Nem is olyan rég, május 22.-én jelent meg a norvég szimfónikus black metal óriás Dimmu Borgir legújabb albuma, a Grand Serpent Rising, a Nuclear Blast gondozásában. A 10. nagylemez producere ismét Fredrik Nordstörm volt, ő felelt amúgy a csapat legismertebb korszakainak bombasztikus hangzásáért is.
Sokat kellett várnunk, hiszen 8 év telt el az új anyag és az Eonian között. Ami engem akkor kifejezetten nem győzött meg, úgyhogy számomra az utolsó értékelhető és jó album a Death Cult Armageddon volt, ami lássuk be már nagyon – nagyon sok évvel ezelőtt történt. Ez a korong 13 új dalt hozott nekünk, melynek játékideje 1 óra 9 perc lett és végre számomra is tetszetősebb a képlet. Jelentős változás állt be az együttes házatáján az utolsó nagylemez óta, hiszen Shagrath és Silenoz mellől kilépett a szintén oszlopos tagnak számító Galder. Ám ezt nem gondolnám számukra hátráltató tényezőnek. Lehet sokakban felmerült a kérdés Galder távozásakor, hogy képesek lesznek-e még hasonlót létrehozni, mint eddig. A válasz egyértelmű, hogy igen! Sőt!
Shagrath nyilatkozatai alapján ez a lemez visszanyúlt a Dimmu Borgir korábbi korszakához. Én kifejezetten örömmel láttam és hallottam, hogy végre megint több szám norvégul szólalt meg. Az Ulvgjeld & Blodsodel volt az első kislemez. Ez nem csak amiatt fontos, mert ezzel a visszanyúltak a norvég nyelvhez, hanem azért is mert ez a dal egy igazán klasszikus Dimmu Borgir szerzemény lett. Engem a kezdetektől azzal fogtak meg, hogy teljesen mások voltak, mint a norvég black metal bandák, sőt mint úgy összességében a black metal bandák. Ők azt a grandiózus látványt képviselik és egy olyan dallamokat / atmoszférát építettetek fel már a kezdetektől fogva, amit egy ideig ugyan lehetett fokozni, de mára már szerintem nem nagyon lehet. Ezt inkább finomítgatni és csiszolni lehetséges.
Az album nyitánya, a Tridentium egyből magasra teszi a mércét a maga monumentalitásával. Viszont az ezt követő Ascent már egyből ránk rúgja az ajtót egy pörgős gitáriffel, benne Shagrath jellegzetes hangján énekel. A Grand Serpent Rising-on a szimfonikus részek ugyan úgy jelen vannak, mint eddig, viszont a srácok most visszafogták magukat ezen a téren. Véleményem szerint a csapat tökéletesen eltalálta a szimfonikus, monumentális elemek és a nyers black metal mixét. Sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak most a húzós, horzsolós riffek és a durva dobtémák. A dobmunka az egész albumon a toppon van, köszönhetően Darius Daray Brzozowski kimagasló játékának. Nem véletlen, hogy manapság őt a modern extreme metal egyik dobos ikonjának tartják. A Grand Serpent Rising végre egy olyan alkotás lett, amely újra felidézi azt, hogy a Dimmu Borgir miért is lett ennyire ismert név a szcénában és világszerte. Az egész albumon átível az az egyensúlyozás, amit a sötét riffek a nyers hangzás és a melódikusság hoz létre. Az, hogy kevesebb a nagyzenekari rész, nem jelenti azt, hogy a srácok maguk mögött hagyták volna a nagyzenekar adta monumentalitást, csupán ez annyit tesz, hogy sokkal tudatosabban van használva ez az építőelem. Több helyen kritizálták azt, hogy túl hosszú a lemez. Én nem éreztem túl hosszúnak, töltelék nótákat sem véltem felfedezni rajta. Azt, hogy megszoktuk, hogy egy új anyag mostanában bő 40 perc, de az 1 óra sem ritka, az nem jelenti azt, hogy ez a 70 perces játékidő túl hosszú lenne. A Gjoll pedig egy tökéletes záródal, ami a Tridentium-mal gyakorlatilag keretbe foglalja az egészet.
Pár szóban a kippekről: az As Seen in the Unseen videó is, ahogyan az Ulvgjeld & Blodsodel is, a lengyel szuper group, a Grupa 13 munkáját dicséri. Számomra azoknak a videóknak, amiket ők készítenek van egy sajátos atmoszférája, felismerhető hangulata, képi világa, nem is tudom mi a legjobb kifejezés erre. De bármelyik bandával is dolgoznak együtt, még akkor is, ha nem tudom, hogy ők voltak a készítők, azonnal felismerhető a munkájuk.
Azoknak ajánlom leginkább a Grand Serpent Rising-ot, akik szeretik / szerették a Dimmu Borgir korábbi korszakát, ők 100%, hogy nem fognak csalódni ebben. Visszanyúltak a sötétségbe és abból létrehoztak egy olyan művet, amely mintha átlépné az elmúlt 23 évet és a 2003-ban kiadott Death Cult Armageddon vonalát folytatná.
Írta: Olivia d’Evil
