VUUR – In This Moment We Are Free-Cities (2017)

Vuur_2017

Vuur_2017

Előadó: VUUR

Album: In This Moment We Are Free – Cities

Származás: Hollandia

Megjelenés éve: 2017

Stílus: Progresszív metal/ rock

Honlap: http://www.vuur.band

Értékelés: 8/10

 

Bár a VUUR debütáló albuma még 2017 októberének második felében került föl a polcokra és a digitális stream/ letöltő oldalakra, sajnos csak most jutottam el odáig időben és hallgatásban is, hogy ki tudjam elemezni. Ugyanakkor talán nem is baj, hogy ez így alakult, hiszen ezen kritika most is rendelkezik némi aktualitással, hiszen, szűk két hét múlva, február 18.-án a Concerto Music jóvoltából hazánkban is fellép az Anneke Van Giersbergen vezetése alatt álló holland brigád, ráadásul koncertjüket a sokak által kedvelt A38-on adják majd.

Az énekesnőt bizonyár sokaknak nem kell bemutatni, hiszen annak a The Gathering-nek volt az énekesnője, akik anno-, bár progresszív zenei megközelítéssel, de a 90-es évek második felében megindult női énekesre épülő (szimfonikus-) metal muzsika alapjait fektették le, ebben természetesen Anneke személye és személyisége is nagy szerepet játszott. A 2007-es kilépése óta számos egyéb projektben is megjelent az énekesnő, ám ezek közül talán legemlékezetesebb a 2014-ben debütált The Gentle Storm. A VUUR-ral az ottani light-osabb, folkosabb világot hagyta ott Anneke és újra metal-kodásba kezdett. De még hogy! Bár már a 2017-es év folyamán számos fesztiválon szerepelt az együttes, a lemez egészen 2017 októberéig váratta meg a rajongókat, de mindent összevetve azt kell, hogy mondjam, megérte a várakozást.

Összesen 11 nótát kapunk, több, mint 60 percben, mely már előre vetíti a track-ek monumentalitását. Keveset találunk köztük, ami 6 perc alá süllyedne, a legtöbb a 6-7 perc közötti intervallumban mozog. Ugyan igényel néhány hallgatást, igazán szerethetővé válik az album, akár háttér-muzsikának „használjuk”, akár elmélyedünk benne. Pont emiatt nehéz belekötni, ám a számok hosszúsága az, ami itt talán rosszul lett megszabva. Bár technikás és igényes prog zene ez, az időt mégsem sikerül kitölteni vele. Ezt úgy értem, hogy nagyban építettek a tagok a lépegetős, sárban taposós riff-hengerekre (elég tanúbizonyságnak például a Days Go By – London, a Time – Rotterdam vagy az elsőként megkapott klipes tétel, a My Champion – Berlin), ám mindezek nem kaptak annyi színesítést, hogy több, mint 60 percig képesek legyenek megtartani a figyelmet. Félreértés ne essék, vannak itt apró kis ecsetvonások, melyek igyekeznek a tökéletesség felé hajtani az albumot (pl.: The Fire – San Francisco eleji enyhe maszatolós pengetések, melyek némi disztópikus hangulatot kölcsönöznek a számnak, vagy ott van a Freedom – Rio „csengetős” gitár-sound-ja és szólója), ám ezek sokkal jobban tudtak volna érvényesülni, ha a háromnegyedére-, ne adj isten a felére nyesték volna le a számokat.

Persze meglehet, hogy nem volt cél a rövid, velős korong kiadása és valaki pont a szellősségébe fog beleszeretni. Ugyan szellősség van, az agyat szétvető elszállások elmaradnak, ám ez korántsem probléma. Maga a zene is, de Anneke hangja főleg kölcsönöz az egész lemeznek egy nyugodt, enyhén kimért, ám békés légkört. Persze találni olyan tételeket, amelyek ebből képesek bizonyos mértékig kivételt képezni (pl.: Sail Away – Santiago), azért a fő irányvonal mégis az, amit például a nemrég említett Freedom – Rio lefest előttünk. Ugyan lehetne vitatkozni azzal, hogy a helyi lakosok (vagy a kirabolt turisták) mennyire érzik azt a szabadságot-, de inkább azt a békés hangulatot, ami a dalból árad, de pont ez a szépsége a Cities-nek, hiszen ez Anneke asszociációit fejezi ki a különböző városokkal kapcsolatban.

Az összes számot nem szeretném kiemelni és elemezni, de muszáj megemlíteni a hangulat váltakozós Valley of Diamonds – Mexico City című szerzeményt, mely míg először mesélni kezd nekünk, utána hírtelen erőteljes-, ám nyugtalan bólogatásra sarkall minket. Aztán ez újra megismétlődik még egyszer. Aztán ott van a Helsinkit bemutató Your Glorious Light Will Shine, mely különösen jól el lett találva a vészjósló, hideg, ám mégis kellő dallamvezetésével, no és persze ott van az ezt követő Save Me – Istanbul, mely bár keleti illattal, de végre nem az elcsépelt arab-riffekkel mutatja be ezen sokat megélt település hangulatát. Anneke is nagyot alakít benne, bár ezt nehéz megállapítani, de az albumon talán a legnagyobbat.

Nem biztos, hogy mindenki azt és úgy érzi a különböző városokkal, településekkel kapcsolatban, mint Anneke, ettől függetlenül szimpatikus, hogy az album koncepcióját nem klisékre építve, hanem sajátos hangvétellel igyekezett megoldani. Az énekesnő sajátos orgánuma mellett az aranyos selypítése bár megnehezíti a szövegek megértését, de ez is csak személyessé teszi a számokat. Kiemelendő, hogy a frekventált nagyvárásokon kívül olyan városokat is bemutat, mint az európai szemmel… mondjuk úgy, hogy árnyékhelyzetben levő Bejrút vagy Santiago. Az már más kérdés, hogy a figyelmet nehezen felkeltő borító könnyen értelmezhető, a benső tartalom ellentéteként is. Bár fontos- és vegyes gondolatokat vázol föl Anneke, alapvetően a VUUR egész zenéjéből valamiféle pozitív hangulat árad, míg a külcsíny ezzel szemben is állhat. Az albumborító egy stilizált alakot ábrázol, legalábbis csak válltól fölfelé. A váll alatti rész valamiféle részben égő/izzó magmás kőzet, ami töredezik szét, míg feljebb a nyak és az arc ellenállóbb kőzetet mutat. A fej teteje kisebb mértékben, de szintén ég, az égő rész fölött pedig erdő található, az egész kobakot pedig egy metropolisz koronázza meg. Ezt értse mindenki úgy, ahogy akarja, ám a borítóként szolgáló mű könnyen gerjeszthet ellentétes asszociációkat, hiszen nem feltétlenül az emberi lét és kultúra eredményeként létrejött nagyváros hasznosságára, jogosultságára utal.

No de érkezzünk vissza a talajra és ne fejtegessük tovább az urbanizáció és a globalizáció negatív velejáróit, mert itt nem ez a lényeg. A VUUR zenéje szerencsére szabad és vidám kicsengésű, melyet a cím – In This Moment We Are Free – is tükröz, olyannyira, hogy visszatérő eleme szinte az összes számnak. Érdekes megfigyelni, hogy melyik számnál (melyik városnál), milyen formában, változatban tér vissza az adott sor. No meg egyéb át- és visszautalások is vannak a számok között, amik egy plusz, különleges ízt adnak az egésznek. No de nem lövöm le a poént, inkább hallgassátok meg!

Talán nem a legkiemelkedőbb eleme a VUUR debütáló korongja az Anneke-életműnek, értékes annyira, hogy büszkén szerepelhet a polcon a többi között. Ha pedig valaki utána lesett, láthatta, hogy élőben talán még jobban működnek a Cities számai, mint albumon. Ezt könnyen megtapasztalhatjátok ti is február 18.-án az A38-on…

 

Írta: Vágány Norbert

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/