,,Megtaláltuk az utat, amin járni szeretnénk” – Tales of Evening interjú

25398063_1653157388082330_6510251520071794408_o

_INV7154_print

Szimfónikus metal? Mesemetal? Leginkább mindkettő. Ki ne ismerné a hazai Tales of Evening sajátos, elbűvölő stílusát, és Dudás Ivett csodaszép hangját. A napokban megjelenő A fény nyomában címet kapott albumról kérdezgettük egy kicsit Ivettet, és a billentyűs, zeneszerző Ádám Attilát. A sorozatban a harmadik korongot az ehavi HammerWorld magazinban illetve a zenekar honlapjáról tudjátok beszerezni.

Izgatottak vagytok az album megjelenésével kapcsolatban? Van valamiféle elvárásotok?
Ivett:  
Naná, hogy izgatottak vagyunk!! 😀 De szerintem ez normális dolog, ha az ember munkája kikerül a kezeiből. Az elvárás szó az kissé erőszakos nem? :) Inkább reménykedünk és bizakodunk, hogy tetszeni fog a közönségnek, és hogy még több emberhez eljut majd a lemez.

Mielőtt valaki meghallgatná az albumot, mi lenne az a két szó, amivel jellemeznéd neki, és miért?
Attila:
Nehéz lenne két szóval jellemezni több év munkáját, és annak végeredményét. Az fogalmazódott meg bennem, hogy ez a lemez a zenekar megalakulása óta készül. Régi ötletekhez is nyúltunk, és egészen új témák is születtek. Fontos állomások voltak az életünkben ez alatt a 6 év alatt, és minden befolyásolta a végeredményt. Ez a lemez jellemez leginkább minket. Megismertük egymást, és megtaláltuk azt az utat, amin járni szeretnénk, de ehhez idő kellett. Nagyon természetes, dinamikus és erős hangzású lett az anyag, az egyedi Tales Of Evening-es hangzásvilággal dúsítva.

Hogy érzitek, miben különbözik az új albumotok az előző anyagoktól? Miben előremutató, miben újít, mit tartotok előrelépésnek benne?
Ivett:
Az biztos, hogy mindannyian fejlődtünk. Ezt mondatot azt hiszem már az előző lemeznél is elsütöttük.. 😀 Viszont igaznak tartom a kijelentést. Színesedett a dallamvilágom, fejlődött a hangom, és elkezdtem barátkozni a magasabb hangokkal is. :)

31870825_1794063757325025_5007747724708151296_o

A tagok milyen arányban vették ki a részüket a dalok elkészültében? Teljes csapatmunka zajlik nálatok?
Ivett:
A dalokat Attila szerzi, a többiek pedig megfűszerezik ezt, kidolgozzák a saját részüket, én eközben megfejtem az éneket. Jó csapatjátékos mindenki, azt meg kell hagyni. Számíthatunk egymásra, ha kell, meghallgatjuk egymást, és adunk is a másik véleményére, és nem mellékes, hogy általában sikerül is közös nevezőre jutni.

Van-e az albumnak konkrét koncepciója vagy mondanivalója? Mi inspirálta a dalokat?
Attila: Régóta játszottam a gondolattal, hogy egy konceptalbumot szeretnék készíteni. Ez a lemez végül nem lett az, viszont szorosan összekapcsolódnak a dalok, és gyakorlatilag a pozitív gondolatok nyomába kalauzol minket majdnem mind. Amelyik dal nem, az felhívja a figyelmet azokra a dolgokra, melyek megnehezítik az életet, a mindennapokat. De hamar visszavezet minket a „a fény útjára” a következő dallam, és így tovább… Az élet is ilyen. Gyakran úgy érezzük, oké, most minden rendben, minden jól alakul, boldog vagyok.  De hamar összeomlik minden, ha nem vigyázunk az egyensúlyra és nem figyelünk egymásra. A legijesztőbb, hogy bármilyen igyekezet ellenére is hamar a „sötétbe kerülhetünk”. Ekkor kell igazán erősnek lennünk. Ebben segít az album. Remélem sokan így fogják érezni…

Mennyire veszitek figyelembe a zeneírás közben a rajongói/kritikus visszhangokat? Igazodtok az „elvárásokhoz”?
Attila: Természetesen minden kritikát meghallgatunk, elolvasunk. A folyamatosan növekvő ismertséggel több lesz a „kritikusok” száma is, ez is természetes. Én mindig minden lemezünkhöz tudnék még hozzáadni valamit, változtatni egy hangot, bármi. De mindig megfogalmazódnak bennem a gondolatok: De szükség van erre? Előbbre van a dal? A kevesebb néha több. …Több? Biztosan jó ez a refréndallam, vagy szöveg? Van itt elég pad, zongora? És ez csak a jéghegy csúcsa…
Lemezíráskor nem gondolok arra, hogy más mit fog szólni, tetszeni fog-e xy-nak. Elég megküzdeni a saját gondolataimmal. Látni értelmetlen „kritikákat”, melyekkel helyből nem foglalkozunk, nem is reagálunk rá, mert nincs értelme. Vannak azonban építő jellegű kritikák, javaslatok, amit adott esetben el is fogadunk, mert fel tudjuk ismerni, hogy milyen forrásból érkezik a vélemény. Elvárásokat pedig tényleg csak magunkkal szemben állítunk, ilyet senki nem állíthat fel elénk. Ha más elvárásainak kezdenék zongorázni, nem lenne értelme a zeneszerzésnek, zenélésnek. Akinek viszont tetszik a világunk, azoknak nagyon hálásak vagyunk, mert megerősít minket. És igazolja a kérdésre adott válaszomat 😉

Melyik új tétel jelentette a legnagyobb kihívást, és miért, és melyikre vagytok a legbüszkébbek?
Ivett: 
Hmm, hogy kinek-kinek melyik lehetett a legnagyobb kihívás, az egyénenként változó lehet. Nekem talán az Emlékezz az életre c. dal, ugyanis ez az a dal, aminek egy demóverziója már a Szilánkok lemez óta él, és nyilván átesett mostanra több változáson. Nos, az eredetileg megírt refrén harmóniamenetét sikerült újra kitalálnunk. Ilyenkor rengeteget kell alkalmazkodnom, és ez igazi kihívást jelent. Ezt persze egy kissé hosszasabb fejtörés volt… Továbbá feszegettem a határaimat, kipróbáltam milyen egész magasan énekelni.

Hogyhogy csak hónapokkal a lemezmegjelenés után kerül sor a lemezbemutatóra?
Ivett:
Szerettük volna, ha egy nagyobb eseményhez köthetjük. A hazánkba is ellátogató Symphonic Metal Nights remek alkalom erre. A Serenity, Visions of Atlantis, Dragony és Temperance zenekarok lesznek az est további zenekarai. Gyertek minél többen! Egyébként nem rossz dolog, ha addig alaposan megismerik a dalokat az emberek, mert szeretjük a közönség hangját és támogatását a koncerten.

Az új albumot esetleg elviszitek külföldre is?
Ivett: 
Vannak tervek külfölddel kapcsolatosan, bízunk benne, hogy pozitív irányba sikerül haladnunk.

Ivett, időközben több produkcióban is megfordultál. Származik-e ezekből  valami tapasztalat, inspiráció, ötlet? Gondolkozol-e esetleg más projektekben?
Ivett: Szeretek énekelni, és emberekkel megismerkedni. Egy rock opera más, mint egy koncert, hiszen az némileg kötöttebb, de így sok dolgot tanulhatok belőle. Még több színpadi rutint szerezhetek. Mindenképp hasznos és jó buli.

25398063_1653157388082330_6510251520071794408_o

Mit gondoltok a rajongók által használt “mesemetal” besorolásról? Vajon miért használják ezt, és szerintetek mennyiben helytálló? Van valami ehhez köthető ötletetek, koncepciótok, esetleg valamiféle mesés projektetek?
Ivett: Nekem kifejezetten tetszik ez a megnevezés. Dalaink pozitív lecsengésűek, akárcsak a mesék. A dalok adhatnak reményt, akárcsak a mesék. Abszolút helytálló! :) Úgy tudom, Attila szokott instrumentális, kifejezetten fantasy-s hangulatú témákat írni hobbiból, kedvtelésből, és ez épp elég kapocs.

Néha mintha azt lehetett volna érzékelni, hogy kevesebbet koncerteztek,  de az interneten is kevésbé vagytok aktívak. Csak így jött ki a lépés, vagy ez előre megfontolt tudatos dolog volt? Ha igen, miért?
Attila: Szeretném, ha tudnák az emberek, nekünk ez egy nagyon fontos projekt! És mindig a lehető legtöbbet igyekszünk magunkból adni. De iszonyatos energiamennyiséget és időt emészt fel a zenekar. Mindezt úgy, hogy családunk van, mindannyiunk dolgozik, tanul. Lelkesek vagyunk és imádjuk ezt csinálni, de kell néha egy kis csend, nyugalom, pihenés, feltöltődés ahhoz, hogy megfelelő energiákkal tudd folytatni a dolgaidat. Valószínűleg erre az időszakra gondolsz… Jelentem feltöltődtünk!

Attila a legutóbbi Ossian albumon billentyűsként is kisegített, ráadásul a Szememben, mint egy tükörben című számuk zenei alapjának jelentős részét is írta. Hogyan jött össze ez a kooperáció és hogyan élted meg?
Attila: Nagyon megtisztelő volt, hogy az Endre felkért egy ilyen nagy dologra. Számomra ez egy visszaigazolás arról, hogy a világ, amiben hiszek, létezik! Rengeteget tanultam tőlük. Szerencsés résztvevője lehettem egy dupla platina megszületésének. Év végén az Ossian zenekarral indulunk közös turnéra, amit nagyon várok már, jó viszony alakult ki közöttünk, és tényleg büszke vagyok a lemez sikereire!

Mi volt az oka, hogy a Szilánkok után ennyi idő telt el az új album megjelenéséig?
Attila: Nem szeretném kategorikusan kijelenteni, de a következő sem fog hamarabb érkezni. Egyszerűen ilyen a munkatempó. Fontos, hogy minden részlet a helyén legyen, hogy önálló, jó dalok szülessenek, hogy legyen idejük eljutni az emberekhez. Nem lehet napról-napra zenét írni, illetve nem lehet erőltetni. Meg kell érnie a gondolatoknak, a dallamoknak. Ha nem így történne, az könnyen a minőség rovására menne…

Terveztek esetleg valamiféle kollaborációt más zenekarokkal vagy zenészekkel? Akár csak egy gitárszóló erejéig, vagy valakit megénekeltetni?
Attila: Egyelőre nem, mert a legfontosabb most az, hogy az új lemezt megismerjék az emberek, megismerjenek minket, és ehhez a lehető legtöbbet fogunk koncertezni.

Nem gondolkoztatok azon, hogy bővítsétek a banda zenei repertoárját? Mondjuk szimfonikus hangszerkkel/zenészekkel?
Ivett: Így kerek a Tales of Evening, ahogy van. :) Nincs kizárva, hogy a jövőben kísérletezzünk más elemek bevonásával, de egyenlőre így érezzük a legerősebbnek a zenekart.

Mik a terveitek a közeljövőben?
Attila: További videoklipeket fogunk forgatni a lemezhez, és mint ahogy említettük minél több helyen szeretnénk fellépni és koncertezni. Szeretnénk a lehető legtöbb emberhez eljuttatni legújabb lemezünket.

Köszönjük szépen az interjút!
Köszönjük a lehetőséget!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/