Epica – The Solace System (2017)

folder

folder

Előadó: Epica

Album: The Solace System (EP)

Származás: Hollandia

Megjelenés éve: 2017

Stílus: Symphonic metal

Honlap: http://www.epica.nl

Értékelés: 7/10

 

A 2016 szeptemberében kijött, legutóbbi teljes lemez után nem kellett sokáig várnunk az Epica legújabb hangzóanyagára. Utóbbi The Solace System névvel jelent meg pár napja (szeptember 1.-én). Különlegessége, hogy a The Holographic Principle-ről lemaradt trackeket tartalmazza. A THP-ről már írtunk korábban (itt olvasható), most pedig a legújabb EP-t elemezzük ki nektek egy kicsit.

Hogy teljes legyen a történet, azt azért muszáj elmondani, hogy a The Solace System-ről néhány dal már kijött a THP mellett B-oldalas számokként. Ilyen például az dupla (vagy tripla) lemezes verzió második-, akusztikus albumára fölkerült Immortal Melancholy, vagy a Fight Your Demons is. Utóbbit a „pénzesebb” Epica rajongók szerezhették meg, ugyanis a THP-höz kapcsolódó európai turnén a VIP/ Meet & Greet jegyekhez egy ajándékcsomag is járt, amihez a Fight Your Demons-t magába foglaló CD is tartozott. Mindezeken túl a zenekar szükségesnek látta, hogy ezek a dalok a lehető legtöbb rajongóhoz jussanak el, így a maradék négy plusz nótával együtt fölpakolták őket a TSS-re, amit jobb esetben már ti is a kezetekben tarthattok.

Az EP bejelentése a nyár elején történt, ekkor rögtön egy új számot is megismerhettünk a címadó képében. A The Solace System egy tipikusnak mondható Epica nóta, ám korántsem megszokott Simone-os dallamvezetéssel. A magas tónusú énekrészei miatt, valamint a szerkezeti felépítése alapján leginkább a THP Universal Death Squad-jával rokonítható. Bár talán a The Solace… kevésbé slágeres dallamai nehezebben megfoghatók és mélyre hangolt riff-folyamokból is kevesebbet kapunk, egy  hatalmas, groove-olós zúzdát azért hallhatunk a szám középrészében, melyre enyhe szimfónikus betét mellett egy Isaac-es szóló folyik rá. Jót tesz a nótának, hogy nem maradt meg az Epica sémáknál, a gitárszóló után egy belassulás érkezik, ami után, ha várnánk sem kapjuk meg a „megszokott” Mark-os halálhörgést, ahogy a dal vége is inkább egy kórusrésszel csúcsosodik ki. Kivételesen jót tesz e nótának ez a nüánsznyi visszafogottságra való törekvés, így kiemelt pontja lehet az életműnek.

Talán némi tudatosság is lehet a Universal Death Squadhoz való hasonlóságban, hiszen témaügyileg, de klip terén is e gyilkos robothadsereg történetét ismerhetjük meg. Ide köthető az azóta már szintén hivatalosan kikerült Immortal Melancholy klip is, mely hasonlóan mangás képi világgal rendelkezik. Sokan bírálták a bandát e két klip miatt, ám lássuk be, hogy (egy-két kivételtől eltekintve) újító módon először láthatunk olyan Epica videóanyagokat, melyek mélyebb mondanivalója akár hosszútávú elmélyülésre is késztetheti a nézőt/ hallgatót. Az biztos, hogy a zenekar és a körülöttük munkálkodók tökélyre fejlesztették a ’live-video’ és az ’aftermovie’ fogalmát az elmúlt pár év alatt, ám hivatalos klipjeikben a látványosság mellől kiveszett a plusz jelentéstartalom. Persze, mindig van ok a panaszkodásra, ezt tudjuk, ahogy azt is, hogy az említett két klip mangás megrajzolását gagyinak vélhetik, ám a mondanivaló végre elismerésre méltóan került átültetésre. Külön adalék, hogy az Immortal Melancholy klipje ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. E gyönyörű melódiákhoz tökéletesen illik a videó múltba meredő történetvezetése és, bár bő három perc alatt véget ér e „Halhatatlan Melankólia’, abban biztosak lehetünk, hogy szövegileg és zeneileg is az EP egyik kiemelkedő tétele, még úgy is, hogy egy darabnyi metalt sem hallhatunk benne.

A sorrendhez visszatérve a címadót másodikként a Fight Your Demons követi, mely legalább akkora sláger, mint a nagylemezes Edge of the Blade vagy a Beyond the Matrix. Bár ahhoz a koncepcióhoz talán kevésbé passzol, simán helyettesíthetett volna egy-két nótát onnan, erősítve a húzótételeket. A refrénben egy Mark-Simone duettet, amolyan kérdezz-feleleket kapunk, mely elsőre megragad és visz magával, a végén egy nagyzenekari-kórusbetéttel kiegészülve okoz katartikus élményt. Kiválóan elkapott darab!

Ezt követően kapunk két teljesen friss, eddig ismeretlen számot, az Architect of Light-ot, valamint a Wheel of Destiny-t. Előbbi az orkesztrális részek terén erős, egyből egy sejtelmes, amolyan túlvilági, ám mégis nyugodt zongoramenettel indít, melyre a vonósok épülnek rá, majd egy perc után rögtön egy kórussal megerősített zúzdába fordulnak át. Gyakoriak és változatosak a váltások, ám mégis egy tipikusan Epica-s számot kapunk, minden pozitívumával és negatívumával együtt. A Wheel of Destiny egy zúzósabb, tekerősebb, thrashesebb tétel. Simone mélyebb, töredezettebb, atipikus énekhangját is megmutatja, Mark pedig csak a versszakok egy-egy sorában hörög nekünk egy keveset. A szám második fele kiemelendő; az összes gitár és a nagyzenekar is együttes dallamvezetést alkalmaz, ezt Simone egy-egy mélyebb harmóniája töri meg, mely után egy egészen heroikus szólót kapunk. Összességében e két szám erőssége nem elég ahhoz, hogy akár ezen EP többi számához, akár az egész életműhöz képest hangsúlyos és fajsúlyos Epica slágerekké váljanak.

Az Immortal Melncholy-t követően a Decoded Poetry zárja a kislemezt. A 6 és fél perces nóta méltó koronája ezen EP-nek is, valamint a Principle időszaknak. Külön érdekes a szám középrészének Mark betétje mely a gitárkiállásokat követi le, hatalmas darálást okozva. Az ezt követő filmzenésen monumentális kórusrész nem kicsit libabőrt okozó darab. Egyértelműen a legmorcosabb dal az EP-n, melyet pluszba az enyhén death-es riff-tenger tesz különlegessé. Talán a Decoded Poetry és a THP-t záró The Holographic Principle – A Profound Understanding of Reality egybegyúrásával tudott volna egy tökéletes zárószám megszületni…

Muszáj említeni pár szót az EP borítójáról is. Sokan csodálkoznak, hogy ilyen formában, félig meztelenül, háttal, ám mégis központi szerepben láthatjuk az énekesnőt. Ugyanakkor ezen nem kell meglepődni; már korábban, a 2003-as első albumon, a The Phantom Agony-n is őt láthattuk, ahogy az azt követő We Will Take You with Us különleges kiadvány mellett 2007-es The Divine Conspiracy-n is. És a single-öket még nem is említettük… Mindazonáltal a Simone-nal ölelkező, csillagokból (vagy égboltból?) álló hologram a THP és a TSS fő gondolatainak velejét tükrözi, miközben az alattuk elterülő városra (/emberiségre) a robotok és mesterséges intelligencia miatti elmúlás és halál vár. Persze mindezektől még sokkal többet bele lehet látni, mely egyaránt igazodhat a nagylemez, valamint az EP szövegeihez. Az egyszer biztos; a The Solace System sokkal kifejezőbb borítót kapott, mint nagytesója.

19420687_10154380983052924_3513554498085891931_n2

Összességében tényleg kár lett volna fiókban hagyni vagy kikukázni ezeket a lemaradt számokat, ám egy-egy nótának nem ártott volna a további finomítás és csiszolás. A nagylemez traclist-jének átvariálásával elkerülhető lett volna ennek az EP-nek a kiadása. Persze a pénz beszél… Mindazonáltal a rajongók örülhetnek, újabb minőségi Epica töltet érkezett, ami megérdemli a meghallgatást! Tavaly és idén járt már nálunk a zenekar, reméljük jövőre újra eljönnek és akkor már a The Solace System számait is együtt énekelhetjük velük!

És, ha többet akartok megtudni az EP-ről és elkészítéséről, akkor lessétek meg ezeket! :

Képek: Epica Facebook

Írta: V.N.

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/