Meteora – Our Paradise (2017)

front

front
Előadó
: Meteora

Album: Our Paradise

Származás: Magyarország

Megjelenés éve: 2017

Stílus: Symphonic metal

Honlap: https://www.facebook.com/pg/meteorabandhungary

Értékelés: 6.5/10
A szimfonikus metal szcénában a Nightwish mögé viszonylag hamar felsorakozott az Epica, vagy a Within Temptation is, és évek óta sziklaszilárdan tartják a frontot a dallamos, frontasszonyos metal terén, és bár talán az aranykor már lecsengett, ezek a zenekarok továbbra is hatalmas rajongótáborral és befolyással bírnak. Ennek a szimfonikus metal-szeretetnek egy magyar hajtása a magyar Meteora, akik 2017 nyarán Our Paradise címre keresztelt albumukkal kormányozzák tova a szimfós-gótos muzsika hajóját.

A tíztételes albumot egy EP kiadása előzte meg még 2014-ben, azóta pár tagcsere után végre napvilágot látott a debütalbum is, ami eljutott hozzánk is. Lássuk, hogy tetszett!

GRAMM_MG_5901

Az Our Paradise nagyon bombasztikusan, erőteljesen indul, gyönyörűen szól a mély a Chained c. nyitányban, és ez így is marad az egész albumon át, semmi kifogásolni valót nem találhatunk a produkcióban. Igazán hangulatos szimfonikus betétek jellemzik az egész albumot. Szintén nagyon kellemesek a komolyzenei kiállások a tétel vége felé, de itt a társadalom beszűkültségéről/leláncoltságáról szóló narráció az eddigieknél is jobban felidézi az emberben az Epica munkásságát, ha valakinek a zenéről nem ugrott volna még be.

Az After the Civil War-ban a refrén gyerekdal egyszerűségű dallama mellé párosuló, talán túlságosan fátyolos hang, kicsit lehangoló a verzék nagyon kellemes gótikus hangzású éneke után, amit stílusosan hörgés és zongorajáték „szakít félbe”. Ha már az éneknél tartunk, azt viszont el kell ismerni, hogy a magasabb tartomány is gond nélkül megy az énekes hölgynek.

Szerethető az albumban, hogy dinamikus, visz magával az egész, főként nagyon kellemesen hömpölyögnek a hörgős részek, csak kár, hogy az egész nem magyar, különlegesebb lenne, és az akcentus sem zavarna be. A Scavengers of Vanity talán a legerőszakosabb dal, de a keleties dallamokkal fűszerezett zúzda nagyon szimpatikus, és ez a hajlítgatott dallam nagyon jól áll Noéminek.

Nem feltétlen magasztaltam fel az énekhangot az After the Civil War kapcsán, de akkor már azt is el kell mondani, hogy egy másik dalban elég más a dolgok állása. Az Aversum egy mennyei kezdéssel gyönyörködtet minket, a már említett selymes, fátyolos lágy hang jobban illik a zongorakíséret mellé, mint a zúzós metaldalokba. Ez a ballada nagyon betalál, gyönyörű a dallama, nagyon jó a különféle vokálokkal és síró gitárokkal megtámogatott ének, de még ennél is van egy jobb megmozdulás az albumon! A Heritage c. dalban nagyon jó a gitár és a billentyűk összjátéka, azt mondhatom, hogy e dal első egy perce talán az album egyik legjobb része.

Egyrészt balladisztikus művek, de főként zúzós metaldalok gyűjteménye a Meteora debütalbumba, amit szívesen ajánlok mindenkinek, akit érdekel a metal szcéna, és nem idegenkedik a Xandria vagy az Epica munkásságától, szereti a szinti, vagy épp a zongora és a különféle szimfonikus hangszerek összjátékát, az enyhe gótikus hangulatot.

Úgy vélem, az album első szárnypróbálgatásnak tökéletes, tudnak zenét írni a srácok, pont ezért már most várhatjuk a következő kiadványt. Valószínűsíthető, miként az egyébként is lenni szokott, a srácok egyre inkább el tudnak szakadni kiinduló inspirációiktól, és a saját útjukat járni, egyéni hangzást kialakítva – a potenciál megvan bennük!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/