Egy nagyon sokszínű albumról beszélhetünk, ahol a fő húzóerő természetesen a metal. Lehet érezni pár számnál, hogy ez már nem az a Stone Sour, kicsit elfáradtak (ami nem is csoda), de még így is egy remek albumot tudtak kiadni a kezeik közül.
Egy nagyon sokszínű albumról beszélhetünk, ahol a fő húzóerő természetesen a metal. Lehet érezni pár számnál, hogy ez már nem az a Stone Sour, kicsit elfáradtak (ami nem is csoda), de még így is egy remek albumot tudtak kiadni a kezeik közül.
A Batushka a black metal történetének új fejezetét nyitotta meg ezzel az albummal. Annyi energia és precizitás van az egészben, amennyit szinte elképzelni sem lehet. Az ortodox imázs nekem különösen tetszik, régóta vágytunk már valami egyediségre ebben a tekintetben is.
Az albumra visszatérve, itt sokkal jobban érezhető valamilyen megmagyarázhatatlan energia, mint korábban, ahol csak épphogy, elvétve volt ez jelen. Persze, minden szar és, ha körbe nézünk a világban, nincs is okunk vidámságra, ugyanakkor mindig van valamiféle momentum, ami segít tovább haladni. Ebben az elérzéketlenedő, kapcsolatmentes masszára a The Fall of Hearts is egy orvosság.
Az albumra, meg úgy általában a csapat munkásságára az egyik legjobban illő jelző talán az érzelmes. Igen, mindez annak ellenére, hogy elméletileg egy metalcore zenekar. Megérinthetnek mindenkit a témák, és a gitárnyúzás nemcsak a tökösségről meg a tesztoszteronról szól, hanem annál sokkal többet ad.
A Türböwitch története tavaly nyáron kezdődött, amikor a többek között a The Wedding At The Slaughterhouseban és az Isathában is tevékenykedő Kommandante Klit és Zslöd fejében egy átmulatott éjszaka után megfogant egy igényes tánczenekar létrehozásának a gondolata. A Napalm To Posers nem korszakalkotó, de egy teljességgel élvezhető album, melyben három műfaj kovácsolódik pusztító eleggyé. Kiváló muzsika ez a hazai undergroundból, aki eddig is követte a srácokat, az tegyen így a továbbiakban is, aki pedig eddig nem hallott róluk, annak itt az idő megismernie őket.
Bár akusztikus rész feltételezhetően nem lesz és sajnos Anneke sem, azért Under the Red Cloud számokat vélhetően hallhatunk majd bőven az idei Rockmaratonon headliner-ként fellépő Amorphistól, így érdemes lesz eljönni! A banda július 11.-én ad majd koncertet az I. nagyszínpadon 23:40-1:00 között. Mi ott leszünk, találkozzunk az első sorokban!
Inner Struggles – ezzel a címmel jelent meg idén tavasszal a sludge/doom metalt játszó Enter The Void második EP-je, a tavalyi Cure For Ulcerated Wounds után szinte pontosan egy évvel. A 2011 óta létező csapat tagjai sokak számára ismerősek lehetnek, hiszen az énekes, Tauszik Viktor a hosszú múltra visszatekintő Nadir énekese is egyben, Ferencz Zsolt dobos pedig a hajdani Dawncore zenekarban is játszott, de a tagok előélete más zenekarokhoz, például a Sepoqhoz vagy az Elektrik Walehez is köthető. Az Enter The Void képében pedig egy újabb underground támadásra számíthat a hallgató.
Összességében tehát egy élvezhető album, kiemelkedő és átlag alatti dalokkal egyaránt. Ami jó lett, az nagyon jó lett, és tuti kajálni fogja a közönség az együtténekelhető dalokat, de a klasszikus Alestorm dalok nem sikerültek annyira jól – szerencsére kárpótol más!
Hogy tudatos volt-e vagy sem, azt nem tudjuk, de pont jókor váltottak. Ezzel a dalcsokorral egyszerre tartották meg az Ossian-hangzást és kezdtek el más irányokba is kísérletezni. Talán nem mindenkinek kedveznek a light-osabb, szimfonikusabb hangvétellel, mégis utoljára a kiemelkedő, A Tűz Jegyében album sikerült olyan remekre, mint most ez.
A black metal mára jóval többé vált egykori önmagánál. Számtalan kisebb műfaj sarjadt már ki belőle, mint például az atmoszferikus black metal, a depresszív black metal, a blackened crust, a blackgaze, vagy éppen a szimfonikus black metal. Ennek a népes black-családnak a tagja az amerikai Ghost Bath is, akik már öt éve játsszák egyedi, különleges zenéjüket.
LEGKÖZELEBBI KONCERTEK
LEGÚJABB TERMÉKEK A WEBSHOPUNKBAN