August Burns Red – Phantom Anthem (2017)

august-burns-red-phantom-anthem

august-burns-red-phantom-anthem

Előadó: August Burns Red

Album: Phantom Anthem

Származás: USA

Megjelenés éve: 2017

Stílus: Metalcore

Honlap: http://augustburnsred.com/

Értékelés: 9.5/10

 

 

Az As I Lay Dying 2014-es széthullása óta zavaró lyuk tátong a metalcore világán – a felosztott, majd újraalakult/gondolt zenekar bizony űrt hagyott maga után. Zenéjük anno egy sajátos arculatot generált a keményvonalas metalcore fanok között, és a mai napig sem tudták őket pótolni a zsáneren belül. Persze mindig is ott voltak a nagy nevek, akik a hátukon viszik a stílust, mint a Parkway Drive, vagy éppen a Heaven Shall Burn, de ők nem szorulnak „pályamódosításra”, megvan a saját szerepük és helyük az irányzat képviselői között. Sok feltörekvő banda is bejelentkezett a pozícióra, és a régi tehetségek is lassan beértek az évek alatt, és szinte új stílusirányzatok és zenei megoldások jöttek létre a zsáneren belül (lásd Born of Osiris). Az űr viszont megmaradt – úgy érzem, ezek ellenére sem sikerült maradéktalanul pótolni az AILD kiesését, és továbbra is várok egy zenekarra, aki majd előrukkol valami igazán ütős újdonsággal.

maxresdefault

Október hatodikán volt az a nap, amikor kukázhattam az összes fenti elmélkedésem és véleményem.  Az August Burns Red eddig is ott szerepelt a kedvelt zenekarok listáján, de pár kegyetlenül ütős szám újrahallgatása kivételével nem okozott maradandó élményt. No meg persze hozzájuk köthető az évente kötelező karácsonyi pózerkedés és polgárpukkasztás, amikor a panelba’ csakazértis bömbölteted a Sleddin’ Hill – A Holiday albumot.
És hát a frissen megjelent Phantom Anthem… Nemhogy nem vette fel a versenyt a vetélytársakkal, de még csak nem is azonos súlycsoportban van velük. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a Phantom Anthem egy minősíthetetlen szemét lett, épp ellenkezőleg. Teljesen más szintet képvisel ez az album, szemben az utóbbi pár évben megjelent hasonló stílusú produktumokkal szemben. Köröket ver a kihívókra, és már-már külön fejezetet nyit a metalcore ezen vonulatában.
Nem is tudom, érdemes-e hosszasan belemenni itt az elemzésekbe, és bizonygatni, hogy „demárpedigeztfogodhallgatni”, mert ezzel az albummal kapcsolatban most kivételesen elfogult vagyok. De azért dióhéjban összefoglalnám a lényeget, hogy aki véletlen a cikkre kattint, ne unatkozzon.

A 2003-ban alakult zenekar azt a tipikus, a kétezres években oly sokat hallott metalcore-t képviseli, aminek köszönhetően szűk 10 éve még virágzott a műfaj. Ehhez kapcsolódóan olvastam valahol, hogy „az ABR az utolsó nagyvonalas metalcore bandák egyike, hiába játssza ugyan azt, albumról albumra”. Talán ezzel még egyet is lehet érteni, és a Phantom Anthem-ben néhol felfedezhetők áthallások korábbi számokra, de ezek mennyisége nem számottevő. Mit sem bizonyít jobban, hogy ezalkalommal másabb stratégiát választottak a zenészek a számok írása közben. Megmaradt a zene gerince, a pörgős riffek és az erőteljes hörgések, viszont a gitárok most nagyobb mozgásteret kaptak. Sokkal dallamosabbak, sokkal ritmusosabbak az elemek amikből építkeztek, amitől igencsak befogadhatóbb, élvezhetőbb lett az egész album, mindamellett, hogy megtartotta eredeti kötődéseit a metalcore stílusjegyihez.
Miről is beszélek?

Már az első dal is hordoz magában pár érdekeséget. A King of Sorrows alapvetően egy klasszikus ABR nótának indul, de a kezdeti dara után szembesülünk a fent említett villanygitáros zsenialitással. A szólók és a riffek alapvetően egy teljesen más világ ismertetőjegyeit hordozzák magukban, de mégis tökéletesen vannak beágyazva az ABR tempós darálójába.
Érdekességképpen még szeretném megemlíteni, hogy a manapság indokolatlanul túltolt „blastbeat-et mindenhova” trend itt is megvetette a lábát, de mégis piszok jól szól, és egy ütemmel sem adnak többet, mint ami feltétlen szükséges és indokolt.

Lehet én vagyok tapasztalatlan e téren, de én még hallottam happy-metalcore-t. Márpedig a The Frost című alkotás nagyon hajaz erre a titulusra. A dal elején hallható bevezető kellemes nosztalgikus érzést kelt az emberben, és az őrületbe kergeti, hogy honnan lehet ismerős ez a dallam. Javítsatok ki, de szerintem tök olyan, mint a Hogyan Készült? vagy valami hasonló TV-s műsor intrója lenne 😀 Külön süvegelendő, hogy a hörgés és a kőkemény dobtémák ellenére is végig ott van a dalban ez könnyedebb, vidámabb hangzás, aminek köszönhetően teljesen más jellemet kap a dal, mint amire számítani lehetne.
Persze azért ott van a repertoárban a kötelező arconpörgős/pogózós szám is, az Invisible Enemy személyében. Bár ennek ikertestvére lehetne a Float is, mert hasonló elemekből építkezik, viszont sokkal dallamosabb az egész koncepció.  Fülbemászó, ahogyan a két különböző stílusú hörgés váltja egymást, és teljes összhangban van az alatta dübörgő súlyos témákkal. Az énekek váltása már-már kórust helyettesítő módon vannak lekeverve, amivel még egy érdekességgel gyarapodik az eddig is elég hosszú lista.

Az 12 dalt felvonultató lemez végefelé közeledve se lehet azt mondani, hogy belefásultunk és meguntuk, mert az egész albumot meghatározó, gitárcentrikus metalcore fenntartja az ember érdeklődését. Igazán üdítő színfoltja ez a stílusnak, és úgy kellett ez a lemez, mint egy falat kenyér. Ez a fajta elszántság, és profizmus szerintem ilyen helyi sajátosságnak számít az USA-ban, ugyanis a valamirevaló metalcore zenekarok 90%-a oda van bejegyezve. Nem tudom, mi van ott a levegőben (lehet ott más összetételű chemtrail van), de az biztos, hogy arrafelé születnek a stílus meghatározó alkotásai. Külön pirospont, hogy teljesen ingyen elérhető az egész album a YouTubeon! Érdemes csekkolni.
Számomra biztos helye van a Phantom Anthem-nek az év albuma dobogóján, és biztos vagyok benne, hogy még számtalanszor le fog pörögni ez a mestermű a lejátszóban. Ha neked is tetszett az album, akkor ki ne merd hagyni a jövő évben esedékes metalcore orgiát a Negrában! Az ABR mellett fellép még a másik metalcoreatyaúristen, a Heaven Shall Burn is, aki hasonlóképpen zászlóshajója a tengerentúli zúzdának. Ott találkozunk!

Írta: Dani

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/