fbpx

Wrong Side – Érdektelen Istenek (2017)

wrongside

Előadó: Wrong Side

Album: Érdektelen Istenek

Származás: Magyarország

Megjelenés éve: 2017

Stílus: melodikus modern metál

Értékelés: 9/10

Mindig is felkeltette az érdeklődésemet, amikor egy hazai rock/metál együttes az addigi nézeteit felrúgva, megörvendezteti a közönségét akár egy dal erejéig – vagy jobb esetben egy egész albumra –, kicsit eldobja az addig jól bevált, nemzetközibb vizekre evezős angol nyelvű anyagait, és egy kicsit a magyar szívére hallgat. Ez a helyzet most is, azonban a nyelvváltozást egy névváltoztatás is kísérte. Köszöntsük együtt az új banda névvel ellátott Wrong Side Of The Wall-t, azaz a Wrong Side-ot Érdektelen Istenek című lemezével.

Idei év októberében mondhatni másoddebütálására készült a budapesti/dunaújvárosi csapat azzal a feltett szándékkal, hogy meghódítja (újra) kedves hallgatói körét, immáron a magyar nyelv varázslatosan választékos szófordulataival.

És, hogy ez mennyire jött be nekik, megérte-e új alapokról kezdeni a vérfrissítést követően?

Nézzük meg.

Mióta megjelent a lemez, nem hallgattam mást, csak ezt. Nem csak azért, hogy megértsem miről is szól éppen hanem, mert egyszerűen rettenet jól van felépítve, nincsen túlmagyarázva, de mégis fülbemászóan játszik a szavakkal és a zenével.

Rögtön a lemez elején nem kertelnek a fiúk és mintha saját magukról tartanának egy gyors ismertetőt. Ez egy kibontakozó félben lévő, de teljesen új irány, amit már az első dalban felvázolnak nekünk, hallgatóknak. Ez teljes mértékben célba ért az én oldalamról: arcletépés a javából, igazán Ördögtől Való. Tetszenek a gyors és lassú tempók váltakozása, a vegyes hangú énektémák.

Utána jön az album címadó dala, az Érdektelen Istenek. Az egyik személyes kedvencem. Remekül szemlélteti az emberek mindennapjait, hol fent vagyunk a csúcson, hol pedig annyira hirtelen zuhanunk a mélybe, hogy csak a végén vesszük észre mi is történt velünk… mindezt egy olyan témával szemlélteti, hogy a hideg futkos a hátamon.

Ennél a kezdésnél nem is lehetett volna őszintébbet és durvábbat összerakni.

Majd jön két kicsit lassabb, de annál komolyabb hangvételű darab. Először a Méreg és a Gyógyszer, amit e dal meghallgatása közben egy kettősségnek érezhetünk… néha a méreg a gyógyszer, de olykor a gyógyszer az, ami maga a méreg. Amikor már nem vagy öntudatodnál és mint egy automatizált robot mész tovább mert a tested nem tud megállni.

A másik dal, amit elsőként hallgathatott meg a nagyérdemű, egy rövid, ám annál erősebb jelentéssel bíró címet kapott, ez pedig a Tör. Többszöri meghallgatás után lett a második számú kedvencem. Egy régi ’jó’ baráthoz szól a dal, akiből már elég, elvihetne már valakit magával…helyetted, de senkinek sem kell, még az utat is mutatod merre menjen, viszont csak a levegőt rontja, és szívja el mindenki elől az életet. Ez a halál.

Az album feléhez érve már jártunk az Ördögnél, Istennél….eldönthettük, hogy mérget kérünk, vagy gyógyszert és megtudtuk, hogy milyen érzés is találkozni egy kicsit a halállal, Knapp Oszkárék szerint.

A lemez második fele sem kezdődik ennél visszafogottabban. Ha már a halállal összefutottunk, akkor jöhet az utód is a A Halál fia, aki már a lelkedet is sanyargatja…nem maradt már igazán belőle semmi. Azt a keveset még igyekszünk megóvni, kincsként őrizzük. Úgy gondolom ez az egyik legjobb lírai dal. Nagyon jó dinamikája van a dalnak, és fülbemászó a szövege is.

Vízből Itt Nem (lesz vér). Akárcsak, ha Jézust hallanánk egy ferde este után, aki megelégelte, hogy mindenki „bort” akar tőle. De viccet félretéve. Egy elferdült élet, amit már az sem tud igazán nyomon követni, aki éppen éli. Hazugságok, hamis ideológiák, amik nem érnek semmit, viszont valaki képes ezekbe belekapaszkodni egy egész életen át.

A következő dal odaszúr minden olyan embernek, aki egy kicsit is a politika árny oldalán tartózkodik. Nem nyíltan, nem agresszívan, de amit a dal elmond az határozott és őszinte. És hát melyik ilyen „igaz ember” ne mondott volna valaha is olyat, ami Hazugságtól Ordító. A maga témájában kemény, kellemes ütemű, de mégis odaharap rendesen. A refrén pedig egyenesen klasszikus lett.

A végére maradt egy szerelmes ballada, ami inkább azoknak szól, akiknek eddig igazán semmi sem jött össze ezen a terén, már azt érzik, hogy soha nem is fog ebben az életben. Persze ez fájdalmas, idegtépő, de legfőképpen magányos. Viszont bízni, remélni még mindig érdemes. Aztán ha valakinek már végre a lelkében lakhatunk, akkor csak egy dolog van hátra, A Fejre Vigyázz

… maradt egy végső lehelet a befejezésre. Önpusztítás, féktelenség, rock’n’roll’. A metálélet velejárója, persze egy kis cinikussággal fűszerezve. Mert milyen is legyen a showbiznisz ? Tökéletes, megszeghetetlen utasítások az élet apró részeire kiterjedően? Vagy inkább mégsem?  Kap*ák be… inkább ráhagyom mindenkire…csak Meg Ne Állj!!!

Hihetetlenül tökös, profi és szemtelen. 2009-ben a Wrong Side Of The Wall kiadvány megkapta a legjobb debütáló album díjat. Merem állítani, hogy idén szintén kiérdemelné az Érdektelen Istenek című albumuk is!

És aki szeretné meghallgatni élőben, hogy szól-e legalább ennyire jól, az megteheti majd december 15.-én a Robotban.

 

Írta: Románszky Attila

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/