IV. Rock On! fesztivál beszámoló – 2017.9. 2-3. Budapest, Barba Negra Track

20914324_1521076917968810_7539447292975617876_n

Rock On! Fesztivál beszámoló

szeptember 2-3. Budapest, Barba Negra Track

20914324_1521076917968810_7539447292975617876_n

Öt évvel ezelőtt még MetalWar néven indult az a fesztivál, amit mára már az évek, és egy tragikus esemény következtében Rock On fesztnek nevezünk immár harmadik éve. Változott a név, a helyszín, de a koncepció hasonló maradt. Kiváló alkalom a feszt a hazai kisebb zenekarok megismerésére – rengeteg zenekar tiszteletét teszi az eseményen, általán 30-40 perc játékidőt kapva – ez pont tökéletes arra, hogy új zenékkel ismerkedjünk, vagy régi kedvenceink jelenlegi munkásságát csekkoljuk le. Az anno Népligetben megrendezett esemény a Barba Negra Trackben már kétszínpadosra duzzadt, ahol a nagyszínpadon – értelemszerűen – a népszerűbb zenekarok, a kisszínpadon pedig a magyar underground gyöngyszemei léptek fel. Nem csak színpadból volt kettő idén, hanem napból is. Eleinte háromnapos volt az esemény, a tavalyi évben egy naposra kellett zsúfolni, idén pedig kétnapos lett. Minden felállásnak megvan a maga előnye, a kétnaposnak talán az, hogy sem mi, sem a pénztárcánk nem fárad annyira bele, mint a háromnaposba, továbbá nem kell annyira megvágni egyes zenekarok műsoridejét, mint az egynapos eseményen.

IMG_1100

Mindkét nap ellátogattunk az eseményre, és szemezgettünk a jobbnál jobb előadókból. A szombati nap fénypontjai egyértelműen az Ideas, az Agregator, és persze a svéd fellépő, a Crazy Lixx volt. Idén nyáron jelent meg az női frontemberes Ideas hetedik nagylemeze, Egység címmel. Bátrak voltak a tatabányai (és gödöllői) srácok, egy dalt leszámítva (Tűzmadár) kvázi egy mini-lemezbemutatót tartottak, és csak az új albumról játszottak dalokat: elhangzott a címadó Egység, az Egy lépés, A döntés, A költő, és A legsötétebb éj után is, lezárásul. A hangosítás megfelelőre sikeredett, a sampler néha halk volt, így aki nem ismerte az új dalokat, nem biztos, hogy teljes mértékben átélte azokat, de a rajongók biztosan nagyon örültek a sok-sok új dalnak.

ideas3

Persze egy Égjen még bármikor belefért volna, de igazából nem gond, hogy a friss szerzeményekre fókuszáltak. Érdekesség az új dalokban, hogy elkezdtek kísérletezni a férfi ének bevitelével az eddig szigorú nőiénekes felállású zenekarba, albumon működött, és Seres Krisztián élőben is nagyon szépen hozta, amit hozni kell, ezzel kiegészítve Kun Anita angyali hangját. Ennél jobb már csak akkor lehetne a produkció, ha a zenekarba ismét csatlakozna egy billentyűs, aki az oly jellemző szimfonikus elemekkel is élőben tudná díszíteni a muzsikát.

ideas4

Nem volt még vége a szimfonikus metal maratonnak: a nagyszínpadon szerencsére még elcsíptuk a Tales of Evening koncertjének második felét. Dudás Ivették épp dolgoznak harmadik nagylemezükön, így főként egy slágerválogatást kaphattunk: elénekelték, hogy a remény az utolsó ezen a földön (A szél feltámad), hogy voltak már papírhajók (Lázadás), és a januárban debütált klipes dal, a Keresni téged is elhangzott. Úgy tűnik, a Tales of Evening belépett a metal fősodratba – annak ellenére, hogy alapvetően rétegzenét játszanak, és nem feltétlen a közízlés része ez a női énekes által vezényelt metal, igen sokan kíváncsiak voltak rájuk, és a rajongótáboruk is egyre számottevőbb – nem is csoda, sokak tetszését elnyeri ez a fajta dallamos, derűlátó “mesemetál”.

Névtelen

Éles váltás következett azután a kisszínpadon, hirtelen talán kicsit be is sötétedett, amikor az Agregator megkezdte a soundchecket. Ősszel jelenik meg a csapat legújabb albuma, de egyelőre még a régi klasszikusokkal örvendeztettek meg minket. Tassék mindig hatalmas bulit csinálnak, látszik rajtuk, hogy ők is élvezik a produkciót, bemozogják a színpadot, kellőképp kommunikálnak a közönséggel, még így is, hogy rohanniuk kellett a setlisttel időszűke miatt, és azért a Romok között és az Éjfél felé így is belefért. Egy jó Agregator sose rossz, köszi srácok! Az új lemezt pedig várjuk!

Időközben belelestünk a nagyszínpad programjába is, ahol éppen a magukat heavy hardcoreként aposztrofáló Magor játszott. A tavalyelőtti lemezük mellett előkerült a már-már ősréginek számító, Próféta c. dal is, bár úgy vettem észre, hogy a legtöbben a közönségből valószínűleg újvonalas Magorfanok lehetnek, ugyanis őket pont a nagylemez dalai mozgatták meg – de hát ugye a világ attól színes… A „kettő” kopasz által vezetett zenekar volt talán a nap legkeményebb zenéjét játszó formáció, talán picit kilógtak a sorból, de ez nem tűnt zavaró tényezőnek, megtalálták ők is a közönségüket, és talán még új rajongókat is szereztek.

Sajnos a szakadó esőre tekintettel a svéd Crazy Lixx volt az utolsó zenekar, amit aznap megnéztünk. A svéd glam metalosok iszonyat menő, hangulatidéző szerelésben léptek a színpadra, nagy energiával és hatalmas profizmussal, ami akkor sem törött meg, amikor rögtön a színpadra lépés pillanatában az énekes Danny Rexon mikrofonja a teljes első verze és a refrén alatt nem szólt. A srácok megoldották a helyzetet, az egyébként is háttérvokálozó gitárszekció elvitte a vállán addig a produkciót, és hozták a vokálokat. Aztán a probléma pár technikai szakember közbenjárása által orvoslásra került, és a show mehetett tovább. Nagyon kajálta őket a közönség, és ők is láthatóan örültek, hogy itt vannak, olyan glam slágerek hangzottak el, mint a Wild Child, a Hell Raising Women (ez a kettő rögtön a legelején, micsoda nyitás!), vagy a címében is 70-es, 80-as éveket idéző Rock and a Hard Place. A szerencsésebbek egy-egy pengetőt is bezsebelhettek, mindenki más pedig remélheti, jönnek még felénk a svédek.

lixx3-400x600

A második nap számunka a budapesti, már ismertebb zenészekből álló Sunwharf-fal indult. A csapatot a Dalriadában doboló Rieckmann Tadeusz által ismerjük, bár itt egészen másféle zenét és posztot képvisel – ő a stoner zenekar énekese. Egy kiadott EP-vel rendelkeznek a srácok, de folyamatosan íródnak a dalok, a The Heathen Art of Vengeance-t már többedszerre hallhattuk, de más újdonság is elhangzott a koncerten a partisláger Budapessimism, és a koncertklipes Yoke mellett.

Átnéztünk a nagyszínpadra a Cool Head Clan koncertjére, aminek az volt a különlegessége, ki is hangsúlyozva a zenekar által, hogy igazi élő hegedűvel lépnek fel – egész folk rockosra sikerült így a program, és mindenki együtt énekelhette a Kossuth Lajos Azt Üzente c. dalunk feldolgozását.

Az est fénypontja a Dalriada volt, na nem azért, mert nehéz őket elkapni, meg ők sem játszottak egy óránál többet, viszont a koncert különlegessége az volt, hogy a november 3-án megjelenő Nyárutó Hava c. albumról két dalt is eljátszottak – a nyári fesztiválszezonban már debütált Hollórege mellett elhangzott a végvári vitéz Thury György-ről szóló dalkettes első része is, amely ismét egy igazi, dalriadás, epikus, kóruséneklős, zongorás költemény. Nagyon várjuk!

darjada16

Szerencsére kis múltidézés is belefért, és a már állandónak mondható Napom, fényes napom – Ígéret – Amit ad az ég trió mellett elhangzott az Arany-albumról a Zách Klára c. Arany János ballada megzenésített verziója is. Kicsit (ismételten) technikai problémákkal szembesült a zenekar, a hangosítás nem volt tökéletes, Laura énekét nem mindig hallottuk, és sajnos a ’Klári instrumentális középrésze is kicsit kaotikusra sikerült. Ez persze senkinek sem szegte kedvét a szórakozásban, mindenki örült az új albummal kapcsolatos bejelentésnek, pogózott a Borivók Énekére (annak ellenére, hogy most a szervezett wall of death elmaradt), együtt énekelte és óó-zta a Walesi Bárdokat (igazi irodalomóra ez a Dalriada), és marha szerencsésnek mondhattuk magunkat, hogy az eső teljes mértékben megkímélt minket a parasztmetalkodás alatt.

darjada6

Sok jó zenei és közösségi élménnyel zárjuk hát a IV. Rock On! fesztivált, panaszra okunk nem lehet, a szervezés teljesen rendben volt, a belépő lefogyasztható, az időjárás két koncerttől eltekintve kegyes, úgyhogy ilyen, és hasonló körülményekkel csak ajánlani tudjuk a jövőre is megrendezendő, jubileumi V. Rock On! fesztivált – és most induljon az őszi-téli klubkoncert-szezon!

 

Beszámoló: Vica

Képek: Dani

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/