Az Egésztől innen… – Agregator “Semmiből a semmin át” lemezbemutató a KVLT-ban

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Fellépők: Wrath Of Azazel, Sollen, Agregator, Christian Epidemic

Helyszín: Supersonic-Blue Hell & KVLT

Időpont: 2017. 10. 14.

Fotók: Tancsik Mátyás (TM Concert Photography)

PLAKÁT

A melodikus death metal hazai koronázatlan királyaitól az elmúlt fél évtizedben nem érkezett hír, ami azzal kecsegtetett volna, hogy írják az új nótákat, vagy éppen bevonultak a stúdióba, és készül az új lemez, pedig én már erősen vágytam arra, hogy új szerzeményeket hallgassak. Félre értés ne essék, nem arról van szó, hogy untam volna az eddigi lemezeket, vagy nem tetszettek volna, hiszen minden eddigi alkotásuk nálam bőven elvitte a 10 pontot, csupán kíváncsi voltam, hogy az Eredendő EP óta mit gyűjtöttek össze a tarsolyukban. Emellett persze a mai napig felejthetetlen tragédia a rajongók körében, és a zenekar életében a zenekar egykori basszusgitárosa, Liviczki Roland 2012-es halála, mely tragédia után egy időre „elcsendesítette” a zenekart. Éppen emiatt kaptam fel a fejem, amikor felröppent a hír: kész az új nagylemez, előrendelhető, ráadásul októberben egy lemezbemutató bulival is kedveskednek a rajongóknak. Az előrendelés egy percig sem volt kérdés, mint ahogy az sem, hogy 14.-én hol fogom tölteni az estét…

Megérkezésünk után az estét a Wrath of Azazel nyitotta, akiknek a black-death irányú zenéje tökéletes kezdésnek bizonyult. A negyven perc alatt egy korrekt zúzdát kaptunk, jól dörgő basszustémákkal, és gitártekeréssel, semmi finomkodás, csak nyers zúzás az arcba, ahogy azt kell. Nem emlékszem, hogy megfordultam volna olyan bulin, ahol gyenge produkciót láthattam-hallhattam volna tőlük, de ez most különösen betalált, minden egyes percét élvezettel hallgattam. Nyolc nóta fért bele a műsorba, ám elégedetten konstatáltam, hogy ez bizony egy remek nyitás volt.

A soron következő Sollennel (bár 2001-es megalakulásukat tekintve nem egy fiatal formációról beszélünk) viszonylag kevés futó kalandom volt az évek során, és őszintén szólva nem is emlékeztem rájuk túlzottan, így az este lehetőséget adott, hogy felfrissítsem az ismereteim velük kapcsolatban. Igényes, kemény muzsikát kaptunk tőlük, ez vitathatatlan, bár a saját mércémmel egyelőre nem tudom hova kategorizálni őket zeneileg. Ugyanúgy megtaláltam a thrash, vagy hardcore elemeket a zenében, mint az „arcleszedő” death zúzást, 9 szám erejéig, melyek között az énekes nem átalkodott egy-egy humoros megjegyzést, vagy poént is elsütni, szimpatikus gesztus. Kétségtelen, hogy szívüket-lelküket kiteszik a bulin, és nem is csinálják rosszul, valahogy engem mégsem fogtak meg annyira, mint vártam, nem igazán tudtam a zenével mit kezdeni, annak ellenére, hogy valahol mégis tetszett, amit láttam. Ha újra összesodor minket a szél valahol, mindenképpen érdemesnek találtam őket arra, hogy még egy esélyt adjak nekik, azt viszont maximálisan megérdemlik.

Két ilyen produkció után nem is csoda, hogy az Agregator már bemelegített terepre léphetett, és a buli végére fel is szántotta azt. A közönség létszámán és hangulatán is tükröződött, hogy azért ma este mégiscsak az Agregator az úr a színpadon, a többség miattuk érkezett. A két nyitótétel után, melyek az utolsó két lemezről származtak (Egy nap a világ, Romok között), két új szerzemény csendült fel, Az égő bokrok kertje, illetve a Vérnász. Brutálisan súlyos témájú mind a kettő, arról nem is beszélve, hogy egyfajta spirituális íz hatja át őket, ami sokadik hallgatás után nekem lemezen ugyan jobban átjön, de élőben is bivalyerősen mar a lelkedbe. Közel 10 perc tömény hidegrázás, a szó legszorosabb értelmében!

Azt hiszem, ennél a pontnál érdemes a hangszerelésről, és az aznap esti hangosításról is szót szólni, ugyanis mindkettő totál a helyén volt. Az utóbbi időben volt jó pár kellemetlen tapasztalatom a hangosítással kisebb helyeken, vagy valamelyik hangszer kásás hangzásával, de most bármennyire is füleltem, semmi negatívum nem volt, ezért hatalmas nagy piros pont mind a zenekarnak, mind a technikának.

A továbbiakban még két új nótával találkozhattunk, a setben (Zaj, Az egésztől innen a mindenen túl), melyek mind hangszerelésükben, mind hangulatukban nem szokásos Agregator nóták, hanem jóval többek. Az egésztől innen… nóta nekem lemezen sokkal jobban átjön (eszméletlen jó ötlet volt a kórus beemelése), de élőben sem lehet mondani, hogy vérszegény, sőt, tarol.

A zárótétel Tűz, jöjj velem klasszikus Agregator nóta, visszakanyarodhattunk búcsúzóul az Emberség érára, nagyszerű lezárása volt az amúgy is minden téren helyén lévő műsornak.

Ha egy szóban kellene az új lemezt jellemeznem, akkor az csakis a tökéletes jelző lehet. Nem egy klasszikus értelemben vett Agregator lemezt kaptunk kézhez, hanem egy ötletgazdag, rendkívül összetett anyagot, ami szinte hallgattatja önmagát újra és újra. Lehúz a katarzisba, majd észrevétlenül visszahoz a valóságba, de csak a következő hallgatásig. Az előző lemezekhez hasonlóan ez sem egy könnyű anyag, sőt, talán valamivel súlyosabb is azoknál. Talán lassan fog beérni a hallgatóságnál, de ezáltal minden hallgatás és ízlelgetés után újabb és újabb elemeket fogunk észrevenni benne, jobbnál jobb ötletek, és zenei megoldások tárházát fogja fokozatosan elénk tárni.

Nagyon remélem, hogy az elkövetkező bulikon bátran nyúlnak hozzá az új nótákhoz, hiszen az nem is lehet kérdés, mennyire megállják a helyüket élőben is. Ugyan örülnék, ha a következő lemezig nem kellene újabb öt évet várnunk, de ha ez az ára annak, hogy ilyen színvonalú lemezt kapjunk, (amit nehéz lesz felülmúlni) akkor egye fene, kompromisszumképes vagyok!

Mindezek után már csak a Christian Epidemic bulija segített levezetni a megmaradt fölösleges energiákat. A teremben most is eluralkodott az erősen teltházhoz közelítő létszám, így a terem széléről néztük meg a black metal zászlóvivőinek első húsz percét. A velük való találkozásomból az utóbbi időben akadt szép számmal, őket látni és főképpen hallgatni mindig jó élmény. Most sem aprózták el különösebben, a műsor javarészét pedig az újabb nóták tették ki, aminek örülök, mivel két, masszívan jó anyag látott tőlük napvilágot az utóbbi időben.

Az ő bulijukat már nem vártuk végig, mivel az est vége felé eleget tettünk pár rég látott ismerősnek is egy kis beszélgetés-koccintás formájában, és itt közösen meg is állapítottuk: remek estét zártunk, le a kalappal minden zenekar előtt, remélem, még itt (is) sokszor találkozunk!

Írta: Tancsik Mátyás

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/