fbpx

SallyAnne

SZERKESZTŐSÉGÜNK MINDEN HÉTEN KIVÁLASZT EGY BANDÁT, AKIT MEGTESZ A HÉT ZENEKARÁNAK. ENNEK KERETÉN BELÜL AZ ALAP INFORMÁCIÓKON ÉS HALLGATNIVALÓN TÚL OLVASHATTOK EGY RÖVID INTERJÚT 5 ALAP+PÁR SPECIÁLISAN A BANDÁRA VONATKOZÓ KÉRDÉSSEL. A BANDÁK KIVÁLASZTÁSÁNÁL SEM AZ ISMERTSÉG FOKA, SEM A METALON/ROCKON BELÜLI MŰFAJ, SEM A SZAKMÁBAN ELTÖLTÖTT IDŐ NEM SZÁMÍT. AZ EGYETLEN KITÉTEL, HOGY HAZAI VAGY MAGYAR VONATKOZÁSÚ LEGYEN, AZ EGYETLEN FOKMÉRŐ PEDIG A MINŐSÉG. ÍGY MEGISMERKEDHETTEK SZÁMOTOKRA EDDIG ESETLEGESEN ISMERETLEN, SZÍNVONALAS TEHETSÉGEKKEL, REMÉNYTELJES FELTÖREKVŐ TITÁNOKKAL, ILLETVE RÉGEBBI ISMERT BANDÁKRÓL IS SZEREZHETTEK ÚJ INFORMÁCIÓKAT.

Név: SallyAnne

Műfaj: Djent-Synthwave

Megalakulás éve: 2018

Város: Budapest

Tagok:

Horváth Martina – ének, szöveg

Kocska Ádám – gitár, sampler

Ferenczi Márton – basszusgitár

Bíró Adorján – dob

Radics Bence – gitár

Helló Világ!

Mi vagyunk a SallyAnne. A csapatunk 2018 májusában véglegesítette magát, és azóta fáradhatatlanul dolgozunk azon, hogy elérjük céljainkat. Meg kell említenünk, hogy a stílus, amiben munkálkodunk elég kevert, a djentet, prog metalt és a synthwavet próbáljuk házasítani. Minden egyes tagunk más zenei behatásokkal érkezett, így alakult ki ez a teljesen eklektikus zene, amit létrehozunk. A legtöbb ember ebben a csapatban zenélt már együtt különféle formációkban, ahol meguntuk azt, hogy korlátok közé van szorítva a zeneiségünk, így alakítottuk ki ezt az experimentális formációt. A kezdeti időkben Márton és Ádám által leginkább stúdió projektnek indult a történet, és ez nőtte ki magát a SallyAnne-né.

Mi a zenétek legfőbb mozgatórugója?

Ádám: Marci átíratta velem az interjút mert, azt mondta, hogy úgy írtam benne, mint egy 8 éves hiperaktív. Tehát kérem ezt úgy kezelni, hogy most kifejezetten visszafogott vagyok. A zene fő mozgatórugója a synthwave és a djent, meg az olyan témák, amit Marci nem tud eljátszani, ezáltal senki más sem a zenekarból. Mondhatjuk úgy is, hogy kitoljuk azokat a határokat, amik beszorítanak, korlátoznak minket. Legalábbis megpróbáljuk kitolni.

Márton: A legnagyobb motiváció a számok írásánál (én írom meg majdnem teljes egészében őket, a többiek természetesen kiegészítik a saját beleérzéseikkel), hogy ne tudjam eljátszani. Ez viccesen hangzik, de egyszerűen van egy hangulatom, ami mondjuk egy teljes film hossza, és bele akarom préselni 4 percbe.

Martina: Részemről az alkotási vágy, és a kísérletezés. Mindenki belerakja a saját agyszüleményét és meglátjuk, mi sül ki belőle. Nem követünk zenei elvárásokat. Nyilván van egy körülbelüli határ, amit meghúztunk magunknak, de azon belül szabad az alkotás. Minden SallyAnne szám olyan nekem, mint egy kirakós, mint egy fejtörő. Mivel már majdnem teljesen készen kapom meg a zenei alapokat, ki kell találnom, hogy az én darabkám hogyan illik majd bele a képbe. Meghallgatom a megírt alapot, majd az első benyomásomra hallgatva, az életemből kiollózott események alapján megírom a szöveget. Ilyenkor általában már kavarognak a fejemben a dallamok is és amint sikerül leülnöm a kis zen sarokba az íróasztalomhoz, kirakom a képet teljesen.

Van a bandának kitűzött végső célja? Milyen irányba haladtok, változtak a célok az idő múlásával?

Ádám: Milyen irányba haladunk? Szeretnénk egyre több dalt elkészíteni, egyre érdekesebb hangzásokkal kísérletezni, szeretnénk fejlődni, valamint nekem az egyik titkolt vágyam, hogy úgy szóljon élőben, hogy minimum tüdőgyulladást kapjanak tőle az emberek.

Márton: A Végső célról nem beszélhetünk szerintem. Eleve az elképzelésünk az volt, hogy csinálunk valamit, amit szeretünk, és megnézzük, hogy egyáltalán tetszik-e az embereknek. Ha nem, az sem baj, mert mi élvezzük csinálni, csak akkor nem fogjuk nagy költségekbe verni magunkat. Az idő múlásával általában úgy változik meg a cél, hogy ne februárban, hanem januárban hozzunk ki új dalt.

Bence: Én csak szeretek zenélni. Nincs vele különösebb célom. Ha valakinek tetszik az, amit csinálunk, annak persze örülök, de ha nem, nekem az sem baj.

Martina: Nincs megbeszélt „közös” célunk, vagy ha mégis, talán az, hogy koncertképesek legyünk belátható időn belül és alkossunk, amíg élünk. Szerintem a tinédzser álmokat már semelyikőnk sem kergeti, nincs előttünk telt házas aréna álomkép, csak örülünk, hogy zenélhetünk, aztán majd meglátjuk, hogy alakul.

 

Élőben, vagy inkább stúdiókörnyezetben érzitek magatokat otthonosabban? Az élő produkció, vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél? Habár nálatok ez elég egyértelműnek tűnik.

Ádám:  Szerintem Marcinak ettől teljesen eltérő gondolatai lesznek. Én nagyon analóg és élőzene párti vagyok. Ha tehetném, akkor körbeépíteném magam egy pár csöves Orange cuccal, és így koncerteznék, amíg Marci ki nem tér a hitéből. Ő mondjuk ennek pont az ellentéte, ő a studió projektben hisz, és a modellezésben (Pl.: Kemper, valamint hasonló modern hangtechnikai eszközök – a szerkesztő megjegyzése). Ezen mindig vitázunk, de a legszebb, hogy igazából mindkettőnk álma teljesülhet, és talán nem is rossz, hogy én inkább az élő, ő pedig a stúdiómunkáért van oda, mert így mindkét cél elérhető, és mindkettőn dolgozik is valaki.

Martina: A stúdiókörnyezet kényelmes, persze, ott mindent lehet, de részemről az lenne a cél, hogy élőben is egy minőségi előadást tudjunk nyújtani. A stúdióban felvett dolgokkal sok zenekar túlzásokba esik. Mind hangzásban, mind hangszerelésben, plusz szólamokban stb., aztán a koncerteken meg úgy szólnak, hogy inkább kimegyek sörért. Nyilván egy élő produkció sikeres megszólalásához rengeteg tényező kell, de szeretném, ha nem rajtunk múlna valakinek az élménye, aki megtisztel minket azzal, hogy eljön és meghallgat.

Márton:  Őszintén szólva, még próbánk sem volt. De már tervezzük!

Bence: Igazából mindkettőben, de a körülményeken múlik. Például elképzelhetetlennek tartom, hogy egyszer is ki fogok állni egyedül egy színpadra zenélni, viszont stúdiózni jobban szeretek egyedül, mert nem húzom a többiek idejét, ha valamit csak sokadik próbálkozásra sikerül tökéletesen feljátszani.

Mennyire vagytok nyitottak a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítetek inspirációt más stílusokból a saját munkátokhoz? Persze a synthwaven kívül.

Ádám: Amiben van egy kis kreativitás (vagy nekem az is elég, ha furán hangzik), és felkapom rá a fejem, én azt már szeretem. Fontos számomra, hogy sok oldalról táplálkozzak zeneileg, mert így egyre furább ötleteim lesznek, és a fura ötletek jók. Szeretem őket. Tehát jazz, progresszív zenék, EDM, Dubstep, Oldschool Hip-hop, Sludge, jöhet mind egyben.

Márton:  Csak a saját nevemben tudok erről nyilatkozni természetesen. Én leginkább a metal különböző alműfajait hallgatom. Mellette becsúszik néhány soundcloud rapper arc is. Mikor olyan a hangulatom, akkor mongol torokének. Viszont nagy szerelem a deathcore, djent és a különböző „prüntyögő” műfajok, amiket igazából nem is nevezhetünk metalnak, mint a Polyphia.

Martina: Sokfélék vagyunk, sokféle zenei háttérrel, rengeteg zenéből táplálkozunk. Ezért is izgalmas a közös munka. Nekem pl, olyan széles a paletta, hogy általában neki sem állok magyarázni.
A közös pont nyilván mindenkinél a fémzene szeretete. Ja, meg a  tyhúútyhútyhú effekt a KnightRiderből.

Ha jól tudom, elég modern módon oldjátok meg a számírást, nem igazán próbáltok, csak körbe külditek az anyagot, és mindenki rájátszik otthon. Miért így alakult ez ki? Mennyire működőképes?

Ádám: Ez egy kifejezetten modern alapokra épülő banda, fülmonitorokkal, modellezéssel. A számírás is “neten” történik. Egyrészt sokkal gyorsabb, másrészt sokkal érthetőbb, mintha egy próbateremben küzdenénk össze, – megjegyzem nekem azért hiányzik a próbatermes dal írás – , de jelen esetünkben ez tűnik a legeffektívebb módszernek. Annyit még meg szeretnék említeni, hogy konkrétan mindent magunk csinálunk. Mi rögzítjük a dolgokat, mi csináljuk a videoanyagot hozzá, és erre büszkék vagyunk, még akkor is, ha nem mindenhol tökéletes a dolog.

Márton:  Nem hogy nem igazán próbálunk, hanem egyáltalán nem próbálunk.  Amikor összeáll kellő mennyiségű szám (3-4) akkor, lemegyünk a terembe és összerakjuk, amit mindenki begyakorolt. Metronómra zenélünk, nincs helye tévesztésnek, ezt pedig otthon is meg lehet oldani. A számírás konkrétan úgy zajlik, hogy én megírom a számot, amit késznek gondolok, elküldöm a többieknek, Adorján megtekeri a dobot, Ádám ötletel rá egy synthwave szőnyeget, és Martinának gyakorlatilag teljesen szabad keze van az énekben. Őszintén szólva soha nem hallgattam egy zenekarnál az éneket, sem a szöveget. (Ssssh!)

Bence: A magam részéről sokkal jobban élem ezt, mint a “minden héten próba” forgatókönyvet.  Az eddigi tapasztalatok alapján nem egyszerű olyan időpontot találni, amikor mindenki ráér, a csonka próbáknak meg szerintem nincs sok értelme.

Martina: Mivel mindenki százfelé van, dolgozik, tanul, 5-6 zenekart/projektet csinál, túlél stb., nincs időnk arra, hogy „Gyertek, menjünk le a terembe és jammeljünk pár sör mellett és vegyük fel, hátha lesz valami téma” – mondjuk ez inkább azért is van, mert ez nem teljesen ez a műfaj. A régi zenekaraimnál ez működött, de az más tészta volt. Ez tűnt a legpraktikusabb megoldásnak. Legyenek megírva a számok, legyenek összerakva, kigyakorolva mindenki által otthon, aztán utána jöhet a próba, a technika összerakása, és ami kell.  Nem kell egymás idejét húzni.

Nem túl gyakori a női énekes a hasonló stílusokban, ti direkt így terveztétek, vagy csak így alakult?

Martina: Erre inkább a többiek tudnak válaszolni, de én örülök, hogy így alakult.

Ádám: Ez koncepció volt. Marcival egy olyan zenekarból jöttünk, ahol csak hörgés volt.
Most valami olyat szerettünk volna, ami lágyabb és más, mint amit eddig hallhatott bárki is.

Bence: Khm, Ádám! Adorjánnal mi is onnan (is) jöttünk.  Többfelől is megkaptuk, hogy tök jó lenne hörgés az ének mellé… ha lenne hörgés, akkor meg jó lenne, ha nem lenne. Szóval így terveztük, és ezen nem is szeretnénk változtatni.

Márton: Hasonló stílusokról szerintem nem beszélhetünk ilyen általános módon. A Destiny Potato zenekarban is női ének van, Peripheryben Spencernek tenor hangja van, a Monuments banda énekese is igen magas hangtartománnyal rendelkezik, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Nem akartunk egy 28. kiabálós 0-0-1 zenekar lenni. Koncepció volt, hogy az énekes el tudjon vonatkoztatni a sémáktól és a stílusjegyektől. Azt is hozzá kell tenni, hogy leginkább instrumentális dolgokat hallgatok mostanában, és az ének nálunk is egy külön hangszer, nem egy ritmikai dolog.

Honnan jött a nevetek?

Ádám: Vicces sztori. Szokásunk volt zenekaron belül leautistázni egymást. Ha valakinek sikerült rögzítenie első próbálkozásra a sávjait, akkor egy autista, ha valaki egy tök jó riffet hozott, az is autista, ha valaki jó dallamot írt, akkor az is. Mindenki az. Gondolkoztunk a neveken Marcival és arra jutottunk, ha már mindenki autista, legyen autizmussal kapcsolatos. Leporoltuk a wikipédiát, aztán kiírtunk minden fura szót, ami az autizmushoz kapcsolódik. Két név maradt hátra, a másikra már nem emlékszem. A SallyAnne egy teszt neve, magyarul “hamisvélekedés teszt”, ez a tudatelmélethez kapcsolódik.

Márton: Mint már Ádám mondta, régebben mondogattuk egymásnak még egy korábbi zenekarban, ha valaki nagyon matek témát írt, vagy agyrém volt lejátszani, hogy autista a másik. Amikor elkezdtük keresni a projekthez a nevet, akkor valami mentális zavar, vagy ahhoz köthetőt akartunk választani, így a Cortex, Gene Expression és az Event Horizon mellé bekerült a SallyAnne is. Ami egyértelműsítette a választásunkat, az pedig a jelentése, ami egy pszichológiai teszt, amit autizmus gyanús gyerekeknél végeznek el és, ha nem sikerül átmenni rajta, akkor diagnosztizálják a betegséget. Nézzetek videót róla, érdekes!

Martina: A névválasztásban szintén nem volt szerepem, de azt hiszem, hogy jól sikerült. Tudom, nem illik ezzel viccelődni, de akinek hasonló a humora, annak nem kell magyarázni, hogy miért „ vicces”. Egyébként a zenekar tagjai egész hűek a névhez. Az első két számunkat például úgy rakták ki a srácok, hogy a szövegekben benne felejtették az általam munkafázisban írt kis megjegyzéseket, pl.: „Felszopórész”, vagy „Azt ott mantrázom a refrén alatt”. Nagyon röhögtem. Várom már, hogy publikáljuk a harmadik dalt is, kíváncsi vagyok, hogy ott mivel lepnek meg.

Köszönjük a válaszokat!

Készítette: Juhász Gergő “Alta”

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/