Rvi Mekha – Skylark (2017)

a2185638954_10
Előadó
: Rvi Mekha (Рви Меха)

Album: Skylark (Жаворонок)

Származás: Oroszország

Megjelenés éve: 2017:

Stílus: Folk metal

Honlap: https://rvimekha.bandcamp.com/

Értékelés: 8/10

 

Bár az Arkona már teljes mértékben elment a post-rockos, post metalos, progresszíves atmoszférikus metal irányába, és a legutóbbi (és a teaser alapján a soronkövetkező) albumon már csak nyomokban találhatunk népi éneket és dudaszót, a Grai is nagyon húz a durvulósabb irányba, és a Kalevala is sokkal rockosabbra és mulatósabbra vette azóta a formát, nem halt még meg teljesen az orosz folk metal. Mind a mai napig születnek újabb zenekarok, akik ezt a zenei irányzatot képviselik, és előtérbe helyezik az orosz dallamokat, népdalokat, hangszereket és a tipikus szlávos hangszínen történő éneklést. Ezek közül szeretnék most nektek egy kiemelkedően minőségi zenekart bemutatni, a Rvi Mekha-t (Рви Меха!) Szaratovból. A csupán 3 éve alakult csapat egy EP után (Речка, 2016) ezév márciusában jelentette meg első stúdióalbumát, a 10 dalt tartalmazó Skylark-ot (oroszul Жаворонок, azaz pacsirta).

w-daVdRjpSo

Már a zenekar neve is tükrözi a klasszikus népzene felé való irányulásukat, a rvi mehá-t kb. a „tépd a húrokat” mintájára „tépd a billentyűket”-nek lehet fordítani, ami a harmonika billentyűire utal. Az orosz népdalokat leggyakrabban kísérő harmonika a Rvi Mekha zenéjében is központi szerepet foglal el, tökéletesen kísérve Vaszilisza tiszta, csilingelő pacsirtahangját (értitek…).

Az album kezdete talán nem a legtökéletesebb, a kezdő Tayna Lesa, tehát az Erdő titka maga is rejtélyesen, boszorkányos „meséléssel”, rosszat sejtető dallamokkal indul, az egyszeri hallgató beijedhet, hogy mi fog itt rá várni, de ezt hamar leváltja a vidámság. Szerencsére ezen kívül csak egy további negatív pont van az albumon, a Besnovataya intró utáni részének durva riffelgetésre már-már leginkább a Metallicára emlékeztet, ha sokat meditálnék rajta, talán pontosan is meg tudnám mondani, hogy melyik dalra (valahol a Master of Puppets és a St.Anger közt tán? Persze nem a dob miatt…). Minden bizonnyal ebben a dalban és a Baba Yaga-ban is szándékosan valami nagyon másfélét akartak csinálni, megfogni a népi kultúrának, népmeséknek az ijesztőbb, hátborzongatóbb részét, és ezzel összeegyeztethető zenét írni, de azt kell mondanom, ez a fajta stílus közel sem áll nekik annyira jól, mint az „alapstílus”.

Beszéljünk is inkább erről – az egész albumot végigkíséri az énekre, táncra való buzdítása és „hajlamosítása” a daloknak.  A kis vidámságbomba dalokat a harmonika és a női ének viszi előre, összetettebb gitárjátékkal csak ritkábban találkozunk (például az egyetlen balladában a Tropy-ban még egy jó kis gitárszóló is helyet kapott), ennél gyakoribbak a kórusénekek, és a fülnek nagyon kellemes többszólamúság. A gitár helyett sokszor inkább a basszusgitár kelti fel a figyelmünket, nem csinál semmi különlegeset, de mégis, például a Letavica-ban szinte már diszkófílinget kreál a pengetésével, szerencsére hallhatóra is van keverve, és a verzék alatt magára is vonja a figyelmet bugisságával, és szuper dinamikájával, amire még a pattogós ének is rásegít.

0008887071_10

Hasonló hangulatú a За речкою за быстрою című népdal sajátos feldolgozása, a Za rechkoy, za bistroy (A sebes patak mögött), aminek a tekergős dallama kimondottan jól áll Vasziliszának. Szeretik az oroszok a folyókat, meg az azokról szóló dalokat, a Rechka (Folyó) talán az egyik legnagyszerűbb, legszebben megírt dallammal rendelkező dal az albumon. Az orosz népi körtáncról szóló, kimondottan pogányos Horovod refrénje lehetne akár egy nyelvtörő, vagy egy Kalevala dal is, de bárminek is nevezzük, egy szintúgy nagyszerű dal.

Szerepel az albumon a zenekar nevét, de az album nevét viselő dal is, a záró Skylark egy majdnem kizárólag éneket tartalmazó outro, az enyhe kis háttérzajból a tiszta énekhang tör olyan magasra, és énekel olyan dallamokat, hogy az ember libabőrös lesz, a lehető legjobb értelemben – ez a kis lenyugvás és fülgyönyörködtetés tökéletes lezárása ennek az egyébként is nagyszerű albumnak.

Nem talált fel a Rvi Mekha semmi újat, ezeket a típusú zenei elemeket és fordulatokat már mind hallottuk, a harmonika is elég egyértelmű választás egy orosz folk metal zenekar esetében, az ilyen ugribugris folkbetéteket a korai Arkona is már meglehetősen sokszor ellőtte, azonban a Rvi Mekha zenéje mégis annyira üde minden hangjában, és oly frissítően hat, hogy a stílus kedvelőinek nagy kedvencévé válhat.

Írta: Vica

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/