Slayer nekrológ VIII. – Lázár Bálint (Wrath of Azazel)

Pár hét múlva újra Magyarországon köszönthetjük őket, minden bizonnyal utoljára. A zenekar meg fog szűnni, de az, amit letettek az asztalra, nem. És az emlékeink sem. Megpróbáljuk megőrizni annak egy morzsáját, egy pici szeletét, amit a Slayer adott nekünk. Pontosabban azoknak, akik zenészként ihletet merítettek a munkásságukból. Lássuk, hogyan emlékszik rájuk Lázár Bálint a Wrath of Azazel-ből.

 

Mi volt az első Slayer album, amit meghallgattál?

A God Hates Us All, nagyjából egy hallgatásnyival megelőzve a Reign in Blood-ot. A tévében láttam a Bloodline klipjét, és azonnal magával ragadott. Másnap kérdeztem a barátaimat, hogy valakinek megvan-e a lemez, és szerencsére egyiküknek meg is volt, persze másolt kazettán. Következő nap el is hozta nekem, és adott egy másik kazettát is, hogy ha az tetszett, akkor ettől eldobom az agyam, ez volt a Reign in Blood. Egymás után hallgattam meg a kettőt és tökéletesen igaza lett.

 

 

Mi a kedvenc albumod és dalod tőlük?

Egyértelműen a Reign in Blood albumot választom, gyakorlatilag minden ízében tökéletes, nem is nagyon tudok róla dalcímeket mondani, mert szinte mindig egyben hallgatom meg az egész lemezt, mert vétek lenne csak egy hangot is kihagyni. Kedvenc dalnak a Raining Blood-ot mondanám, az tényleg hibátlan, méltó lezárása az albumnak, míg az Angel of Death pedig egy teliltalálat kezdés, azonnal megmutatja, hogy mire is számíthatsz a továbbiakban. Ezeken kívül még a Bloodline-t tudnám kiemelni, egyrészt remek dal, másrészt szentimentális okokból kifolyólag is, mivel ez volt az első, amit hallottam a Slayer-től.

 

 

Így inspiráltak:

Addig többnyire könnyedebb zenéket hallgattam (heavy / speed / power metal vonal, hard rock, stb), és aztán nagyjából egy időben találtunk egymásra a keményebb zenékkel: Slayer, Slipknot, később Sepultura, Pantera, Cannibal Corpse, és ezek hatására kezdtem el érdeklődni a brutálabb zenék iránt, és gyakorlatilag így részben ők is tehetnek róla, hogy jópár évvel később, amikor felmerült ez a lehetőség, el tudtam képzelni , hogy egy black metal zenekarban zenéljek.

 

38 év koncertezés, 12 album és kb. 5000 fellépés után Te feloszlatnád a zenekarodat, amelyik tízezerszám mozgat meg rajongókat? Miért?

Persze, simán. Ha már azt érezném, hogy nem élvezném a zenélést, teher a koncertezés, akkor nem is erőltetném tovább. Szerintem ennek csak addig van értelme, amíg mind a zenekar, mind a közönség jól érzi magát a koncerteken, és amíg örömet szerez a dalszerzés.

 

Eljössz június 11-én búcsúztatni őket?

Valószínűleg nem fogok tudni ott lenni, de mivel az elmúlt években azért már nem annyira követem nyomon a munkásságukat, így talán a 2005-ös koncertjük a PeCsában szebb emlék marad róluk.

 

A sorozat következő héten megjelenő számában Bálint Zsolt (Ygfan, Fagyhamu) emlékeit olvashatjátok.

 

Szerkesztette: Á

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/