Bár a mérleg nyelve a melodikus, líraibb, dallamosabb, befogadhatóbb oldal felé billen és emiatt némiképp enyhe egyhangúságot tükröz a legújabb Leander Kills album, azért egy igenis értékhordozó lemezről beszélhetünk, mely rengeteg rajongó tetszését fogja elnyerni, a legtöbb, könnyen fülbemászó szám pedig rövid időn belül alap eleme lesz a koncertes repertoárnak.
Súly, mely lehúz a mocsár fenekére, avagy a legújabb Apey & the Pea album, a HEX. A csapat ismét nagyot alkotott, döngölés, egy csipetnyi thrash zúzda, miegymás. A HEX minden kétséget kizáróan az év egyik legjobb hazai metal albuma, Apeyék egy hatalmasat léptek előre, nem kis feladat lesz felülmúlni a színvonalat.
Ez az enyhén sejtelmes, „kísértetkastélyos” muzsika adja a dal első felének vázát, és az igazán eufórikus, kórussal megtámogatott zenei kicsúcsosodást csak a szám legvégén kapja meg a hallgató.
Az első érdekesség már akkor a szemükbe ötlik amikor kezünkbe vesszük a CD-t, ugyanis egy hipnózisra készülő cica néz velünk farkas, azaz macskaszemet. Nagyon ötletes, mégis rémegyszerű ez a design, de már itt sejteni lehet, hogy komoly agymosást fogunk átélni a korongon szereplő számok hallgatása közben.
A Codex Omega tehát egy dallamvilágban gazdag album, melyben a szimfonikus nagyzenekari betétek ismét nagy hangsúlyt kaptak. Egy remek kiadvány ez, mely minden különleges extrém metalra éhező ember éhségét csillapítani fogja. A Septicflesh még mindig a saját útjait járja, a tagok pedig nem felejtik el hozzáadni zenéjükhöz azt a bizonyos pluszt, melytől több lesz ez egy egyszerű dallamos death metal produkciónál.
Összességében tényleg kár lett volna fiókban hagyni vagy kikukázni ezeket a lemaradt számokat, ám egy-egy nótának nem ártott volna a további finomítás és csiszolás. A nagylemez traclist-jének átvariálásával elkerülhető lett volna ennek az EP-nek a kiadása. Persze a pénz beszél… Mindazonáltal a rajongók örülhetnek, újabb minőségi Epica töltet érkezett.
Nincs mit magyarázni a dolgon, a Riot City Outlaws egy baromi jó közönségkedvenc album lett. Tartalmaz mindent, amire a hallgatónak szüksége lehet egy otthoni partyhangulathoz, vagy éppen ha ugrálással szeretné levezetni a fölös energiáit egy koncerten.
Bár Epicáék igyekeztek megugrani a The Quantum Enigma szintjét, ez talán nem sikerült, ám ennek ellenére is egy maradandó, értékes albumot sikerült készíteniük, amivel már több lépcsőt ugorhattak a szimfo-metalos ranglétrán. Reméljük így fognak továbbra is haladni!
Persze itt lehettek korábbi, évekig érlelt zenei témák is, Anna és a srácok meg akarták mutatni, hogy az Eluveitie nélkül is képesek nagyot alkotni, ám emellett is le lehetett volna egy-két fölösleges ágat lenyesni. Mindemellett az album nehezen adja magát, a hangzás szellőssége ellenére tömör és kissé nehezen befogadható anyag ez, de érdemes rá időt szánni, mert hosszú távon nem kicsit szerethető és sokat tud nyújtani a hallgatónak.
Úgy vélem, az album első szárnypróbálgatásnak tökéletes, tudnak zenét írni a srácok, pont ezért már most várhatjuk a következő kiadványt. Valószínűsíthető, miként az egyébként is lenni szokott, a srácok egyre inkább el tudnak szakadni kiinduló inspirációiktól, és a saját útjukat járni, egyéni hangzást kialakítva – a potenciál megvan bennük!
LEGÚJABB TERMÉKEK A SHOPBÓL
LEGKÖZELEBBI KONCERTEK
LEGÚJABB TERMÉKEK A WEBSHOPUNKBAN
