“Számomra a zene olyan, mint egy kedves vírus…” – interjú Siklósi Örssel (AWS) – 2.rész

Talán az idén év elején bombaként robbanó hírről senki nem maradt le, miszerint az AWS nyerte A Dal című műsort, így ők képviselhetik az idei Eurovíziós Dalfesztiválon hazánkat. Utóbbira a héten kerül sor, Örséket a második elődöntőben, május 10.-én tekinthetitek meg – a szerencsésebbek a helyszínen, itthon pedig a Duna TV-n 20:30-tól, a döntőt pedig az azonos csatornán és azonos időpontban május 12.-én közvetítik majd!

Interjúnk alább olvasható második részében folytatjuk az utazást Örs és az AWS múltjában, de eljutunk egészen a jelenig, meg kicsit a jövőig is… Olyan témákról olvashattok, mint például az utolsó albumuk megszületésének körülményei, A Dereng, az Ersch-projekt, az énekes vendégszereplései, egyetemi évei, hobbijai, a vallás, a hazai oktatás, Örs egykori színészi ambíciói, de szóba kerül az idénre ígért új AWS album is…

Innen is nagy köszönet Örsnek az interjúért!

(Az interjú első részét ide kattintva olvashatjátok el.)

Anno egyházi gimibe jártatok Budakeszin. Ott ilyen mély benyomást tettek rád, hogy végül megírtad az Égésföld szövegét?

(nevet) Hát figyelj, mi alapvetően mindannyian katolikus családból származunk, kivéve Ronit, mert ő református. Szerencsére nekem egyik családtagom sem volt csőlátású katolikus, engem mindig is idegesített, ha valaki nagyon bigott módon állt hozzá a vallásához. A sok Biblia olvasás és kötelező vasárnapi misék között szép lassan rájöttem, hogy ez szerintem valahogy nincs teljesen rendben; nem gondolom, hogyha Isten van és létezik, akkor ilyen módon akarná elérni, hogy mi jó emberek legyünk. Aztán meg ott van az is, hogy mi van azzal az emberrel, aki nagyon jó és önzetlenül megtesz minden jót életében az embertársaiért, de nem hívő. Akkor ő a pokolra jut? Szerintem vannak olyan kérdések, amikre az egyház egyszerűen nem tud választ adni. Ebből az irányból jöttek az Égésföldben hallható gondolataim. Ha végignézel a történelmen, a különböző vallások miatt rengeteg olyan szörnyűség történt, ami más hozzáállással elkerülhető lett volna. Aztán az meg főleg nagy probléma, ha valaki beletemetkezik egy olyan vallásba, amelynek az eszméit ugyan követi, de azok közel sem az ő igazi gondolatai. Azok olyan eszmék, amelyekből jó néhányan meggazdagodnak… Ahogy koncerteken a dal előtt is mindig el szoktam mondani: „Nem a hit teszi tönkre az embert, hanem a vallás.”

Tudatos volt az, hogy a korábbi albumokhoz képest a 2016-ban megjelent Kint a vízből sokkal kevésbé lett eklektikus?

Sok minden miatt alakult ez így. Akkor már csak négyen voltunk benne a zenekarban, nem volt basszusgitárosunk, így kevesebb dalszerző is volt. Egyébként ugyan Roni és én is írtunk rá néhány dalt, de azt lehet mondani, hogy ennek a lemeznek a legtöbb zenei alapját Brucki szerezte. Bence ilyen szinten mindig is azt a zenei stílust és alapot képviselte, ami a Kint a vízből lemezen hallható. Másrészt a szövegek terén én ténylegesen arra akartam rámenni, hogy ez egy konkrétabb, egyértelműbb, punk-rockosabb korong legyen. Még így is sikerült ráírni szövegileg egy olyan nótát, mint a Kén, higany, só, amiről szinte senki sem tudja, hogy miről is szól…

Ha már a szövegeknél tartunk; ki tudnál emelni egy olyan számot, amelyik a kedvenced ebből a szempontból?

Szerintem az említett Kén, higany, sót mondanám. Az a dal a materializmusról szól. Nem sokkal azután, hogy megismerkedtem a barátnőmmel, feküdtem nála a VII. kerületben az ágyon, az Utazás az univerzum peremére című filmet néztük, ami nagy kedvencem és nagyon sokszor láttam már. Az a film nagyon jól megmutatja, hogy mennyire végtelen a világunk, az univerzum, de jobban belegondolva, a kisebb összetevők felé is hasonlóan végtelen minden. Minket atomok alkotnak, azokat protonok, elektronok, neutronok és még talán ezeknél is lehetne lejjebb menni. A lényeg, hogy kifelé és befelé is végtelen az univerzum. Ott az ágyon fekve és gondolkodva pattant ki a téma alapötlete, így az a dal arról szól, hogy valamiben te is ugyanolyan kis apró molekula vagy, mint amik téged alkotnak. Te csak egy alkotóeleme vagy valaminek és az, hogy létezel, csak egy szükségszerű dolog.

Azt talán kevesebben tudják, hogy az AWS-en kívül te szólóban is aktív vagy. Miben más Ersch vagy Siklósi Örs néven szöveget írni?

Én személy szerint nagyon szeretem az alternatív zenét is. Fiatalabbként sokat hallgattam Kispált és Quimbyt, és nagyon szerettem volna hasonló szövegvilágú dalokat írni. Ráadásul ezeket a sajátosabb, akusztikus témákat egyszerűbb is ilyen stílusban megírni. Ezekben a nótákban személyes, viszonylag könnyedebb történeteket mesélek el. Például olyanokat, hogy Alsóörsön a kocsmában miként rúgtam be, meg hogy milyen volt a haverjaimmal busójáráson lenni és hasonlók.

Közben pedig ott van a Dereng is, hozzájuk miként kerültél be?

Amikor az Égésföld szövegein dolgoztunk Palikával, akkor nagyon összebarátkoztunk, Bokros Csabinak pedig, aki szintén az Isten Háta Mögött tagja volt, már régóta megvolt ez a zenekara. Amikor kilépett az előző énekesük, akkor Palika elég perverz módon engem ajánlott be a Derengbe, hogy talán jó leszek erre a pozícióra. El is mentem hozzájuk próbára, de eléggé féltem, mert ők a klasszikus és a kreatív értelemben egyaránt nagyon jó és tehetséges zenészek, mellette pedig nagyon elborult agyúak is. Volt olyan, hogy Bokros Csaba levitt próbára egy gitártémát, amit kajálás közben talált ki, Page, a dobosunk pedig, aki egyébként egy képzett jazz-dobos, körülbelül egy órán keresztül próbálta megfejteni, hogy a csávó mit is talált ki pontosan. A Dereng zenéjében nincs 4/4, olyan szintű progresszivitás van, hogy azt felfogni is nehéz, mindemellett bennük van az a ’80-as évekbeli punk attitűd, amit én baromira szeretek. Náluk ki tudom élni azokat a hajlamaimat, amiket a szólódalokban vagy az AWS-nél nem lehet. Olyan hülye, elmebeteg dolgok vannak a Dereng szövegeiben, mint például Feri, aki elkapta a HÍV vírust és ezért szenved. Aztán ott van az a szám, amiben azt mesélem el, hogy amikor a WestEndben dolgoztam, akkor az mennyire szar volt és elküldök benne mindenkit a francba. Szóval nagyon beteg szövegek vannak benne. Ha a Dereng nem lenne, akkor sokkal kevesebb lennék. Nagyon örülök, hogy ez is van.

Dorothy, Cadaveres, Nova Prospect, Strength of Will; csak pár banda, akikkel egy-egy szám erejéig szintén dolgoztál együtt. Milyen érzés, hogy a metal-szcénán belül a Siklósi Örs név valamennyire branddé lt?

(nevet) Azért a brand elég erős kifejezés… Nagyon büszke vagyok mindegyik hasonló szereplésemre, nagyon jólestek ezek a meghívások. A Nova Prospect dalra különösen büszke vagyok és szeretem; az az egyik legjobb dal, amiben valaha is közreműködhettem vagy énekelhettem. De például az is nagyon jólesett, amikor a Cadaveres-ék hívtak, mert Körmiék nekem gyerekkori hőseim. Emlékszem még, hogy 15-16 évesen Bruckival mentünk a Hajóra Cadaveres koncertre és ámulva-bámulva lestük őket. Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha a lemezükön fogok énekelni. Egyébként főleg akkor szoktam örülni, ha közre tudok működni egy dalnál a szövegírásban is. Amikor Vörös Attival dolgoztunk együtt, az elég kemény volt! Korábban nem nagyon ismertük egymást, de többen ajánlottak engem neki. Fölhívott, elmondta, hogy miről szólna a szám és hogy kéne hozzá angol szöveget írni. Mondtam neki, hogy az nem nagyon megy és stílusidegen is lenne számomra, úgyhogy végül simán belement a magyar szövegbe. Három nap alatt meg is írtam és föl is vettük.

Ha már így a különböző bandáknál tartottunk; tudnál ajánlani olyan hazai, feltörekvő bandákat, akik szerinted nagyon tehetségesek és te is szereted a zenéket?

Az a szerencse, hogy rettenetesen sok jó banda és tehetséges zenész van itthon. Ha csak a metál stílus körüli bandák közül választanék, már akkor is nagyon nehéz dolgom lenne. Személyes kedvencem a Nova Prospect, zeneileg és emberileg is imádom őket. Egyébként Kecskeméten és környékén lehet valami, mert nagyon jó bandák jönnek onnan. Ott van példának a Kies, akikkel mostanában koncertezünk. Eleinte grunge zenét hallgattam, szóval az ő stílusuk eléggé közel áll hozzám. De ott van például a Stubborn, ami az ország egyik legjobb bandája, vagy a Grand Mexican Warlock, akiket szintén nagyon szeretek. Az Apey & the Pea-ről már nagyon sokan elmondták, hogy zseniálisak, de tényleg azok és Apey-nál nem sok tehetségesebb muzsikus van az országban, akár a szóló projektjét nézzük, akár bármelyik másik bandáját. Ott van a HAW zenekar is Makó Dáviddal, de az új felfedezettjeim a Trusted One, akik egy nagyon érdekes kis The Idoru-s és Periphery-s egyveleget csinálnak. Szintén sokat hallgatom az Orient Fallt, akik szintúgy nagyon fasza zenét tolnak. És még föl tudnék sorolni vagy 200 zenekart…

Te hogyan látod a hazai színteret? El tud jönni a közeljövőben az a korszak, amikor ezek a kisebb bandák felnőnek oda, hogy átvegyék a hazai mainstream, nagy közönségbázissal rendelkező együttesektől a stafétabotot?

Ehhez több dolog kell egyszerre. Ahogy már beszéltünk is róla, hosszú évek kellenek hozzá, ez az egész egy hosszútávú befektetés. Másrészt pont olyan korban vagyunk, amikor a nagy nevek akarva-akaratlanul kezdenek eltűnni. Nem lehet a végtelenségig zenélni, nem lehet mindenki Metallica, a Slayer is abbahagyja basszus…! Nyilván amíg van táptalaja a hazai nagy neveknek, addig csinálják, mint mondjuk az Ossian, de egy idő után ez akárhogy is, de változni fog. Ha pedig ezek a nagy zenekarok már nem fogják tudni csinálni, akkor kelleni fog az utánpótlás. Ehhez viszont nagy szükség van arra, hogy új zenei irányzatok is meg tudják mutatni magukat. Vidéken nem igazán hallgatnak új bandákat, csak azokat, akik már 20 évvel ezelőtt is mentek, az új, underground zenekarok pedig a kutyát sem érdeklik, de ez sokszor Budapestre is igaz. Pont emiatt a mainstream közegnek is hatalmas felelőssége van, ugyanis ők azok, akik előzenekarként nagy tömegeknek tudnak új bandákat, új stílusokat és irányzatokat megmutatni. Egyébként nagyon jó látni azt, hogy a régi rossz tapasztalatokkal ellentétben már szinte semelyik nagy zenekar sem kér az előzenekaroktól azért pénzt, hogy felléphessenek előttük. Minket egyébként mindenki nagyon támogatott, Roadék, Depiék, a Tankcsapdáék, hogy csak pár példát mondjak. Amúgy még ha nem is mindig látszik, az új rock és metál zenékre abszolút van kereslet, szóval összességében a kérdésre a válaszom igen, és nagyon is remélem, hogy hamarosan lesz változás.

Mindenféle zenekarodon és projekteden kívül marad időd egyáltalán másra is? Van valami konkrét hobbid, amivel szereted elfoglalni magad?

A zenekarok mellett online marketinggel foglalkozom, ez elvileg a civil állásom, de a mostani rengeteg teendőm miatt nem is nagyon jutott erre időm, innen is elnézést kérek minden cégtől, akikkel együtt dolgozom… (nevet) Egyébként mindezek mellett szövegeket írok más zenekaroknak, kisebb bandáknak, pop-produkcióknak, de írtam már egészen nagy csapatoknak is.

Ha már a popnál tartunk, pár éve találkoztam Molnár Tomival (Jetlag), az egykori Anti Fitness Clubból, ő nagyon jó szövegíró és rengeteg popdal szövegét ő írta. Meg is kérdeztem tőle, hogy „Te Tomi, miért van az, hogy ilyen csapnivaló, semmitmondó szövegek vannak a pop-iparban? Miért nincsenek tartalmas szövegek, miért nem írsz oda jókat?”, erre pedig ő azt mondta, hogy „nem nagyon lehet…” Jó látni, hogy azóta ilyen téren is van változás. Lehet, hogy sok szám még most is a bulizásról szól, de azok is úgy vannak megírva, hogy egyre értékesebb tartalom lehessen bennük, és népművelő erejük is lehet végre. Én például nagyon szeretem a Honeybeast és a Margaret Island szövegeit.

Ezen kívül nemrégiben elkezdtem rajzolgatni is, amivel nagyon sok feszültséget le tudok vezetni. A szövegírás sokkal kötöttebb, valamennyire meg kell felelni bizonyos követelményeknek, a rajzolásnál viszont tökéletesen el tudom engedni a fantáziámat és azt csinálok, amit csak akarok. Maximum attól lehet parázni utána, hogy a rajzot megnézi egy pszichológus és bezárat egy pszichiátriára (nevet).

Neked a szöveg vagy versírás anno honnan jött? A zenélés miatt, vagy ez már korábban is jelen volt az életedben?

Az első emlékem erről az, hogy kb. harmadikos koromban anyák napjára egy verset kellett összeraknunk, én meg akkor írtam egy olyat, aminek hatására mindenki röhögött, kivéve édesanyámat, aki sírt. Amúgy tényleg vicces vers volt, arról szólt, hogy milyen egy reggeli veszekedés, amikor nehezen tudok fölkelni, csak gondolom az emlékek miatt tört elő belőle a sírás. Onnantól kezdve szinte végig írogattam mindenfélét, kamaszkoromban a nagy emós bánataimat is igyekeztem versekbe foglalni. Egyébként az első AWS lemez már említett Sentenced to Fail című számában szerepel is egy 14-15 éves koromban írt versrészlet angol fordítása. Kicsi korom óta a zenében is mindig a szöveg érdekelt igazán és azt hallottam, azt értettem meg először.

Hogyan tudod elképzelni az életedet zenélés, éneklés, szövegírás nélkül? Mit csinálnál helyette?

Azért ezen az Eurovíziós felhajtás kapcsán párszor elgondolkodtam… (nevet) De alapvetően nem tudom elképzelni azt, hogy ne fogjak gitárt a kezemben. Kb. 18 éves koromig színésznek készültem, de aztán két alkalommal sem vettek fel a Színművészetire, utána több évig színházba sem jártam. Ha valami hasonló trauma, vagy éles váltás történne, akkor talán el tudnám engedni a zenélést egy darabig, de szerintem örökre sose. Számomra ez olyan, mint egy kedves vírus, ami már teljesen beleivódott a szervezetembe.

Ha jól tudom az egyetemen szociológiát is tanultál, de nem végezted el. Hogy-hogy így alakult vél?

Érdekes módon az AWS-ből mindenki elkezdett valamiféle egyetemet, de senki nem fejezte be. Én például négy szakra is jártam: szociológiára, reklámszervezésre, kommunikációra meg televíziós műsorkészítésre is, de semmi közöm nem volt az egészhez. Tuti, hogy a frontális oktatás csődje vagyok. Nagyon szeretek új ismereteket szerezni, de valahogy nálam nem működött ez az egész egyetemi élet, az órákon is mindig a zenekarral kapcsolatos ügyeken járt az eszem és egyszerűen nem tudtam koncentrálni. Szerintem hasonlóképpen volt a többieknél is, Dani gépészmérnöknek tanult, Brucki társadalmi tudományokra járt, Roni pedig harmadszorra próbálkozik újra a villamosmérnöki karral, most már remélhetőleg meg is csinálja. Szerintem a mi fajtánknak ez nagyon nem való, ahogy az sem, hogy elmenjünk valamiféle „rendes” munkahelyre dolgozni. Négy évet húztam le különböző helyeken és iszonyatosan boldogtalan voltam, viszont amióta fogtam magamat és elkezdtem felépíteni otthonról egy saját vállalkozást, azóta sokkal jobban érzem magam, pedig legalább annyira rizikós ez is. De itt én dolgozok és segítek be másoknak és a saját magam főnöke vagyok.

Az oktatással kapcsolatban is megfogalmaztál sajátos gondolatokat. Tényleg olyan szemmel látod ezt az egészet, mint ahogy az Igazságvizsgáló szövegével utalsz rá?

(nevet) Az biztos, hogy mondjuk nyugaton jobban fel vannak készülve arra, hogy több ilyen deviáns eset van, mint amilyen például én is vagyok. Annak ellenére, hogy milyen véleményem van az egyházról, biztos vagyok benne, hogy anno az én gimimben mindent megtettek azért, hogy előrébb jussunk, nagyon jó és nagyon kedves tanáraim voltak. Viszont az is biztos, hogy én meg Roni (aki az osztálytársam volt), meg még jó néhányan nem voltunk odavalók, minket be kellett volna rakni egy alternatív suliba. Itthon nincsenek felkészülve a hasonló diákokra, anno mi csak lehúztuk az osztályt, mindemellett motiválatlanok voltunk és a tanulás örömét sem tudtuk elsajátítani. Valószínűleg amiatt lett utána olyan az egyetemi pályafutásom is, mert egy számomra rossz rendszerbe kerültem bele, ám erről senki nem tehet, nyilván a szüleim és a tanáraim is a legjobbat akarták nekem. Így utólag nézve egész biztos vagyok benne, hogy ha a gyerekem olyan lenne, mint én voltam, mondjuk Waldorf iskolába küldeném tanulni.

Egy másik dolog, amiben még fejlődni kellene itthon, az az, hogy a számítógépen és tableteken felnőtt Z és Alfa generációkat nem lehet azzal motiválni, hogy „menj ki a táblához és oldd meg a matekpéldát, krétával!”. Inkább mobilozni fog, meg ott fog ülve aludni az órán. Volt szerencsém egy hónapig Németországban tanulni, és ott már nagyon jól működik a tapasztalatokon alapuló oktatás. Talán ilyen irányba kéne elmozdulni, mert egy mai itthoni fiatalnak, ha egy óra alatt leadsz három könyvnyi anyagot, nem fog vele boldogulni. Lehet itt fennhangon mondani, hogy „bezzeg a mi időnkben…”, de nem az a lényeg, hogy akkor mi volt, hanem az, hogy a mai gyerekeket kell úgy nevelni, hogy örömüket leljék a tanulásban.

Végül kicsit visszatérve a bandára; basszus fronton mindig valamennyire hadilábon álltatok, de már nagyjából egy éve veletek van Soma, aki egy új színt vitt a zenekarba. Vele hogyan kerültetek kapcsolatba?

Somát először úgy ismertük meg, hogy anno talán a Nem fáj című klipünk alá kommentelte, hogy neki ez túlságosan Periphery – pedig aztán nincs túl sok köze hozzá a zenénknek. Ő is egy ilyen trollkodós arc volt, akinek eredetileg nem is tetszett az AWS, de aztán belehallgatott a zenénkbe rendesen, és megkedvelte. Végül személyesen a volt basszerosunk, Varga Gergő -aki egyébként azóta a Wellhello-ban játszik- mutatta be őt egy buliban. Akkor kezdtünk el beszélgetni és onnantól kezdve csomót lógott velünk, a társaságunk része lett. Aztán, amikor eljutottunk oda, hogy új basszusgitárost keressünk, akkor ő volt az egyik opció, meghallgattuk és baromi jól játszott, pont úgy, ahogy nekünk kellett.

Tavaly ősszel az Akváriumos klubkoncertetekkor mutattátok be először élőben a Viszlát nyár című számot, ám, ha jól tudom, akkor még egy új számot megismerhetett volna a közönség. Mi történt ezzel a dallal?

Az internet nem felejt! (nevet) Az a dal készen van, megvan a szövege is, de végül nem raktuk össze teljesen, ráadásul egy klip is készült volna hozzá, csak időközben elfogyott a pénz. De amint tudunk, megleszünk vele!

Tavaly nyáron még egy alkotótáborban is voltatok a Balaton környékén, ahol a Viszlát nyárt is összeraktátok. Akkor ott születtek bőven egyéb dalok is? Hiszen idén, ha minden jól megy, jön az új AWS lemez is…

Igen, rengeteg dalkezdeményünk, félkész dalunk van, de egyszerűen annyira megsűrűsödtek most a teendők, hogy klónoznunk kéne magunkat ahhoz, hogy mindenre, akár az album megírására is legyen elég időnk. Utóbbihoz az kéne, hogy mindannyian napi kb. 4-5 órát le tudjunk ülni ezzel foglalkozni, de közel sem áll ennyi idő a rendelkezésünkre… Egyébként azt tervezzük, hogy 2018 végén kijön az új lemez, a lemezbemutató dátuma is megvan már, szóval muszáj lesz elkészülnünk… (nevet)

Köszönöm szépen, hogy a rendelkezésemre álltál és megválaszoltad a kérdéseket. Végezetül lenne valami üzenetet az AWS rajongók és utálók felé?

Természetesen! Én azt szeretném üzenni nekik, hogy…

(Az interjú első részét ide kattintva olvashatjátok.)

Készítette: Vágány Norbert

Fotók: Bandafotó – Radó Norbert (Photo Invisible), koncertfotók – Horpáczi Dávid. Köszönet értük!

AWS-elérhetőségek:

Facebook – YouTube – Instagram

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/