fbpx

While She Sleeps – You are We (2017)

1000x1000Előadó: While She Sleeps

Album: You Are We

Származás: Anglia

Megjelenés éve: 2017

Stílus: Metalcore

Honlap: https://www.whileshesleeps.com/

Értékelés: 9.5/10

 

2012-ben megnyerték a brit Kerrang legjobb newcomer első díját, és azóta töretlenül ível felfele a karrierjük – ez ennyire szerethető, nem túl durva, de nem is populista zenével nem is csoda. Augusztusban szerencsére hozzánk is elnéznek, ennek kapcsán nézzük/hallgassuk meg együtt a legújabb While She Sleeps albumot, a You Are We-t!

A zene alapjáraton véve metalcore, amiről lehet, hogy azt hinnéd, több bőrt már nem lehet lehúzni, és mindent eljátszottak, amit el lehet, de az a durva, hogy a WSS tud még újat (na jó, legyen újszerűt) csinálni. Az egyébként (egy régebbi klipben is illusztrált) sokévtizedes baráti társaságból összeálló zenekar nagyon szépen vegyíti a modern metal, melodic death metal, és a  KoRn féle nagyonugrálós nu metal elemeit.

És hogy miért szeretem én ennyire ezt az albumot? Túlzás nélkül mondhatom, hogy minden egyes riff az első hangjegytől az utolsóig akkora gonddal van megírva, és ez valami olyan őrületes módon érezhető, olyan, mintha a régi nagy polihisztorok műveit néznénk, az a végletekig kidolgozottság jellemezi ezeket a metaldalokat is. Továbbmenve azon, hogy a zenekarnak egyértelműen jó a riffírási és zeneszerzési készsége, szinte az összes dal majd kiugrik a lejátszómból, annyira dinamikus. Nem tud nem járni a fejed a hallgatásuk közben, az tuti, egyszerűen magával visz az egész. És mi több, egy-egy dal alatt több alkalommal is nekiállhatsz bólogatni, ráadásul mindig más-más tempóval és vehemenciával, ugyanis nagyon jellemző az, hogy egy dalban több, különféle, de mégis összeillő téma fonódik szinte észrevétlen módon egymásba. Vagy 40 nagyszerű téma van ebben a 13 dalban, és egyik sem unalmas. Nemcsak, hogy nem unalmas, hanem nagyon izgalmas és hangulatos – az égbekiáltó, messzehangzó, pozitív dallamú kórusénekek fesztiválhangulatot idéznek elő, és ezt ki ne szeretné?

while-she-sleeps-549b490be8810 (1)Bár példaként mondhatnám, hogy elsőre nem tetszett az Revolt bevezetője, nekem kicsit túl agresszív volt (igen, ez gondot tud okozni egy metal-hallgatónak, bármilyen furcsa is), utána meg jött egy nagyon belassulós, agyhúzós rész, de fél perccel később kiderül, mindez csak azért, hogy aztán a legkurvajóbb riff, legegyedibb dallam, pörgős muzsika és scream bontakozhasson ki belőle. Ha „kedvenc másodperceket” kellene választanom az albumról, az egyik ez a beindulás lenne. Természetesen ez a dal is tele van sok más dalra is elegendő riffekkel, a refrént megtámogató dallam már nagyon tipikus WSS-es. Nagyrészt egyébként mégsem erről a dalról szeretnék beszélni, csak a negatívumokat gyorsan letudtam…

…hanem beszélek inkább például a Silence Speaks-ről, amelyet kisegít a vendégénekes Oliver Sykes a Bring Me the Horizon-ból.

Apró, megbúvó, de szerintem mesterien módon megcsinált dolog az, hogy az I think this silence speaks volumes sor előtt tényleg egy pillanatra leáll, megszűnik mindenféle hang, és a nagyobb hatásfok elérése érdekében van egy negyed másodpercnyi valós csend. Több ilyen részletet lehet ízlelgetni az ínyenceknek az album során, nem csak úgy mennek a dalok sorban, egyik a másik után, nem ám!

Ami még említésre méltó érdekesség, és talán nem veszik el a megszokottabb dolog közt, az bizony a CSÖRGŐDOB, ami az Empire of Silence refrénjének színvonalát emeli – talán ilyen apróságok mint egy csörgődob használata, sok dalban fel sem tűnne az embernek, de itt a dal egyik fő eleme, és annyira illik hozzá, mint eperhez a tejszínhab, hatalmasat dob a refrén hangulatán… Amit meg amúgyis együtt akar ordítani az ember:

We’re building walls where there should have been bridges …We pray for war like it’s a fucking religion..

Nnnnos igen, elég komoly, tömör, lényegretörő, inyourface társadalomkritikával van tele az egész korong, ez a fő vezérvonala az albumnak, és a világlátása a daloknak enyhén apokaliptikus, amelyet az emberiség viselkedéséből vezet le. Emellé sorakozik fel a másik nagy gondolat: „együtt megénekeljük a nagy társadalmi igazat”,és a sok we névmás használata igazi családvagyunk érzést kelt, amely nagyszerűen harmonizál a már említett és dicsért rengeteg kórusénekkel, meg közös vokálrésszel.

Az albumra, meg úgy általában a csapat munkásságára az egyik legjobban illő jelző talán az érzelmes. Igen, mindez annak ellenére, hogy elméletileg egy metalcore zenekar. Megérinthetnek mindenkit a témák, és a gitárnyúzás nemcsak a tökösségről meg a tesztoszteronról szól, hanem annál sokkal többet ad.

Aki kíváncsi a csapatra, látogasson el augusztus 15-én az Akváriumba, ahol az Architects előzenekaraként lépnek fel!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/