Észak, dél, és csillagok fiai – Wintersun, Whispered, Black Therapy koncertbeszámoló

winter24

Fellépők: Wintersun (FI),  Whispered (FI), Black Therapy (IT),

Helyszín: Barba Negra, Budapest

Időpont: 2017.09.22.

Őszindító bulin vettünk részt a Hammer Concerts szervezésében szeptember 22-én a Barba Negra Music Club-ban. Az újbudai klub péntek este egy olasz és két finn zenekartól volt hangos – fellépett a nagyszerű Black Therapy, a Whispered, és az este sztárja, a Jari Mäenpää vezette Wintersun.

Az igazán metalos nevű Black Therapy nyitotta az estet, az akkor még kicsi közönségnek – nem hiába, 6-7 óra tájékán még nem mindenki tudta magát szabaddá tenni, de ahogy elkezdték az olasz melodic death metalosok a szettjüket, azért a merchpulttól, mosdókból, pulttól, padoktól szépen odagyűltek az emberek. A karizmatikus, nagyon olaszos arcélű énekes vitte el a vállán a bulit, igazi frontember-színben tetszelgett – őt is hallottuk a legjobban, kicsit túl lett keverve, sajnos a zene gerincét adó szólógitár kárára, de aztán ahogy mentek a dalok, egyre jobb lett minden.

black11

A fiatal Andrea Mataloni rezzenéstelen arccal nyomta a jobbnál jobb szólókat, ehhez képest az énekes különféle grimaszokkal nyomta a showt, miközben a bőgős lezseren a karjára húzott hajgumival chillelt a színpadon, és a balkezes gitáron játszó tag néha-néha „lenyúlt” egy-egy szólót Andreától. Mint mondtam, elég kevesen voltunk még, nem annyira hangoskodtunk, amikor az énekes kérte, de azért a taps lassan beindult – a nem tökéletes hangosítás ellenére is sokan el tudták kapni a zene fonalát, menetét, és tudták élvezni az egyébként nagyon minőségi metalt. Ráadásként kaptunk ki-ki örömére/bánatára egy feldolgozást – felcsendült a Mad World egy metalosított változata.

black4

A finn, de első látásra „japcsi” Whisperedék tettek róla, hogy emlékezetes legyen a bulijuk. Az ázsiai zenéből is táplálkozó melodic death metal csapat piros-fehér kimonókban, piros-fehér arcfestéssel robbant be a színpadra a Strike-kal – már a koncert előestéjén biztos voltam benne, hogy ezzel fognak nyitni, annyira tökéletes nyitányszám. Pár dal ledarálása után az énekes Jouni Valjakka (aki egyébként szintén valami hatalmas grimaszokat nyomott) megkérdezte az addigra már többszáz főt  is számoló közönséget, hogy készek vagyunk-e egy kis trú finisz szamuráj metalra? És naná, hogy készek voltunk!

whispered10

Készen voltunk annyira, hogy azt sem bánta senki, a (szintén piros-fehérre festett) gitárját valami hiba miatt le kellett Jouninak cserélnie, de a problémát gyorsan kiküszöbölték, mert hát the show must go on, és ment is tovább a szamurájkodás. Marha meggyőzően és profin tolták a metalt, végre igazi koncerthangulat alakult ki, jó pörgős dalokat is válogattak össze, így kialakultak az első moshpitek is. Igen sokan kíváncsiak voltak a produkcióra, úgy érzem, egy kisebb klubban a Whispered már önállóan is megállná a helyét.

whispered116

Az átszerelés alatt az egész színpad a Forest Tour-tematikába lett felöltöztetve – természetes a molinó és az illeszkedő fénytechnika, de itt a kis lépcsők, amikre a zenészek néha felálltak, szintén be voltak borítva levélmintás textillel, és még a három gitár is az évszakoknak megfelelően volt színezve – három „évszakot” játszottak el a The Forest Seasons albumról, és ezzel összhangban a gitárok kék, barna, és zöld színűek voltak.

Lekapcsolódtak a fények, megindult a sikítás, és egy rövid (a dalnak már részét képező) intró után beindult az Awake from the Dark Slumber (Spring), és megindult a bulizás. Ez a dal középtempójával, majd egyre emelkedő hangulatával nagyon megfelelő szettnyitánynak bizonyult – nem is egy azonnal megőrülős dal, hogy rögtön elveszítsük az energiánkat, de kellően dinamikus ahhoz, hogy már rázhassuk a fejünket, aztán a himnikus második rész pedig meghozza az igazi Wintersun-életérzést.

winter24

 

A zenészek a színpadon nagyon jól elszórakoztak, élvezték a bulit, és tudták, hogy a show a dolguk, de voltak spontán ökörködések is, amit mindig jó nézni, pl. Jari fejéhez emelte a Teemu ventillátorát, hogy hűtse magát, vagy Teemu és Asim egymás gitárját pengették, meg persze mentek a kötelező összeállások, pózolások, összevigyorgások (a levonuláskor még majdnem egymást is bedobálták a közönségbe). A dobok mögött a Stratovariusos Rolf Pilve ült, ugyanis Kai Hahto egy nyári, nehezen gyógyuló kézsérülés miatt nem tud részt venni a turnén, de azt hiszem, Rolfra sem lehetett semmi panaszunk, bár a rivaldafényt nem ő kapta. Kapott helyette figyelmet Teemu Mäntysaari, aki minden dalban szólózgatott, de aztán egyszercsak fellépett az egyik ’porondra’ és egy olyan, többperces szólót kerekített, hogy csak néztünk – igaz, hogy ez a zene nem a szólóműsorokról szól, hanem a zene összhatásáról, de egy-két ilyen azért simán belefért.

winter17

A 14 perces bevezetődal után Jari megkérdezte, hogy szeretnénk-e régi dalokat hallani, és hát hogy ne szerettünk volna? Meg is ajándékoztak minket a Winter Madnessel, és a hangulat és a hőmérséklet fokozásául rögtön egy Beyond the Dark Sun-nal is, amire aztán durva pogó kerekedett, és innen aztán beindult a buli. A második „évszak”, amit megkaptunk a Winter volt, köszönjük, kellemes volt rá dülöngélni és gyönyörködni. J Szerintem az Autumn az új album leggyengébb dala (lásd lemezkritika), nem is értettem, miért került fel egyáltalán a setlistre – a Spring alap koncertindító, bulibeindító mű, a Winter nagyon szép lassúzós, éneklős szám, de harmadiknak én sokkal inkább a Summert tettem volna be. Bár biztos van olyan, akinek ez a blastbeates, keményebb dal fekszik inkább, de szerintem kicsit leültette a bulit, nem egy koncertsláger. De nemcsak ez volt a baj – egy pár dal óta húzódó technikai malőr itt volt a legzavaróbb. A baloldali frontfill mikor szólt, mikor nem, fene tudja, valami kontakthiba lehetett tán, nagyon idegesítő volt az egész – ahogy Asim játszott, kb. pár másodpercenként zúgott-zörgött a hangfal, másodpercekig csend, aztán ismét zúgás… Igyekeztek a hibát javítani, a rajongók próbáltak jelezni a személyzetnek, hogy valami nem kóser. Vicces volt, hogy egyszer csak kb. 10 ember az első két sorban vadul elkezdett a dal közepén a zenészeknek hadonászni, hogy azok legyenek szívesek szólni valakinek, mert nem szól a cucc – aranyos volt ez a közösségi problémamegoldás, csak sajnos nem volt célravezető.

winter9

Szar technikai hiba, nem lehet vele mit csinálni, még szerencse, hogy a „főbb” dalokat nem érintette – így is hatalmas volt a buli a Starchild-ra, a Winter Madness-re, és mint már mondtam, a Sons of Winter and Stars 14 perces opusza számomra a koncert fénypontja volt. Egészen elképesztő volt az első sorokban a dal közepe után keletkező feszültség, a „Calling me to join in the cosmic dream // The silence is tempting me now…” sorok alatt már mindenki a refrénben való kiteljesedésre várt, és a vártnak megfelelően hatalmas közösségi és zenei élmény volt,  ahogy ekkora beleéléssel énekelte mindenki a refrént, lendültek a karok a magasba, és egy kis időre együvé váltunk ezzel a fennkölt zenével. Szintén hatalmas volt a közönség részvétele a Death and the Healing alatt is, aminél kimondottan kértek minket  a közös énekre, ami azt hiszem, ennél jobban nem is sülhetett volna el – mindenki hangosan ÉS szépen dúdolta a csodás dallamokat, és kérésre a telefonok fényeit is felemeltük a magasba – nagyon modern kor van, az öngyújtók felemelésére már nem is kérnek, ennyire alap lett a telefon – a látvány gyönyörű volt így is.

winter6

A látvány, mint már utaltam rá, szépen összerakott, átgondolt volt – erdős témák, a zenészek feketében, Jari „ünneplőben” (és bőrgatyában, tejóég), de ami feltűnő és kitűnő volt, az Asim ékszerei, a sok sok gyűrű, na meg az óra – lehet azt nézte, hány percenként elfogadható a színpadon körbe-körbe forogni, és a gitárját a centrifugális erő segítségével a színpadon táncolva reptetni… egyfajta time turnernek is mondhatnánk őt, haha. Bár ilyen göndör hajjal lehet jobb a Tina Turner? Mindenesetre kicsit furcsa volt őt is kórusénekelni hallani a „we are the suns of winter and stars”  sorokban, ami egyébként a koncert leges legepicebb pontja volt. Egyébként nincs semmi bajom Asimmal, nagyon tehetséges, hoz mindent a gitáron, ami kell, nem véletlen őt választották ötödik tagnak.

Annak ellenére, hogy ez egy lemezbemutató volt, és az album dalai jó hosszúak is, nagyon szépen megtalálták a srácok az egyensúlyt a régebbi és újabb dalok közt – felcsendültek a Time I és a Wintersun slágerei is. Zárótételként a csodaszép, dallamos, érzelmes Time címadótételt kaptuk, ami után már csak a közös fotó, meghajlás, mosoly, pengetődobálás, köszönetmondás maradt. Extra nagy pirospont a zenekarnak, hogy kb. minden tag a teljes első sorral lepacsizott!

Köszönjük a Hammer Concertsnek!

21687906_10155734436372402_4678521787238786369_n

Szöveg: Vica

Képek: Dani

(Zárókép: Wintersun FB oldal)

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/