok megszólaltatásáért lettek felelősek, a dobok és a basszusgitár társaságában.
letöltésAz új felállásnak köszönhető, hogy ilyen mértékben tudtak változtatni egy, már kész albumon. Hiszen most minden hangszer saját használót kapott, ami biztosítja, hogy az egyéni ötletek is teret kapjanak. Már első hallásra megbizonyosodhatunk arról, hogy mekkora fejlődés ment végbe e rövid idő alatt, bár továbbra is a zenekar motorját adó industrial elemek állnak a középpontban. Dave Holch munkássága azonnal szemet/fület szúr a hallgatónak, ugyanis billentyűszólamai futurisztikus atmoszférát adnak a zenének, így merőben más szemszögből látjuk a régi témákat. Ehhez jön a hangjában is tapasztalható fejlődés, ami talán a legfontosabb az egész produkcióban. Most már bátran vállal hörgést, és tiszta éneket is, ami nagyon karakteres hangzásvilágot ad a már felturbózott számoknak. Sajnos a basszustémákról nem tudok mit írni, mert egyszerűen nem hallatszódik belőlük az égvilágon semmi. Sőt… ez az „apró” hiányosság nemcsak nekem tűnt fel, ugyanis több helyen is arról cikkeztek, hogy a  hivatalos oldalon feltüntetett taglistán kívül sehol sem fedezhető fel a bőgő és tulajdonosa. Igazság szerint lehet nem is baj ez, mert ennek ellenére is nagyon egyben van az album, bár ki tudja mi lehetett volna, ha rendes szerepet kap a hangszer.  Mint korábban említettem, a fő nyomvonalat az industrial stílusra jellemző vonások adják, de a billentyűjáték ad az egésznek egy dallamos progresszív hangzást, ami esetenként már-már szimfonikus kíséretbe csap át. Fontos megjegyezni, hogy ez a hangzásvilág még mindig kísértetiesen hasonlít a Fear Factory által kikövezett és végtelenségig kihasznált irányra. Sok esetben deja vu érzés, sok esetben az amerikai legendára hajaz, de kétségtelenül vannak már olyan részek a Mechina munkásságban, amik mosolyt csalnak az egyediségre kiéhezett hallgató arcára.
Úgy gondolom helyes döntés volt ez lépés a bandától, és ezzel ügyesen megalapozták a karrierjüket, miközben újabb rajongókra tettek szert.


Meglátásom szerint ez a siker ösztönözte a gárdát abban, hogy új, úttörő projektet vegyenek a nyakukba, és útjára indítsanak egy 10 tételt magába foglaló történetet, As Ambers Turn to Dust címmel.

Történetünk 2011-ben folytatódik, amikor a Mechina előrukkol a tervvel, miszerint szeretnének megzenésíteni egy science fiction filmeket is megszégyenítő sztorit. Persze ez alapvetően nem újdonság, hiszen milliónyi, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló hangoskönyv létezik, illetve a musicalek is ilyen sémára építkeznek. A helyzet pikantériáját az adja, hogy ezt a „mesét” több albumon át szeretnék kivitelezni, beleadva a felfrissült progresszív, szimfonikus és industrial metal felállásuk minden adalékanyagát. Ettől a ponttól kapcsolt magasabb fokozatba a Mechina, ugyanis évente két albummal is előrukkoltak a gördülékeny történetvezetés érdekében. Szerencsére ez a feszített tempó nem ment a minőség rovására. Épp ellenkezőleg, hiszen folyamatos javulást és elképesztő kreativitást produkáltak az évek során, ami a 2017-es As Ambers Turn to Dust megjelenésével teljesedett ki.

A folytatásban kezdetét veszi utunk a metal scéna egyik legnagyobb utazásában és kalandjában, ahol megismerkedhetünk a Mechina világának minden szegletével.

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/