Születésnap egy kis Nyugtalankodással – Nyugtalan, Invader koncertbeszámoló

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Fellépők: Nyugtalan, Invader

Helyszín: Crazy Mama Music Pub

Időpont: 2017. 10. 13.

Fotók: Tancsik Mátyás (TM Concert Photography)

22449993_1587855424587220_744288349742711124_n

Azok, akik figyelemmel kísérik a hazai metálzenekarokat, azokról szinte biztosan állítom, hogy találkoztak már az elmúlt tizenkét év során valamilyen úton-módon az Invader zenekarral, és eddigi munkásságukkal. A 2005-ben alakult, azóta számos tagcserén átesett zenekar az évek során jobbnál jobb nótákkal, és bulikkal ajándékozta meg nagyérdeműjét, idén októberben pedig jeles eseményt ünnepelhettünk velük a Crazy Mama Music Pub falai között: 12 évesek lettek. Ennek örömére egy születésnapi nagykoncertet kaptunk tőlük, vendégekkel, szuper előzenekarokkal, és persze a helyhez, zenekarokhoz méltó jó hangulattal.

Péntek délutáni-kora esti teendőinket letudva fél nyolc körül érkeztünk meg, az akkor még nem túl nagy tömeget magába fogadó Crazy Mamához, ahol sajnos rögtön rossz hírrel kellett indítanunk az estét: a Happy Finish (másodikként fellépő zenekar) technikai okok miatt visszamondta a buliját, így a Nyugtalan is csak később, 9-kor lép színpadra. A Happy Finishről egyébként csak minimális ismeretem, és információm volt, néhány szám kivételével elkerülte a figyelmem a srácokat, így az este jó apropó lett volna, hogy közelebbi ismeretséget kössünk, ez azonban most elmaradt. Sebaj, azt hiszem, a közeljövőben pótolhatom őket. Az este így két zenekarra karcsúsodott, akik viszont minden hiányérzetet pótoltak a közönség lelkében.

Ami a Nyugtalan buliját illeti, a kezdésre aligha lehet bárki részéről panasz, hiszen pontban 9 órakor felcsendült a zenekar introja, majd a Szabadon nóta első akkordjaira bólogathatott a közönség, amit egyébként egy vagány, laza életérzést képviselő, motoros nótának is mondhatunk, dögös riffekkel kombinálva. A folytatás sem lett kevésbé vérszegény, második számként egy Prognózis cover, a Hajsza közben csendült fel, ezt pedig az album címadó dala (mely egyben talán a legsikeresebb számuk is) a Fehér Sólyom követte, melyre már valójában elindult a tombolás a közönség soraiban. A tizenkét tételből álló setlistában nagyjából fele-fele arányban voltak jelen a saját nóták, és feldolgozások, izgalmas egyveleggé állva össze. Megidézhettük egy szám erejéig a P. Mobil, Bikini, HitRock, Missió, Avatar klasszikusokat, saját szerzeményekből pedig az újabb szerzemények kerültek terítékre, ami számomra külön öröm volt, bár szívesen meghallgattam volna egy-egy ős-Nyugtalan nótát, gondolva itt például a Szennyből az angyal, vagy Requiem egy hullócsillagért tételekre.

A zenekar immáron nyolcadik éve megy előre a maga útján, és ennyi év után –mint ahogy az a legtöbbször lenni is szokott, őket sem kerülték ki a tagcserék, amelyek náluk rendhagyó módon leginkább az énekes/frontember poszton történtek. Nem célom az utóbbi idő összes tagcseréjét felsorolni, nem is akarom hosszú lére engedni ezekben a sorokban, csupán Balogh Ádám nevére gondolok, (ex-Bermuda Rock Band, Rendorfin) aki idén júliustól tölti be a frontemberi posztot, így a zenekar legújabb tagja.

Mindezt a rövid kitérőt csak azért írtam le, hogy mindenki értse, mire gondolok, amikor azt mondom, hogy a buli alatt javarészt őt, és a hangját figyeltem. Kiválóan passzol a hangja a már jól bejáratott nótákhoz, jól kommunikál a közönséggel, és viszi a műsort. Nem ez volt az első, hogy ebben az új felállásban csíptem el őket, de a pénteki csak megerősített abban, amit addig is éreztem: talán senki nem mondaná meg, aki eddig nem ismerte a zenéjüket, hogy csupán néhány hónapja alkotnak együtt, olyan jó összhang, és lazaság mutatkozik köztük.

Feszes, jól összehangolt, vérbeli hard rock hangzású 50 percet kaptunk tőlük, a színpadon látszik, a zenéjükben pedig érezhető a „vérfrissítés” hatása. Nagyon remélem, hogy ez a lendületesség még nagyon sokáig megmarad, és nemsokára a kezünkben tarthatjuk a kész, új anyagot. Akik eddig elkerülték őket, nekik csak annyit mondok: Klubba le, és Nyugtalankodásra fel, megérdemlik!

Némi átszerelés és hangolás után az estét a várva várt Invaderrel folytattuk. Születésnapi koncert lévén valószínűsítettem, hogy visszatekintve az elmúlt tizenkét évre, pályafutásuk minden szegmenségből hallhatunk felcsendülni szerzeményeket a fiúktól. A buli előre haladtával ez a tézisem beigazolódni is látszódott.

A buli az Iron Maiden klasszikussal, a Wicker Mannel indult, ami talán meglepő kezdésnek hangzik, de ott, és akkor betalált, utólag visszagondolva is remek indítás volt, megadta az alaphangot a folytatásra, én pedig ezúton egy nagy piros pontot adok ezért a húzásért, engem kilóra megvettek vele, mint egyébként is nagy Maiden rajongót.

A műsor javarészét mellesleg a Szép új világ lemez nótái képezték, igaz, harmadik tételként felcsendült a 2010-es EP-ről az Igaz szó is, félidő tájékán, mire a kellő hangulat eluralkodott mind a színpadon, mind a nézőtéren, két új nótát (Átverés; Azt kapod, ami jár) is beemeltek. Bár a zenekar tizenkét éves múltra tekint vissza, túl sok lemez nem került ki a kezeik közül, így viszont majdnem az egész Szép új világ lemez felkerült az egyébként húsz nótát rejtő setlistára. Mezőfi Joki (Akela, Omen) és Koroknai Árpi (Omen, P. Box) meghívása üde színfolt volt az este folyamán. Korinak, mint egyik személyes hazai kedvencemnek különösen örültem, a Pokoli Évek nótánál jött is rendesen a libabőrözés, ami egyébként a zárótétel Helloween örökzöld I Want Outig ki is tartott, bár itt Kori már nem csillogtatta meg a hangját, hiszen a Jel nóta után elbúcsúzott a közönségtől.

Az utolsó három nótánál a buli már erősen a tetőfokára hágott, köszönhetően a számok együtt éneklésének, és persze az elfogyasztott sörök mennyiségének, ugyan ezt már csak a terem végéből néztem végig, mert a jó hangulaton túl a fáradtság is kezdett erőt venni rajtam.

Ha azt mondom, hogy az este zeneileg remekül sikerült, akkor nem túlzok, a Crazy Mama Music Pub pedig minden téren nagyszerű helyszínnek bizonyult. Az pedig, hogy az Invader előtt van-e még további tizenkét év, aligha lehet kérdés, amíg egy-egy bulin szinte ledöntik a falakat is! Boldog szülinapot, srácok!

Írta: Tancsik Mátyás

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/