Spasibo, Budapest! – Grai, SatanaKozel, Kylfingar, Isatha koncertbeszámoló

jányok13

Fellépők: Grai (RUS), SatanaKozel (RUS), Kylfingar, Isatha

Helyszín: Dürer kert (Kisterem),Budapest

Időpont: 2017.10.07.

32af3988a3be46338d4b627bddf26a75

 

Október hetedikén a Dürer Kert kistermében, a folk metal jegyében két magyar zenekar melegített be, mielőtt két, hazánkban először koncertező orosz zenekar színpadra lépett volna – az est fellépői az Isatha, a Kylfingar, a Grai és a SatanaKozel voltak. Az Isathát mostanság viszonylag ritkán látni, nem koncerteznek annyira gyakran, mint a Kylfingar, így kíváncsi voltam rá, merre tart mostanság a zenekar. A Dauda Judittal, és az öblös hangú Horváth Dániellel élén színpadra álló extrém folk metalos csapat kilenc tagot számlál, el sem tudom képzelni, milyen problematikus lehet megszervezni a próbákat, de szerencsére ez a produkción egyáltalán nem látszik! A koncerten egyaránt előkerültek sokéves klasszikusok és újabb dalok is, és nagy örömömre a fődallamot szállító fuvola és szinti is kellemesen hallható volt, viszont a gitárok bármennyire virtuóz, gyors módon is voltak bűvölve, tényleg csak a látvány lehetett lenyűgöző, ugyanis a gitárrészleg úgy ahogy volt, csak egy zúgásként jött át – természetesen ez nem a zenekarnak, hanem a hely adottságainak róható fel, a kisterem sajnos ennyire képes. Elég lassan szállingóztak eleinte az emberek, így a szokásos pogó nem alakult ki a gyorsabb dalok alatt (mint pl. A vérvörös ég alatt), inkább nyugalomban szemlélte a közönség a produkciót, bár azt sajnos meg kell jegyeznem, hogy minden figyelem ellenére sem nagyon lehetett kiérteni Judit énekének mondanivalóját.

Kylfingar koncertjére már többen megérkeztek, bár hatalmas mozgás a vikinges témára sem indult még annyira be – bár szerintem ez egyáltalán nem gond, ilyen is kell. Nagyon sokat hallhattatok már a zenekarról az oldalon, így önmagamat ismételni nem szeretném. Szerencsére ebbe most a zenekar is besegít, ugyanis van újdonság is, ami elmondható róluk. Bár a dobos távolléte miatt a hiátus kibővítésére, beugró ütős helyett csak a felvételt kaptuk meg, csatlakozott viszont egy új tag, így a létszám maradt: Bálint Eszter a Kölpények legújabb tagja, aki ezentúl hegedűn fogja élőben játszani az északi fuvallatok dallamait. Csak dicsérni tudom játékát, és a kiállása is profi, nem volt sem megszeppent, szépen is hozta, amit kell – a korábban szinti által, majd samplerről hallott vezérdallamokat. A gond csak az volt, hogy a felvételről nemcsak a dob ment, hanem a billentyűk is, tehát amikor a hegedű még éppen nem lépett be, ugyanúgy hallani lehetett a dallamot, csak ő nem játszott, ez elég érdekesen mutatott. Továbbá a háttérben mindvégig hallható sampler miatt a hegedűs egyetlen rontását is kristálytisztán lehetett hallani, mivel ugye az eltért a felvételen lévőtől. Ettől függetlenül úgy érzem, nagyon jót fog tenni a zenekarnak ez a bővülés, ha legközelebb már nem kell a sampler, amire “rájátszik”, és a színpadon is összeszoknak, mindenképpen emelni fogja a banda színvonalát.

Viszonylag gyors átpakolás elérkezett a karjalai SatanaKozel ideje, aki oroszos, de olykor, származásából adódóan finnugoros témájú blackes, folkos metalt nyom. Valahogy mindkét orosz csapat mellőzni akarta a bulizósabb, harmónikás, dajdajozós, ugrálós, mulatozós dalokat. A SatanaKozel-ról nekem elsősorban a Korpiklaani-féle bulimetal jut eszembe,  a koncerten azonban sokkal inkább a nyers metalos, headbangelős, csapatós dalaikat szedték elő, már-már thrash-metal-zúzdába átmenve. Szerencsére azért volt együtt énekelhető, ugrálós dal is. Miután megtudakolták, ismerjük-e a finn szaunát / az orosz “banyá”t, eljátszották az erről szóló dalt (Баня). A finnes vonalon továbbhaladva beszéltek egy kicsit a finnugor nyelvrokonságról, és eljátszottak egy kalevalai történetet, a finn eposz legtragikusabb hősének, főszereplésével, a Kallervo-ról szóló Musta Mado-t. A dal eredetileg a szintén karjalai Myllärit nevű formáció sajátja, ezt metalosították SatanaKozelék – érdekes élmény volt a sok orosz dal közt egy kis finneset is hallani. Az egyhangúság megtörésére emellett sokak örömére a Grai-frontasszony is kicsit besegített a srácoknak az énekbe és a közönséghergelésbe.

https://en.wikipedia.org/wiki/Kullervo

Az est utolsó főfellépője az Európát már többször megjárt Grai volt, akiktől szintén nem pont egy ilyen koncertet vártam. Elég sok együtténeklős, bulizós, ugribugris dala van a csapatnak, de ma este ők sem azokra koncentráltak. Mint ahogy már az egyik felkonferálásban is hallhattuk, “nem minden orosz dal a sörről/medvékről és a balalajkáról szól, következzék hát egy szomorkás, bánatos népdalnak a feldolgozása”. Hamarosan érkezik a két hölgytagot is számláló csapat új albuma, így a koncert nagy részében is főként újabb dalokra koncentráltak. Szerintem nem volt szerencsés egy bemutatkozó koncerten nem a slágereket eljátszani, amiatt meg kimondottan szomorú vagyok, hogy még a klipes Песнь О Земле Родной (Peszny O Zemlje Rodnoj) is kimaradt.

jányok11

Egyébként is kicsit úgy éreztem, hogy a teljes produkció az énekesnő Irina Zybina vokális adottságai és combja köré épült fel, de alapvetően persze mindkettő nagyszerű, ki-ki kedve szerint gyönyörködhetett (azért elég merészek azok a fellépőruhák, de hát metalkoncert, belefér, hogy pont súroljuk az ízlésesség határát :D), az a szláv típusú, white singing-nek nevezett torokhangon történő ‘elcsukló’ éneklés, amit a hölgy tökéletesen produkált, pedig a nem elsősorban nőkhöz vonzódó személyeket is biztosan lehengerelte. A többiek pedig? Lehet én gondolom rosszul, de a dobos arcán már-már unalmat véltem felfedezni, amikor lassabbnál lassabb dalokat, és nem túl variált ütemeket kellett újra és újra leütnie. Vagy lehet, hogy csak fáradt volt? Az biztos, hogy a lerobbant kocsijú, s így elautótlanodott Grai mögött kalandos út áll, tehát mindez lehet a fáradtság jele is. Kimaradt az ugrálós, pozitív Vesna és a szakállnövesztésről szóló Boroda is, persze, semmi jogom számonkérni a zenekaron, hogy miket játszanak, biztosan én rontottam el azzal, hogy elvárásokkal mentem a színpadhoz, hogy majd egy kis bulit kerekítenek, és végül szinte kizárólagosan vagy nagyon kemény metalos, hörgős, vagy épp nagyon lassú dalokat játszottak.

jányok3

Szakmailag egyébként nincs kivetnivalóm, minden a helyén volt, a fúvós “szekciót” képviselő hölgy, Aliya, 3-4 fúvós hangszert (furulyák, fuvola) váltogatott folyamatosan, és a gyorsabb dallamokat is gond nélkül lejátszotta, egy fél dal erejéig még a dorombtudását is megcsillogtatta, továbbá a gitár és a ritmusszekció is rendben volt. A közönséggel mindkét csapat megfelelően tartotta a kapcsolatot, annak ellenére, hogy nem igazán jó angolosok, igyekeztek szólni a publikumhoz, bár ez általában oroszul történt meg. A тогда поехали (na, akkor toljuk) nem tudom, hogy csak ‘belülre’ szólt-e, de a megszámlálhatatlanul sok szpászíba biztosan a közönségnek volt címezve, de azért általában követte is rögtön az angol thank you, meg az I can’t hear you! Természetesen  olyan sokat nem kell beszélni egy koncerten, lehet anélkül is kommunikálni, például szavak nélkül is nagyon jól ment a közönségénekeltetés a Mlada alatt, ahol a verzés óóó-zást nagyon szépen viszonozta a hallgatóság, a Пшеничная-ra pedig a várva várt pogó is beindult.

jányok7

Összességében azért persze tetszett a koncert, de legtöbbször tényleg úgy tűnt, mintha minden kizárólagosan Irina és a szomorú dalok körül forogna, de biztosan ennek is megvolt a maga koncepciója. Egy zeneileg élménydús koncerten vagyunk túl, és külön öröm számomra, hogy a különféle környzető nemzetek folk metal formációi egyre többet látogathatnak el hazánkba.

Köszönjük az Old Buso Productions-nek!

Beszámoló: Vica

Fotók: Dani

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/