Slayer nekrológ III. – Csihar Attila (Mayhem, Tormentor)

Pár hónap múlva újra Magyarországon köszönthetjük őket, minden bizonnyal utoljára. A zenekar meg fog szűnni, de az, amit letettek az asztalra, nem. És az emlékeink sem. Megpróbáljuk megőrizni annak egy morzsáját, egy pici szeletét, amit a Slayer adott nekünk. Pontosabban azoknak, akik zenészként ihletet merítettek a munkásságukból. Lássuk, hogyan emlékszik rájuk Csihar Attila!

Mi volt az első Slayer-album, amit meghallgattál?

Show No Mercy.

 

Mi a kedvenc albumod és dalod tőlük?

Hell Awaits, Hell Awaits!

 

Ezt tanultam zeneileg és emberileg a Slayer-től:

Soha nem adták fel az eszmét és nem puhultak el. Professzionalitást.

 

Személyes élményed volt velük?

Láttam őket párszor és mindig bejött. A Sziget Nagyszínpad állat volt. Először ’98-ban láttam őket Milánóban a Sepultura-val, akkor röviden találkoztunk is. Gary Holt-tal néha szoktam beszélni, mert jó barátja Teloch-nak Mayhem-ből. Van sok közös barátunk is, például Paul Booth tetoválóművész, aki nagyon közeli ismerősöm – és ő varrta Kerry-t is.

 

38 év koncertezés, 12 album és kb. 5000 fellépés után Te feloszlatnád a zenekarodat, amelyik tízezerszám mozgat meg rajongókat?

Ez nagyon kemény munka volt, és már nincs meg az eredeti felállás, bár Jeff után Gary jó választás volt. Ez egy nagyon összetett dolog. Rengeteg energiát igényel, és nagyon idegőrlő. Talán már nem érzik annyira őszintének, de lehet egészségi oka is – hallottam, hogy Tom-nak is voltak komoly gondjai a hátával. Sajnálom, hogy abbahagyják.

 

Eljössz június 11-én búcsúztatni őket?

Mindenképpen, bár a Tormentor-ral velük egy napon fogunk játszani a Hellfest-en, és remélem, ott is elkapjuk majd őket. Mellesleg a Slayer is, meg az Anthrax is szívesen benne lenne, hogy nyissunk nekik a Tormentor-ral, de… sajnos “nincs idő rá”…

 

A sorozat következő héten megjelenő számában Rudics Ágnes (Wrath of Azazel) emlékeit olvashatjátok.

 

Szerkesztette: Á

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/