Ha egy szóban kellene az új lemezt jellemeznem, akkor az csakis a tökéletes jelző lehet.
Ha egy szóban kellene az új lemezt jellemeznem, akkor az csakis a tökéletes jelző lehet.
Ha azt mondom, hogy az este zeneileg remekül sikerült, akkor nem túlzok, a Crazy Mama Music Pub pedig minden téren nagyszerű helyszínnek bizonyult. Az pedig, hogy az Invader előtt van-e még további tizenkét év, aligha lehet kérdés, amíg egy-egy bulin szinte ledöntik a falakat is! Boldog szülinapot, srácok!
Az VHK által megalkotott ”mágikus népzene” kifejezés rendkívül találó, hiszen aki ismeri a zenéjüket, és azt át is tudja érezni, az aligha száll vitába azzal, hogy ez a muzsika valami földöntúlit is megszólít, és azt egyenest a lelkünknek közvetíti. A zenészek nem csak a hangszereik húrjait pendítik meg, hanem az emberi lélekét is.
Talán most nem hallhattunk annyi közjátékot, konferálást, mint amennyit szoktunk, ám a Useme zenéje beszélt az összes tag helyett. A legnagyobb szabású Useme bulin lehetünk túl, a zenekar sikerességét pedig mi sem tükrözné jobban, mint az, hogy a közönség tagjai között a legfiatalabbaktól a legidősebbekig, a haragos punk/HC/metal arcoktól kezdve a konszolidált újgazdagokig mindenki megtalálható volt.
Örömteli, hogy a különféle környező nemzetek folk metal formációi egyre többet látogathatnak el hazánkba.
Látszik, hogy a Necronomicon még ereje teljében van, és rendesen teszik a dolgukat, koncerteznek, lemezt készítenek. Bár a hiányérzet megvolt bennem a buli végén, úgy érzem, ennek ellenére is korrekt, erőteljes műsort kaptunk tőlük, az pedig, hogy az új lemezek már nem váltak a kedvencemmé, tudjuk be a saját hibámnak.
A este maradandó élményt nyújtott. Nagyszerű felállás, hatalmas buli, mindent felülmúló közönség – nézzük akár annak akár számát, akár hangját, akár lelkesedését –, és maximális profizmussal színpadra álló zenekarok.
Valami van ebben a trióban, ami kifejezetten kiemeli őket a hazai zenei közegből és ez minden egyes színpadra lépésüknél nagyon hamar nyilvánvalóvá válik. Egyfajta profizmusnak is mondhatnánk, de nem kizárólag csak a zenei felkészültségről, gyakorlottságról van itt szó, hiszen abból nagyon sok magyar banda szintén nem szenved hiányt. Talán a köztük működő kémia és Apey őserővel teli hangja repíti az egészet egy magasabb szintre.
A Tales Of The Morbid Butchers release party az azonos nevű fanzine megjelenésének apropójából került megrendezésre Dudás Attila jóvoltából a budapesti Blue Hellben. Öt underground zenekar és rengeteg csemege a földalatti zenék világából.
A vártnak megfelelően hatalmas közösségi és zenei élmény volt, ahogy ekkora beleéléssel énekelte mindenki a refrént, lendültek a karok a magasba, és egy kis időre együvé váltunk ezzel a fennkölt zenével
LEGKÖZELEBBI KONCERTEK
LEGÚJABB TERMÉKEK A WEBSHOPUNKBAN