Leander Kills – Élet a Halál előtt (2017)

Élet a halál előtt cover

Élet a halál előtt cover

Előadó: Leander Kills

Album: Élet a halál előtt

Származás: Magyarország

Megjelenés éve: 2017

Stílus: Metal/ modern metal

Honlap: http://www.leanderkills.hu

Értékelés: 7/10

 

Rögtön az elején szeretném elmesélni, hogy anno, a Leander Rising feloszlásakor/ a Leander Kills megalakulásakor született bennem egy adag csalódás és düh, ami miatt nagyon sokáig nem voltam képes meghallgatni Köteles Leander új formációjának dalait. Aztán ahogy haladt az idő, kopott a Rising utáni szomorúság, szépen lassan elkaptak az új nóták is. Bár még most is úgy gondolom, hogy kicsit hirtelen jött a dolog, ennek ellenére egy nem hibátlan-, ám kivételesen erős album született akkor meg. Ez a lemez képes volt a legtöbb rajongót átemelni, sőt, még bővítette is a tábort. Ezt, a Leander körüli fokozódó hype-ot a teltházas koncertek több ízben bizonyították.

Talán pont a felkapottság, a rengeteg felkérés, a rengeteg koncert vezetett odáig, hogy alig pár hónap (körülbelül három) maradt az újabb dalok megalkotására. Ezt Leander néhány interjúban is megerősítette. Egyébként az előző hanganyagra sem volt sok idő, ráadásul teher alatt nő a pálma… Szeptember 22.-én végül is megjelent a második Lenader Kills album, az Élet a Halál előtt. Most pedig lássuk, hogy ez a pálma mekkorára tudott nőni!

Az első benyomás egyértelműen az, hogy hangvételileg a megszokottnál egy jóval melankolikusabb, melodikusabb, az eddigieknél egyértelműen dallamosabb dalcsokrot kaptunk, legalábbis az ének terén biztos. Persze nem jöhet be mindenkinek Leander hangfekvése, az vitathatatlan, hogy egy markáns, felismerhető és egyedi hangszínű énekesről van szó, aki akár tisztán, akár hörögve énekel, mindkét téren erős és unikális. A tudását az új albumon is megcsillogtatja, elég csak a Nem szól Harang kezdő, mély tónusú melódiáira, a Vigyetek korházba fülben ragadó fő dallamrészeire vagy például a Fájdalom Elvitelre nagy ívű, szinte epikus, kórussal is megtámogatott refrénjeire gondolni. A túloldalt, a morcos oldalon pedig ott van például az Égjen minden el középrészének durvulata, mely már-már basszusos malac-vinnyogásba hajlik. Amúgy alapvetően az egyik legjobb húzású, leggyorsabb tételről beszélhetünk.

Az egyértelmű, hogy Leander éneke, hangja a legfőbb száll, melyre ezen album számai is épülnek, azért akad itt egy-két érdekes kapaszkodó, néhány különlegesebb zenei megoldás is. Ott van a Fájdalom Elvitelre című szerzemény középrészétől kezdődő groove-olása, a Ha elmész bőgős belépője, középének érzéki szólója, a sokak által ismert Élet csodás zongoradallamaira épülő szerkezete, vagy akár az albumot nyitó Egy hónapja nem láttalak kezdeti akusztikus gitár-hegedű duettje. Mellékes, de szerintem dallamvilág terén utóbbi track némiképp félrecsúszott… Oké, fülbemászó, hallgattatja és megszeretteti magát, ám Leander és csapattársai korábban képesek voltak elrejtve, eldugva, de sokkal megfelelőbben alkalmazni az autentikusabb népzenei behatásokat (lásd pl.: még a Rising-os Ördög Naplója, illetve az Amigod nótából Kills-be importált Este van). Kár az archaikus népzenei nüánszokból az elmúlt század polgáriasodott „magyar-nótáinak” dallamvilágaiba áthajlani, mert utóbbi jóval kevesebb értéket tud képviselni…

Mindezen fent leírtak mellett akadnak még döngölős muzikális megoldások (Valentin, Miki és András is rendesen odateszi magát), ám a dalok azt az érzetet keltik, mintha a zenében az ének nem beleintegrált, szerves részt képezne, hanem mintha az instrumentális sávok fölött állna pár lépcsőfokkal. Félreértés ne essék, itt nem keverési, hangzásbéli problémáról van szó, mert az fullos(an basszusorientált), sokkal inkább a szöveg és dallamcentrikusság arcunkba tolásáról. Ezzel nem is lenne probléma; oké, jelen lemez összességében sokkal lírikusabbra sikerült, mint a korábbi, Leander nevén kiadott albumok. Nincs baj azzal, ha a zeneszerző a dallamosságra, a kollektív befogadhatóságra (is) épít, de a ló túloldalára sem szabad átesni, nem szabad hagyni, hogy a nagyívű, kedvelhető dallamok szinte egysíkúvá változtassák a lemezt. Persze, vannak itt döngölések, de akárhogy is hallgatom ezt az albumot, sajnos nem lelem föl benne azt a hatalmas energiát, azt a rettentő dögösséget, mint ami a Túlélő címadójában, vagy a Valami folyjonban, illetve eredetileg a Tankcsapda Dolgozzátok fel! kiadványának második cd-jén megjelent Lopott könyvekben markánsan benne van (egyébként jól hallom, hogy utóbbit az új albumra kicsit átdolgozták/ újra felvették?).

Mindezen észrevételek egyáltalán nem írják le ezt az albumot, hiszen a többi momentuma és eleme magasra értékelhető. Leginkább Leander szövegei emelhetők ki, melyek jó adag-, több esetben szinte zavaró mennyiségű lírai ént dobnak hozzá a nótákhoz, ám emellett annyira meták, hogy nem csodálkoznék rajta, ha még maga a költő is nehezen tudná őket értelmezni. Egy-egy szöveg konkrét gondolatmenetet visz végig (pl.: megfelelési vágy, emberi- és érzelmi kiüresedés, elmúlás stb.), ám több esetben „csak” nyitva maradó gondolat-foszlányok kerülnek eléneklésre. És pont ez az, ami miatt sokaknak sok mindent-, de talán mindenkinek mást tudnak jelenteni Leander szövegei. Továbbá nem elég, hogy irodalmi szempontból is értékelhető a mondanivaló, a zene mellett a megfogalmazás miatt az üzenet viszonylag könnyen megérthető és befogadható az egyszerű, „halandó” hallgatóság szempontjából is. Szövegvilág tekintetében kiemelendő a leginkább balladásra vett, albumot záró Egy napom maradt, a szinte „Eurovizióba írt” Álarc,  illetve a-, már említésre került Nem szól harang, mely, amellett, hogy összességében a legjobban eltalált nóta az albumon, még egy kis Házi Áldás betétet is szerepel benne. Csak amolyan Leanderesen.

Ugyan fent egy gyenge, 7-es pontszámot nyomtam az albumra, ez tükrözze azt, hogy a közeljövőben igyekszem számomra jóra hallgatni, ez az előzővel is sikerült ? .

Bár a mérleg nyelve a melodikus, líraibb, dallamosabb, befogadhatóbb oldal felé billen és emiatt némiképp enyhe egyhangúságot tükröz a legújabb Leander Kills album, azért egy igenis értékhordozó lemezről beszélhetünk, mely rengeteg rajongó tetszését fogja elnyerni, a legtöbb, könnyen fülbemászó szám pedig rövid időn belül alap eleme lesz a koncertes repertoárnak.

Írta: Vágány Norbert

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/