Paddy and the Rats – Riot City Outlaws (2017)

peter-jonas-riotco-fullhd

Paddy-And-The-Rats-Riot-City-Outlaws-2017Előadó: Paddy and the Rats

Album: Riot City Outlaws

Származás: Magyarország

Megjelenés éve: 2017

Stílus:  Ír punk

Honlap: http://www.paddyandtherats.hu/

Értékelés: 7.5/10


Paddy and the Rats
. Szerintem kevés olyan zeneszerető van az országban, akinek ismeretlenül cseng ez a név. Magyarország egyik legnépszerűbb, és legkedveltebb ír-punk zenekara sokak fejében csak úgy él, mint a „felhőtlen szórakozás és táncolás kifulladásig” mintapéldája. Az évek során bebizonyították, hogy rászolgáltak erre a titulusra, mert minden egyes fellépésükön borítékolható a teltház. Nem is csoda, hogy nagy várakozás előzte meg az új korong megjelenését, és komoly elvárásokat állítottak a fanok a zenekarral szemben. Bár a siker borítékolható volt, mert egy jól bejáratott, és manapság amúgy is végtelenségig túljátszott stílust nyúznak a srácok, de azt egyértelműen magasabb szinten, mint a lehetséges „konkurencia”. Nincs mit magyarázni a dolgon, a Riot City Outlaws egy baromi jó közönségkedvenc album lett. Tartalmaz mindent, amire a hallgatónak szüksége lehet egy otthoni partyhangulathoz, vagy éppen ha ugrálással szeretné levezetni a fölös energiáit egy koncerten. Szerintem mindenki boldog lehet ezzel az anyaggal, mert ismét egy felhőtlen mulatozást kaptunk, és a zenekar is maradéktalanul hozta a kötelezően elvárt minőséget.

A lényeg ennyi volna, de ha valaki még kíváncsi a részletes kritikára, és egy kis elmélkedésre, az görgessen lentebb :)

Nos, azt egyből szeretném leszögezni, hogy a Riot City Outlaws, valóban egy jól sikerült album, amit bárkinek lehet ajánlani, garantáltan tetszeni fog neki, de nekem sokadik hallgatásra sem áll össze teljesen a kép. Kicsit így tűnik, mintha a Paddy-ből pont a Paddyfaktor veszett volna ki, de minimum elkopott. Nehéz ezt megfogalmazni, de aki ismeri a zenekar korai produkcióit, az talán értheti, mire is gondolok. Minden megvan a zenében, ami régen is, a tempó sem lett lassabb egy cseppet sem, és a hangszerelés, illetve a hangszerek változatossága is rendben van. Valahogy mégis kevésbé hat Paddy-nek, mint régen. Persze ez nem azt jelenti, hogy a „de márpedig a régi Paddy mennyivel jobb volt” csoportnak adok igazat, egyszerűen csak másabb lett a zenekar szerintem.

Az albumon első számként szereplő Aerolites is ezt a változást mutatja. Amikor először került be a lejátszóba, hirtelen nem is tudtam, hogy jó helyen járok-e. Az intro annyira pop-os, filmzenésre sikerült, hogy menten fel is kaptam a fejem. Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy nagyon jól áll a számnak ez a bevezetés, és erősen nosztalgikus hangulatú. Itt viszont megállnék egy pillanatra, ugyanis a meglepettségem hamar átváltott zavartságba. Ez az atmoszféra és hangzásvilág leginkább a kölyökkorom amcsi punk időszakát idézi, nem pedig azt a csűrdöngölős ír zenét, amire számítottam. Persze minden benne van, ami egy ír dalhoz kell, de az én fejemben mégis közelebb áll egy harmonikával turbózott Offspringhez, mint egy korábbi Paddy slágerhez.
Az album következő száma, a Join The Riot egyértelműen az idei év slágere. Igazi ugrálós, táncolós, együtt éneklős party szám lett. A dal elején lévő humppás ritmus nagyon jól felvezeti a többi jellegzetes motívumot, ami teljes egészében fesztivál-fitnesst varázsol a dalból. Halkan jegyezném meg, hogy a gyakran felcsendülő trombitaszó miatt én egyből PICSÁra asszociáltam.

Egészen sokat kellett várni az első olyan számra, ami emlékeztet a „régi Paddyre”, egészen az ötödik nótáig. A Sail Away már a kezdetétől is azt a zsúfolt kiskocsma hangulatot adja, amiért annyira megszerettük régen ezt a zenekart. Mondjuk az mindenképpen érdekes, hogy egy tehetséges zenekarnak egy király albumán csak egyetlen olyan dal van, amire bárki ráismer, hogy „na, ez Paddy!” De számomra ezzel le is zárult a nosztalgikus emlékek felidézése, mert több ilyen számot nem találtam a lemezen. Persze ezen kívül minden más ott van, aminek ott kell lennie, az elgondolkodtató, nyomasztó dal, és persze azokra is gondoltak a srácok, akik Paddy koncerten szeretnének csajozni és/vagy randizni.
A megjelenés óta sajnos nem túl sok koncertet tudtam megnézni, és az a kevés is fesztivál körülmények között történt, szóval nem reprezentatív a felmérés, de tapasztaltam egy érdekességet. Azt eddig is tudtuk, hogy koncerten hatalmas bulit csap a banda, és kicsik-nagyok együtt éneklik a Drunken Sailor-t,  és az egész világ együtt ugrik a Freedom-ra, de most talán az új számoknak köszönhetően olyan arcok is megjelentek, vagy visszatértek a közönség soraiba, akiknek már herótjuk volt az évek óta túlmajmolt kocsmapunktól.

Azt kell mondjam, hogy egy nagyon jó vérfrissítés a Riot City Outlaws, ami nyomokban óckúl’ Paddyt is tartalmazhat. Én pedig bízom benne, hogy ezt a fajta tengerentúli, de mégis kocsmapunk zenét a jövőben mégjobban össze tudják csiszolni.

Írta: Dani

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/