A színes metal igenis menő! – Alestorm, Troldhaugen, Æther Realm koncertbeszámoló

alestorm12

Fellépők: Alestorm (GB, HU), Æther Realm (US), Troldhaugen (AUS)

Helyszín: Barba Negra Music Club, Budapest, Magyarország

Időpont: 2017.10.01.

18671800_1760045294009853_7144476760646779884_o

Nagyszerű estén vagyunk túl a tegnapi Alestorm-Troldhaugen-Æther Realm koncert után. Teltházas Barba Negra buli vasárnap este, kalózok, őrültek, metal, mi más kellhet még a metalszíveknek? Beszámolónk.

Viszonylag korán, 18.40-kor kezdődött az este, a szervezők mostanában figyelnek arra, hogy a vidékiek is hazajussanak egy-egy koncert után, és a pestieknek se kelljen éjszakaival menniük.  A matinés kezdés ellenére már az ausztrál Troldhaugen bulijára is megteltek az első sorok, és ahogy beindult a koncert, minden bizonnyal impozáns közönségképet mutattunk.  A színpad pedig? Hát, ezt inkább látni kell.

trold4

Csillogó sztreccsrucik a tagokon, az énekes hasán mindez megspékelve egy csodálatos sárga övtáskával, az enyhe túlsúllyal rendelkező fazon combján és hátsóján feszülő gatya, a mozgáskultúrájával összenézve enyhe drag queen-show beütést kölcsönzött a produkciónak, nem mintha nem lett volna elég különc már önmagában is ez az egész, amit nyújtottak. De félre ne értsetek! Mindezt nem negatív felhanggal mondom, egyáltalán nem! A koncertet mindenki marhára élvezte, bár sokszor csak ledöbbenve néztük, éppen mi a franc történik a színpadon, de legtöbbször vigyorogva ráztuk a mindenünket, az énekes példáját követve, ehhem-ehhem. Csakis a frontemberről ki lehetne tölteni az összes hasábot, ugyanis annyira egy színes és meglepő/meghökkentő figura.

trold3

Maga a zene sem mindennapi, táplálkozik a mindenféle elektronikus zenékből, a 80-as évek popzenéjét is felidézték, és volt egy kis rock és funky is, bár leginkább mégiscsak egy őrültekházára emlékeztetett az egész. Ezt figyelembe véve már nem is annyira lóg ki a képből az énekes, a teljes koncepcióhoz pontosan egy ilyen arc kell. Bemutatja a 2010-es évek legtöbb divatőrületét, Reventüsk méltóságteljesen méretes hátsójával twerkel, fidget spinnerrel játszik, és szórakoztat. Ha nem volt még elég random az este, körülbelül egy félperces időtartamra egy élő pizzaszelet is felrohant a színpadra táncikálni. A dalok nagy része főként a friss, Idio+Syncrasies című albumról származott, így nagyobb slágereket annyira nem hallottunk – talán ez is közrejátszott abban, hogy annak minden zsenialitása és poénfaktora ellenére, ugyan az a fajta humor a hatodik dal környékén már unalmassá kezdett válni.

trold1

Maguk az átkötők még viccesek voltak, az énekes fejére mindig felkerült valami hülyeség, de a hasonló, lassú/középtempós dalok kezdtek egy kicsit egybefolyni. A csapat másik feltűnő tagja egyébként a dobos Svarog volt (csak művésznevüket közlik online), aki rövidgatyában/alsógatyában szó szerint táncikált a dobok mögött, így amikor az énekes kezében nem volt épp egy dínóbáb, vagy nem szólította fel arra a közönséget, hogy a következő dal alatt azt szeretné, ha semmit sem tennénk, akkor őt figyelhettük. A koncert után a levonuláskor Reventüsk olyan gollumosan összekapkodta a kellékecskéit, és eltűntek a színpadról. Egyébként azt hiszem, felfedeztünk egy ausztrál népszokást: vagy véletlen, hogy a Troldhaugenesek és a Lagersteinesek eljátsszák a „cipőből vedelős” trükköt a színpadon? Tekintve, hogy láthattuk már a Forma 1-es pilóta Daniel Ricciardo-tól is, aligha.

22199411_10155080026528269_1086946355_o

Függöny be, jön a sorból leginkább kilógó Æther Realm. Azért nevezem őket a leginkább kilógónak, mert a mai este ők voltak az egyetlen komoly, és „magukat komolyan vevő” zenekar. A jól bevált melodic death metalt vegyítik visszafogott folkos elemekkel, úgyhogy nekik hála kaptunk egy kis „igazi metalt” is. Bár itt is ment azért a baromkodás, valamennyire azért „eltorzítottuk” a metalt, amikor például a frontember megkért mindenkit, hogy mutassuk (ujjbegyeink összeérintésével) a világ legkisebb metalvilláját, majd a minimetalvillákkal le is pacsizott az első sorral. Az ÆR koncerten egyébként inkább a közönséget kell kiemelnem és méltatnom, az 1200-as nézőszám azt jelentette, hogy már az előzenekarokra is rengetegen megérkeztek, és az észak-karolinai metalosok minden egyes mozdulatát hatalmas üdvrivalgás követte. A koncert bár különösebben eufórikus élményt nem okozott, inkább csak profin hozták a kötelezőt (bár amikor az Alestormos Chris egy szelet baconnek beöltözve feljött a színpadra, az lehet többünk memóriájába beégett). Ismét mondom, a közönség nagyon hálás és hangos volt, biztos nagy élmény volt a zenekarnak is.

22243709_10155080026523269_439282314_o

Függöny ismét be, színpadépítés, bazinagy gumikacsa betolása a színpadra… Jöhetett a főprodukció, a nemzetközi (összeszámolni is nehéz: Amerika, Írország, Spanyolország, és persze Magyarország, legalábbis ha a tartózkodási helyet vesszük figyelembe) ALESTORM! Sokadszor térnek vissza hazánkba, egyre nagyobb és nagyobb közönségek előtt lépnek fel, egyre híresebbek és híresebbek. Ez gondolom részben annak is köszönhető, hogy gitárosi poszton csatlakozott hozzájuk a Wisdomból és jelenleg a Leander Killsből ismert Bodor Máté (pontosabban tiszteletbeli tagnak számító), ami gondolom bevonzott pár Leanderest is rajongónak, ami igazán örömteli hír! A másik ok talán az lehet, hogy az alapvetően „csúnya, gonosz, mogorva, kiabálós, agresszív” metalzenét befogadhatóvá, izgissé, „szupivá”, színessé, de főként befogadhatóvá tették különféle eszközökkel. Színes a szó szerinti értelmében is, kacsa a színpadon, színes ruhák, színes videoklipek (ki ne imádná a Mexico-t?!), poénra vett hozzáállás, pár diszkósabb-táncolósabb dal az új albumokon (főként az új Mexico és Alestorm, de akár már az előző albumos Magnetic North is, nem is beszélve a Taio Cruz feldolgozásról), vidám témák, stb-stb.

alestorm2

Körülbelül ezek a tényezők azok is, amik megalapozták ezt a nagyszerű estét. Az ötösfogat felrobogott a színpadra, és rögtön egy bikaerős kezdéssel vették le a közönség fejét – azért egy Keelhauled-dal kezdeni, ami a zenekar mindenkori legnagyobb slágere, igencsak jó fogás, és hatalmas partikezdet, ráadásul egy olyan zenekar, aki azóta temérdek slágert írt, meg is teheti azt, hogy a legnagyobbal kezdje el a koncertet. Utána sem hagytak pihenni, rögtön átcsaptak az Alestorm-ba (hiszen a kalóznak nincs is másra szüksége, csak rumra, sörre, küldetésekre és mézsörre), majd a Lady Gaga-inspirálta Magnetic North-ba. Mindhármat valami elképesztő reakció kísérte a közönség oldaláról, a fél közönség pogózott, de minimum az égig szökellt a ritmikus refrénekre, és énekével kísérte a dalokat. Általában zavaró és amatőr, ha egy koncert olyan halk, hogy a közönség elnyomja, de itt valami egészen fantasztikus élmény volt, ahogy többszáz ember együtt énekli a szövegeket, és „száll az ének”. Kicsit féltem attól, hogy tömegnyomor lesz a klubban, és kényelmetlen lesz így koncertet élvezni, de nagyon tévedtem – hatalmas élmény volt ezt az együttugráló, lélegző, bulizó embertömeget látni.

Nem tudok mindarról beszámolni, ami a koncerten történt, de azért megpróbálok – aki nem volt ott, annak azért, hogy kicsit átélhesse, aki meg ott volt, annak meg emlékidézésül. Még egy nagyon ugrálós új dal után (igen, már megint a Mexico-t emlegetem) jött egy kis leállás, meg a köszöntés után egy kis „ígéret”: Nem csak azért jöttünk ma el ide, hogy eljátsszuk az új dalainkat, amiket mindenki szeret, hanem eljátszunk pár régebbit is, amit a legjobb esetben is csak középszerűnek fogtok tartani. Ez főként a The Famous Ol’Spiced c. dalban merült ki, ami számomra az este meglepetése volt, ugyanis egyáltalán nem számítottam rá, hogy pont ezt a dalt fogják előszedni, de egyáltalán nem bántam. 19 dalból 5 volt az új albumról (és a régieket is pár érdekesen, verzék, ütemek elejére beszúrt bass droppal tették érdekesebbé), úgyhogy elég idő maradt egyéb régiségekre is, nagy örömömre a Captain Morgan’s Revenge-re is.

alestorm17

Ennek az epikus bevezetése szinte kiált a wall of death után, szerencsére az sem maradt el. Mint szokás, az ilyesmit általában kis szervezés és instruálás előz meg: „Váljatok szét, ott a srác középen lesz a választó, tőle menjetek hátra, utána pedig döntsünk világrekordot! Azt szeretném, hogy azzal az egy sráccal, amikor indulj-t parancsolok, kétszáz másik srác szexeljen! De csak akkor, amikor azt mondom, indulj!” Gondolom nem meglepő, hogy ez elsőre nem jött össze, részben azért, mert a dal már korábban is sugallja, hogy akár kezdődhetne egy WoD, részben talán azért, mert a közönségig nem jutott el az angol üzenet (itt igazából igénybe vehették volna Mátét egy kis magyar-ázat erejéig). Másodszorra már mindenki szófogadó volt, és a parancsra egy hatalmas, tömeges halálfal indult, amibe fokozatosan a félénkebbek is bekapcsolódtak. Ha ilyen módon nem is „használták ki” Mátét, azért az ő méltatását sem szabad kihagyni – minden egyes szólója tökéletes volt, pontosan kaptunk vissza mindent, akár a lemezen, biztos spanolta is a közönségtől szinte állandóan érkező Máté-Máté! skandálás.

alestorm11

Vendégzenész is feltűnt a koncert folyamán, Taio Cruz Hangover-feldolgozását így teljes eredetijében, rap-résszel együtt hallhattuk. A legtöbb konferálás egyébként nagyon poénosra volt véve („bocsi srácok, a következő dal még nagyon új, és tuti, hogy legalább három-négyszer elcsesszük, nézzétek el, légyszi”), „a következő dal témája a „wenches and mead”, következzék hát, a Wenches and mead”, vagy épp, hogy „a következő dal nektek szól, kedves kakás, imádnivaló, szexi magyarok”. A szexi magyarok pedig itták Christopher és a többiek minden szavát, ha éppenséggel „kolbászokat” kellett kiabálni a Captain Morgan’s Revenge üresjáratában, akkor azt tettük, ha kellett, ugatva énekeltük a Wenches and Mead­-et (kitekintés a No Grave but the Sea for Dogs albumra, ugye). Az „itt ki német?” kérdésre csak egy ember emelte fel a kezét, még szerencse, mert ezután a skótszoknyás frontember közölte, hogy „a következő dal németek gyilkolászásáról szól”. Természetesen ettől a vicces bagázstól sem ezt, sem a nekünk énekelt „basszátokmeg-dalt” nem lehet komolyan venni, a szájukból minden poén, nincs sértődés, csak önfeledt bulizás.

alestorm12

Ezeknek a jegyében telt el ez a kiváló vasárnap este a Barba Negrában, és úgy érzem, maradandó élményt nyújtott. Nagyszerű felállás, hatalmas buli, mindent felülmúló közönség – nézzük akár annak akár számát, akár hangját, akár lelkesedését –, és maximális profizmussal színpadra álló zenekarok.

 

Beszámoló: Vica

Fényképek: Dani

4. és 5. kép forrása: Martina Šestić, Venia mag

Köszönjük a Hammer Concerts-nek!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/