Teljesen más szintet képvisel ez az album, szemben az utóbbi pár évben megjelent hasonló stílusú produktumokkal szemben. Köröket ver a kihívókra, és már-már külön fejezetet nyit a metalcore ezen vonulatában.
Lemezajánlók
Wrong Side – Érdektelen Istenek (2017)
Hihetetlenül tökös, profi és szemtelen. 2009-ben a Wrong Side Of The Wall kiadvány megkapta a legjobb debütáló album díjat. Merem állítani, hogy idén szintén kiérdemelné az Érdektelen Istenek című albumuk is! És aki szeretné meghallgatni élőben, hogy szól-e legalább ennyire jól, az megteheti majd december 15.-én a Robotban.
Eluveitie – Evocation II-Pantheon (2017)
Összességében, ha az ember a nagyítós megoldást választja, akkor találhat hibákat, ám, ha „csak” berakja és élvezi a muzsikát, nagyon könnyen beleszerethet az Evocation II-be. Én szinte fölháborodtam, amikor Anna, Ivo és Merlin „elköszönt”, ám az új Elu számokban semmi változást, illetve minőségi romlást sem érezni, hiszen a zenei alapok írójaként és egyetlen alapító tagként a főni ígyis-úgyis Chrigel Glanzmann maradt és reméljük marad is minél tovább!
Arch Enemy – Will to Power (2017)
Most szeptemberben látott napvilágot a death metal melodikusabb részét megéneklő Arch Enemy soronkövetkező, Will to Power címet viselő albuma. Nagy várakozás előzte meg a megjelenést, ugyanis az akkor már Alissával operáló zenekar előző, War Eternal lemeze akkorát szólt, hogy még Dunaújvárosban is hallani lehetett.
Useme – Szélesvásznú Ég (2017)
Egyszóval benne van Bálint, Tibi, Zoli, Ádám és Miki egyénisége; ezektől a különböző karakterektől válik a Useme Usemevá.
Bár a Világvevővel sem volt semmi baj, ezúttal egy (még)kiválóbb lemezt kaptunk a pop-rock/ pop-metal kvintettől, melynek számai simán képesek lesznek a legnagyobb hazai együttesekig repíteni a bandát.
Leander Kills – Élet a Halál előtt (2017)
Bár a mérleg nyelve a melodikus, líraibb, dallamosabb, befogadhatóbb oldal felé billen és emiatt némiképp enyhe egyhangúságot tükröz a legújabb Leander Kills album, azért egy igenis értékhordozó lemezről beszélhetünk, mely rengeteg rajongó tetszését fogja elnyerni, a legtöbb, könnyen fülbemászó szám pedig rövid időn belül alap eleme lesz a koncertes repertoárnak.
Apey & the Pea – HEX (2017)
Súly, mely lehúz a mocsár fenekére, avagy a legújabb Apey & the Pea album, a HEX. A csapat ismét nagyot alkotott, döngölés, egy csipetnyi thrash zúzda, miegymás. A HEX minden kétséget kizáróan az év egyik legjobb hazai metal albuma, Apeyék egy hatalmasat léptek előre, nem kis feladat lesz felülmúlni a színvonalat.
Wintersun – The Forest Seasons (2017)
Ez az enyhén sejtelmes, „kísértetkastélyos” muzsika adja a dal első felének vázát, és az igazán eufórikus, kórussal megtámogatott zenei kicsúcsosodást csak a szám legvégén kapja meg a hallgató.
ELŐSZEDTÜK: We Butter The Bread With Butter – Wieder geil! (2015)
Az első érdekesség már akkor a szemükbe ötlik amikor kezünkbe vesszük a CD-t, ugyanis egy hipnózisra készülő cica néz velünk farkas, azaz macskaszemet. Nagyon ötletes, mégis rémegyszerű ez a design, de már itt sejteni lehet, hogy komoly agymosást fogunk átélni a korongon szereplő számok hallgatása közben.
Septicflesh – Codex Omega (2017)
A Codex Omega tehát egy dallamvilágban gazdag album, melyben a szimfonikus nagyzenekari betétek ismét nagy hangsúlyt kaptak. Egy remek kiadvány ez, mely minden különleges extrém metalra éhező ember éhségét csillapítani fogja. A Septicflesh még mindig a saját útjait járja, a tagok pedig nem felejtik el hozzáadni zenéjükhöz azt a bizonyos pluszt, melytől több lesz ez egy egyszerű dallamos death metal produkciónál.
