ELŐSZEDTÜK: We Butter The Bread With Butter – Wieder geil! (2015)

96cb2b7992e2b8639df675ccc46b6f00.1000x1000x1Előadó: We Butter The Bread With Butter

Album: Wieder geil!

Származás: Németország

Megjelenés éve: 2015

Stílus: Electro-deathcore/Metalcore

Honlaphttp://www.wbtbwb.com/

Értékelés: 9.5/10

 

Még pontos dátum nélkül, de az idén biztosan megjelenő Klicks. Likes. Fame. Geil! album előzeteseként elővettem a német We Butter The Bread With Butter zenekar legutóbbi, Wieder geil! címmel ellátott korongját.
Nem ismerős a név? Ne magad okold, sajnos felénk még nincs akkora rajongótáboruk (egy fő tuti van), és ha az emlékezetem nem csal, eddig csak egy kisebb klubkoncertet adtak nálunk, azt is jó pár éve. De ha egy picit is érdeklődsz a német agymenések iránt, akkor érdemes lehet tovább olvasni a sorokat 🙂
Egy kis gyorstalpaló a bandáról, mielőtt belevágnánk:

Az egész „zenekar” ötlete Marcel Neumann fejéből pattant ki 2007-ben, és hamar meg is találta a társát Tobias Schultka személyében, aki a másik elkövető. Így formálódott ki a WBTBWB két fős poén-electro-deathcore brigádja, amivel szinte azonnal sikereket értek el.  Tíz év alatt kitermeltek 4 stúdióalbumot (Das Monster aus dem Schrank, Der Tag an dem die Welt unterging, Goldkinder, Wieder geil!), és egy EP-t, mindeközben 2010-ben a sok koncertezés miatt 4 főre bővült Kenneth Iain Duncan, Maximilian Pauly Saux és Paul “Борщ” Bartzsch érkezésével a társaság, bár ugyanekkor Marcel Neumann alapító elhagyta a csapatot, hogy munkájára koncentrálhasson mint appfejlesztő. A kezdetben a „breeeebreee”-szintű, de mégis atomdallamos marhaságaikat kicsit befogadhaTÓBB(!), metalcore irányzat váltotta fel, de megtartva az electro/deathcore beütést. Úgy gondolom, hogy a legutóbbi, Wieder geil! albummal érték el a tökéletes egyensúlyt a maradandó agykárosodás, és a minőségi zene között, megtartva a zenekar egyediségét. Na persze nem felejtik ki a mai fiatalságot sem a felhozatalból, ugyanis nem restek igen komoly társadalomkritikával rommáoltani az arra méltóakat. Breekachu, World of Warcraft, a nagymama krumplisalátája, vámpírok és hipnocica. Ilyen, és ezekhez hasonló ökörségekkel várjuk a YOLOSWAG T-rex felbukkanását. Na de addig is az említett album, a Wieder geil!:

Az első érdekesség már akkor a szemünkbe ötlik amikor kezünkbe vesszük a CD-t, ugyanis egy hipnózisra készülő cica néz velünk farkas, azaz macskaszemet. Nagyon ötletes, mégis rém egyszerű ez a design, de már itt sejteni lehet, hogy komoly agymosást fogunk átélni a korongon szereplő számok hallgatása közben.
Nem is tökölnek a srácok, már az első szám is, az Ich mach was mit Medien ad egy hatalmas sallert a hallgatónak. A szám egy szokásosnak mondható fura electro résszel kezdődik, de aztán egyik pillanatról a másikra megkapjuk azt a fajta deathcore/metalcore keveréket amiért igazán szeretjük ezt a zenekart. Bár ismét furcsaságokba futhatunk bele, amikor elérünk a szám jellegét adó „szóló” részhez, ami teljes egészébén egy „kórosított diszkóriff”. A csúcspont után pedig… szerintem mindenki látja lelki szemei előtt, hogy hány szerencsétlen metáloshoz kell mentőt hívni a kialakult pit eredményeként. Ráadásul nem javallott elsiklani a dalszöveg mellett sem, ami elég erős társadalomkritikát hordoz magában. Őszintén szólva, nem vagyok az kimondott „kapják be a diszkós divatmajmok” alak, de szerintem ez a dalszöveg elég pontosan és lényegre törően összefoglalja ennek a szubkultúrának minden aspektusát. Kíméletlenül megmondják a véleményüket az Instagram-Facebook-Twitter szentháromságban élő, magukat fotósnak nevező „apucipénzébőlvettemnikongépet” fiatalokat, és a diákhiteltől magukat kiskirálynak képzelő formákról. Számomra tökéletes egyveleget alkot a baromságok közé rejtett mondanivaló.

De ha már a szempontok közti tökéletes kémiáról beszélünk, akkor érdemes még górcső alá venni a Berlin! Berlin! című nótát. Elképesztő tehetséggel van összevegyítve a metalcore összes kliséje egy piszok fülbemászó elektronikus betéttel, létrehozván egy roppant harmonikus hangzásvilágot. Érdemes kicsit összehasonlítani a banda régebbi számaival, ugyanis ugyan ezek az elemek jelen voltak, de mégsem mutatták a kiforrottság jeleit. Furcsa ezt mondani, mivel akkoriban nem gondoltam volna, hogy ezt a fajta zenét túlságosan lehetne még hova fejleszteni. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, mert itt a tökéletes bizonyíték rá, és jól nyomon követhető az albumokon a fejlődés minden aspektusa.  Külön érdekesség még a számmal kapcsolatban, hogy a zenekar ehhez készített klipet is, ahol körbebaromkodják Berlint, és a járókelőket énekeltetik.
Igazság szerint kár is több számot kiemelni a lemezről, mert az egész album összességen adja ki azt a fura érzést, ami miatt nem lehet nem szeretni (vagy legalábbis nevetni rajta) ezt a zenekart. Apropó nevetni… korábban azzal harangoztam be a kritikát, hogy itt mennyi agyrohasztó hülyeség, és marhaság van jelen, mégsem tettem rá említést. Ez abból adódik, hogy a legtöbb zseniálisan őrült megoldás magában a zene kivitelezésében lelhető fel. Sebészi pontossággal vannak egymásba integrálva a különböző irányzatok stílusjegyei, amit kerek egésszé pótol ki a kötelezően hibátlan hörgés.
Nem kertelek, számomra egyértelműen 2015 egyik, ha nem a legjobb albuma volt, és beváltotta minden várakozásomat a bandával szemben. Korábban is gyakran a lejátszóba kerültek az „örök slágerek”, de a Wieder geil! a mai napig gyakran végigpörög elejétől a végéig. Ebből adódóan is tűkön ülve várom az ezévre beígért, bár még pontos dátummal nem ellátott Klicks. Likes. Fame. Geil! albumot, amihez a címadó dalt már meg is hallgathatja a nagyérdemű.
Remélem sikerült némi érdeklődést gerjesztenem a zenekar iránt, és dörzsölhetjük a tenyerünk, hátha erre járnak egy lemezbemutató erejéig 🙂

Írta: Dani

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/