Fellépők: Türböwitch, Ygfan, Mörbid Carnage, Paediatrician, Ahriman
Helyszín: Supersonic Blue Hell & Kvlt
Időpont: 2017. szeptember 22.
A hazai underground színtér egyre színesebb, vérkeringésébe pedig egyre többen kapcsolódnak be – mind zenekari, mind pedig koncertlátogatói/támogatói szinten. Ennek ékes példája volt többek között a szeptember 22-én lezajlott Tales Of The Morbid Butchers #5 Fanzine Release Party, ami – ahogyan a névből már sejthettük – a Tales Of The Morbid Butchers (a továbbiakban TOTMB) nevű rajongói metal magazin ötödik számának megjelenésének apropójából került megrendezésre Dudás Attila jóvoltából. Emberünk egyébként hatalmas underground fanatikus, 2009-től aktívan is foglalkozik a témával, az ő keze van a Fekete Terror fanzineban, az azonos nevű underground kazettakiadóban, a Vorarefília fanzineban és az idén már ötödik(!) számnál járó TOTMB fanzineban is. A felsoroltak közül ma már csak a Fekete Terror Productions nevű kazettakiadó és a TOTMB ’zine létezik, amik természetesen nincsenek egyedül a színtéren.
A megjelenés méltó megünneplése végett jött létre tehát az esemény, melyen föllépett a budapesti székhelyű black ’n’ roll brigád, a Türböwitch, a szintén fővárosi post-black metalban utazó Ygfan, a szegedi thrash metal csapat, a Mörbid Carnage, a brutális goregrinder Paediatrician, valamint a szintén szegedi black metal horda, az Ahriman. A zenekarokon kívül tiszteletét tette még jó pár underground kiadó, illetve fanzine is, habár nem volt jelen mindenki a meghirdetettek közül, hiszen egy-két kiadót nem találtam – hiába kerestem. Mindenesetre a beharangozott kiadók teljes listája ide kattintva megtalálható. Az eseménynek a Supersonic klub Blue Hell része adott otthont, melynek befogadóképessége elvben 300 fő, amit a látogatók száma nem ért el, viszont szép számban voltunk jelen az eseményen így is.
A kapuk már hét óra óta nyitva álltak, társammal pedig háromnegyed nyolc magasságában érkeztünk a helyszínre. Az 1500 forintos támogatás kifizetését követően beléptünk a Blue Hell gyomrába, ahol egyből a merchpult felé vettük az irányt. A merchpult kifejezés kicsit csalóka lehet, hiszen nem csak a föllépő zenekarok termékei voltak kaphatóak, hanem rengeteg más underground finomság: CD-k, kazetták, fanzineok, felvarrók, pólók stb. Itt elnézelődtünk egy darabig, majd pedig vásárfiánkat elraktározva belevetettük magunkat a közönség soraiba.
A Türböwitch nyolc óra környékén kezdett játszani, érkezésünkkor pedig már túl voltak a kezdő, Budapest 666 című dalon. Régóta vágytam már a srácok koncertjére, amivel teljesen meg voltam elégedve, noha a hangosítás nem volt a legtökéletesebb, de ez nem vett el az élményből. Rögtön az elején beindult a mosh, ami nem is csoda, hiszen a pörgős black ’n’ roll muzsika elég könnyen táncra perdíti az embert. Az Ancient Häte és a Rottenkiller 62 basszusrészei nagyon jól kijöttek élőben, számomra ez a két tétel volt a koncertjük fénypontja. A setlist nagyjából megegyezett az album dalaival, habár a Reverence & Glory és az Alice Cooper feldolgozás kimaradt, helyettük viszont elhangzott a halhatatlan GG Allin egyik klasszikusa, a Bite It You Scum. Természetesen nem lehetett kihagyni a zenekar himnuszát, a közelmúltban klipesített Narkonaut című nótát sem. Remek koncertet adtak a srácok, akik egyébként a fellépést lemondani kényszerülő Os helyére ugrottak be.
A tempós blackes-thrashes nyitány után egy kicsit más irányt vett az este, ugyanis a színpadot másodikként a poszt-black metalt játszó Ygfan vehette birtokba. A csapat zenéjének kétségkívül megvan a maga hangulata, a távolba kúszó melankolikus gitárriffek magukkal rántják az embert, és mint egy örvény, nem engedik szabadulni egészen a koncert végéig. A produkció elejét sajnos itt is lekéstük, melyről egyedül a számtalan underground kiadvány és zenekari termék tehetett, melyek közül ismét képtelenek voltunk nem vásárolni valamit. A koncert atmoszférája kissé földöntúli volt, a Bálint Zsolt vezette kvartett pedig mindent megtett azért, hogy a koncertre látogatókat saját világuk hatása alá vonja. Kissé meglepett, hogy az Ygfan csak új szerzeményeket adott elő (legalábbis amire közelebb mentünk, csak azok voltak hallhatóak). Ez valahol érthető, hiszen ha minden igaz, akkor a második lemez már úton van, és olyan biztosan közeledik felénk, mint a halál.
Egy rövid szünetet követően a szegedi Mörbid Carnage-et köszönthettük a színpadon. A déli végek idén már tíz éves thrasher csapata az este talán legenergikusabb koncertjét adta, amihez természetesen hozzájárult a brutális vokállal kiegészült thrash metal zene, mely önmagában megadta az 
alaphangulatot. Lédeczy Lambert frontember éneke akár a stúdiófelvételen, a srácok játéka úgyszintén. A Southland Fist című legújabb EP mindkét dala, a címadó Southland Fist és a Metropolitan Wolves is elhangzott az este folyamán. Külön örömömre szolgált, hogy a zenekar középső korszakában íródott dalokon kívül a 2008-as Concrete-tel közös bemutatkozó splitjük nyitódala, a Possessed by Metal is eljátszásra került. A tetőpont a koncert vége felé érkezett el, amikor a színpadon megjelent egy láncokkal körbetekert farkasember, aki tiszteletbeli tagként az előadás végéig a színpadon maradt, és igyekezett még inkább fokozni a hangulatot. Az utolsó dalnál Lédeczy úr a közönség sorai közé ugrott, majd egy crowdsurfinget követően a küzdőtér egy hatalmas moshpitté változott. A közönségnek tehát bőven volt alkalma arra, hogy kellemesen elfáradjon. Az egyébként négytagú társulást Szenti Árpád session-zenész egészítette ki a doboknál, gyakorlatban pedig nem mutatkozott hiány, hiszen Árpád már 2012 óta segédkezik a Mörbid Carnage háza táján, melyről bátran kijelenthetjük, hogy hazánk egyik legjobb thrash metal zenekara.
Egy rövid szünet után felharsantak az első Paediaitrician gitárriffek, és színpadra lépett az orvosi ruhákba öltözött goregrind horda. Őszintén szólva sosem voltam nagy goregrind rajongó, és ezek után sem leszek az, mégis kellemesen csalódtam a Paediatrician legénységében. Mégpedig azért, mert voltak technikás gitárriffek, olyan váltások, melyek zeneileg abszolút a topon voltak. Az igazat megvallva nem erre számítottam, a zenekar elvárásaimon felül teljesített. Az abszurdum és a fekete humor legbetegebb válfajának korcs keveredése volt ez brutális zenével megspékelve, mely olyan dalokat eredményezett, mint a Szülész, a Gazdatest, vagy a Mutáns tenyészet. Nemes Norbert disznóhörgése a goregrind hagyományokhoz hű volt, ember legyen a talpán, aki megállapítja, hogy emberünk mikor énekelt angolul, és mikor magyarul. Az abszurditás pedig vizuális téren is működött, frontemberünkön kívül ugyanis az egész ritmusszekciónak és Pokornyik Ferenc gitárosnak is kilátszott az agya, melyen megrémülni talán senki nem rémült meg, poénnak viszont nagyon is hatásos volt. A Paediatrician elérte a célját, a srácok tisztelt nagyérdeműtől az Üsd a kurvát, baszd a hullát című slágerrel búcsúztak.
Az est megkoronázásaként a szegedi Ahriman vette birtokba a pódiumot. A zenekar tagsága félig-
meddig megegyezett a Mörbid Carnageéval, énekesi és gitárosi fronton biztosan. Korábban már hallottam tőlük ezt-azt, és egészen jónak tűntek, de zenéjükbe sosem mélyedtem bele igazán. Élőben a hangzás kissé egybefolyt, a dalok nem igazán különültek el egymástól. A black metal természetétől fogva ugye nem mindig lehet kihallani a dalszövegeket, itt azonban úgy éreztem, hogy ez főleg a hangosítás hibája. A külsőségeken itt volt a legnagyobb hangsúly: bőrök, csontok, köpenyek és soha ki nem fogyó füstgép. Mindezek összessége sem volt sajnos elég ahhoz, hogy a figyelmemet megragadja, így a koncert kétharmadánál társammal (részben fáradtságunk miatt is) visszatelepedtünk a pult melletti ülőhelyünkre, onnan hallgatva az Ahrimant.
Az utolsó hang elhalásával mi magunk is elhagytuk a helyszínt, ahol egy kimondottan jó estének lehettünk szem-és fültanúi. Akinek lehetősége van rá, az támogassa a hazai és nemzetközi metal undergroundot, hiszen rengeteg felfedezetlen tehetséges zenekar lappang a föld alatt. Ha a következő TOTMB fanzine megjelenési bulija is hasonló kaliberű lesz (márpedig ez több, mint valószínű), mi biztosan ott leszünk!
Írta: Béres Mátyás
A Türböwitch koncertkép Boda Péter munkája.
A többi színes kép Horváth János munkája, még többet IDE kattintva találtok.
A fekete-fehér képek Farkas Gergő munkái, még többet IDE kattintva találtok.