2026.06.06.-án látott napvilágot, vagyis inkább utat tört magának a sötétségből a blackened death metalt játszó Baalzagoth második albuma, a No God, No Savior, méghozzá a Putrid Cult kiadó gondozásában. A lemez 10 dalt tartalmaz és ez mindössze 38 perc hallgatási időt vesz igénybe. Amúgy ötletes volt pont ezen az ördögi dátumon megjelentetni az új anyagot – nem tudom kinek jutott eszébe de RESPECT!
A Baalzagoth-ot itthon még szerintem nem sokan ismerik, hiszen nem egy ősrégi lengyel formációról beszélünk. Én is csak kint Lengyelországban találkoztam velük először koncerten és ott szerettem meg a zenéjüket. 2019-be alakultak Kostrzyn nad Odra városában. Az album címe sem hagy kétséget afelől, hogy mire számíthatunk valójában. Szövegeiket áthatja a vallásellenesség, az ateizmus, a blaszfémia és a sátánizmus. Első nagylemezük 2022-ben jelent meg Morbid Persecutions címmel. Stílusukat letisztult, brutális riffek és kőkemény dobtémák jellemzik, amihez társul egy pokolból eredő mély growl vokál. Igazi mise, amit létrehoznak. Mise, bizony csak éppen fekete mise. A No God, No Savior egy sötélő gyűlölettel átitatott mű lett mely az isten hatalmát, és annak tekintélyét veszi kereszttűz alá és egyenesen támadja a vallási dogmákat.
A produkció modern ám mégis nyers. Minden hangszer szépen hallható, ugyanakkor a hangzás nem veszít a brutalitásából. Zeneileg a No God, No Savior igen súlyos zenékből merít ihletet és építkezik belőlük. Felfedezhetjük benne a Morbid Angel-t, az Incantation-t, és az Immolation világát, de nem másolja le ezeket a bandákat, csupán inspirálódik általuk, azt továbbviszi, majd a saját képére gyúrja. Ez a lemez egyértelműen tovább fejleszti az első albumukat. Pedig az sem volt egy gyenge mű. Az albumon közreműködik Michal „Joda” Sobczynski (gitáros / egyéb ütős hangszerek) az Auto da Fé című nótában. Ez a korong egyetlen olyan tétele, amiben nincsen ének és talán az egyetlen olyan, ami közben kis levegőt vehetünk a brutális gitárriffek között. Szerintem kifejezetten jó ötlet volt ezt is a lemezre tenni, mert remekül el van találva és beleillik a koncepcióba. Viszont tényleg ad egy kis időt megemészteni azt a pokoli erőt, amit a többi track sugároz. További vendégszereplő még, Ika Klimaszewska, akinek szoprán vokálját csodálhatjuk több számon keresztül. Nem csupán ügyes zenészek dolgoztak a lemezen, hanem a háttérben dolgozók is kimagasló munkát végeztek. A dobok a Sound of Records stúdióban lettek felvéve Mikolaj Kiciak által. A gitárokat a Tetra Wave studióban vette fel Krzystof Kostencki. A masterelés és keverés Filip Haluca munkáját dicséri a Heinrich House studióban. A frontborító az énekes Oktavius munkája, a tördelést / szerkesztést Ksenia Kot csinálta Maciej Pieloch fotói alapján. A zenekarifotók szintén Maciej Pieloch munkái, aki többek között olyan együttesekkel is együttdolgozott, mint a Dimmu Borgir, a Hate, vagy a Belphegor. A No God No Savior estében minden és mindenki adott volt, hogy egy igen ütős alkotás készüljön és ez szerintem sikerült is.
Számomra 10-ből 9-es lett. Kettő dolog van, amibe bele tudok kötni, de ez inkább szőrszálhasogatás részemről. Lehet, hogy csak nekem probléma, vagyis nekem se probléma, de nah… Ez nem más mint, hogy rövid az egész. A másik pedig, hogy legalább egy dal lehetett volna lengyelül… Ettől függetlenül rendkívül erős album, amely nem árul zsákbamacskát, pont azt kapjuk, amit várunk a címe alapján, ami nem más, mint düh, sötétség és irgalom nélküli death metal pusztítás. Személy szerint kifejezetten várom, hogy mikor fog sikerülni elkapni őket újra egy koncerten, hogy élőben is meghallgathassam mit tudnak ezek a számok. Ajánlom ezt a lemezt mindazoknak, akik kedvelik a szókimondó súlyos muzsikákat, vagy a fentebb említett zenekarok valamelyikét szeretik.
Írta: Olivia d’Evil
