Tomi Joutsenre ezt mondta: „Hihetetlen, hogy ez az ember mindenhogyan tud énekelni; nem Finnország, de Európa legjobb torka az övé!”, míg az egész zenekarról a következő gondolatokat mondta: „Ezek aztán megdolgoznak a pénzükért! Ők Igazi (!) zenészek!” És mindez szerintem jellemzi az egész koncertet, tökéletes, minőségi finn metal muzsika, Amorphisosan. És nem is kell többet mondani.
Bár akadt egy-két apró probléma is, a dunaújvárosi zenekaroknak szánt 0. nap összességében jó ötletnek bizonyult, méltó bemelegítést adott a ’maratonnak és jó hangolódás volt a fesztivál 1. napjára, mely elsősorban a folk metal és a punk jegyében fog telni.
Egyszerűen az első dalok alatt (na jó, végig) teljességgel hihetetlen volt, hogy én most őket látom, és mindezek az egzotikus hangszerek ott vannak és szólnak a színpadon. Körülöttem is mindenki arcán hasonló érzéseket láttam kiülni.
A domoszlói srácok elindultak anno világot látni, de meg is kaparintották azt azzal, hogy 19-re mindig lapot húztak és a 21 mindig kijött. Ilyen este volt ez is, kívánjuk, hogy ameddig tudnak, bandukoljanak fölfelé azon a létrán, ahogy kell.
Egy hétköznapi, nem hétköznapi koncerten jártunk május utolsó napján a Dürer Kert 041-es termében. A bandák és a fellépő zenészek neve egyaránt impozáns, elvárásokkal teli, de a koncert végére ez szinte lényegtelenné vált, teljesen eggyé váltunk a produkciók jó kétharmadával. Vendégszerkesztőnkkel, polgári nevén Bütch-el indultunk neki a Dürer Kertnek szerda este, még amolyan rendes kispolgárként…
Az első pillanattól kezdve adott volt a jó hangulat és a felhőtlen szórakozás, ami a koncert végéig sem veszített a lendületéből. Jó volt látni, hogy a pécsi alakulat mennyire kinőtte magát
Összességében egy nagyon jó este volt, szimpatikus az új Niburta, és nagyon örülök, hogy megismerhettem az E-an-nát. A Niburtával nyáron még biztosan találkozunk, de remélem, nem ez volt az utolsó alkalmam a többi zenekarral való bulizásra sem.
A hangzást leszámítva csak azt lehet negatívumnak mondani, hogy nem volt hosszabb az előadás, bár így is rettenetesen köszönjük! Aki nem volt ott, az reméljük ott lesz legközelebb, de ezt most bánhatja, hiszen a magyar rock/metal közösség jövőbeli nagyágyúit láthatta volna ezen az estén egy színpadon.
Bármennyire is stílszerű lett volna, sajnos nem tűnt valami jó ötletnek szörfös rövidgatyában elindulni az idei Barba Negra Track-es Parkway bulira. Értelemszerűen nem vártunk kánikulát, de egy szabadtéri bulihoz azért még igencsak hideg volt. Szerencsére az eső nem eredt el, így kicsit jobban felöltözve, esetleg a tömegben ugrálva már lehetett élvezni a bulit. Egy nyári fesztivál legmelegebb napjára valahogy jobban illik az ausztrál banda, de így is igazán profi estében volt részünk.
Az utolsó dal után a zenekar el is tűnt, Attila maradt csak pár elismerő pillantás erejéig, de még Hellhammer is megmutatta magát és mosolyát. Aki ott volt, az láthatta, hogyan lehel életet a Mayhem a De Mysteriis Dom Sathanas lemezbe. Különleges élmény volt ez, hiszen Mayhem koncert viszonylag gyakran van Magyarországon, (de) De Mysteriis Dom Sathanas turné viszont annál kevésbé.
LEGKÖZELEBBI KONCERTEK
LEGÚJABB TERMÉKEK A WEBSHOPUNKBAN
