fbpx

Polak, Węgier, dwa bratanki – Mgła, Martwa Aura és Above Aurora a Dürer-kertben

Pár hónappal ezelőtt úgy tűnt, hogy az idei ősz meglehetősen gyenge lesz: jó esetben is két koncert körvonalazódott november közepére, ami azért az év hátralévő részére nem egy túl erős felhozatal. Aztán szépen lassan elkezdett a dolog felfejlődni, majd egyszercsak megjelent a szeptemberi fellépők között a Mgła neve. Nem először láthatjuk ezt a társaságot: júliusban a Rockmaratonon is ott voltak, és annak azért egyfajta üzenetértéke van mind a szervező, mind pedig a zenekar részéről, ha ugyanaz a társaság szűk három hónapon belül kétszer vendégeskedik Magyarországon. A Mgła számára meglehetősen mozgalmasan kezdődött az ősz: a fellépés előtti napon, szeptember 2-án jelent meg a lassan húszéves fennállását ünneplő zenekar negyedik stúdióalbuma, az Age of Excuse, és az ennek tiszteletére szervezett turné első állomása volt Budapesten a Dürer-kertben. Annak is üzenetértéke van, hogy a fellépést a Dürer nagytermébe szervezték – csak tájékoztatásul, a Kalmah-nak a 041-es terem jutott –, és a jegyárak is jelentős várakozásokat tükröztek. A főzenekaron túl két fellépő, az Above Aurora és a Martwa Aura volt meghirdetve aznapra – mindketten Lengyelországból –, úgyhogy lehetett sejteni, hogy ez a nap nem fog unalomba fulladni.

Mint mindenkinek, úgy e sorok írójának is előítéletei vannak: ha például az a nagy hír, hogy három spanyol black metal zenekar fog Budapesten fellépni, akkor valószínűleg erősen elgondolkodom, hogy ismerek-e összesen ennyit, majd egy vállrándítással nyugtázom a dolgot. Ezzel ellentétben ha a spanyol szót mondjuk norvégra cseréljük, akkor a dolog már sokkal izgalmasabb, és akár látatlanban lehet is elvonulni jegyet venni – na így vagyok én a lengyelekkel. Ugye a kezdetek kezdetén volt a Vader, majd nem sokkal később jött a Behemoth, és tulajdonképpen tizenöt évvel ezelőttig valószínűleg ezt a két lengyel zenekart tudta volna egy átlagos koncertlátogató megemlíteni. Azóta a lengyel zenei színtér nagyon beindult – szerencsére nemcsak a darabszám, hanem a minőség tekintetében is –, és kezdenek egyfajta kelet-európai Norvégiaként funkcionálni. A számos kiemelkedő black metal zenekar egyike a Mgła, úgyhogy a fokozott érdeklődés teljes mértékben érthető, és ennek jól megfogható tünetei is voltak: én ilyen hosszú sort a Dürer jegyelárusító pultjánál még nem láttam egészen komoly fellépők esetén sem, és az, hogy az első zenekar előtt már bő félház legyen, teljesen váratlan eseménynek minősül.

Az első fellépő, a Poznań-i Above Aurora németes precizitással 19:00:00-kor kezdett. Ez a társaság négy éve alakult, jelenleg egy stúdióalbumon vannak túl, és picit doom-os beütésű – időnként akár atmoszférikusnak is elkönyvelhető – black metal-t játszottak a nagyérdeműnek. A stílus engem tulajdonképpen a Mgła-ra emlékeztetett: gyors gitárjáték, ami alapvetően különböző összhangzatokkal operál, basszusgitár kíséretnek, és a dob alapvetően a zene sebességét és lüktetését befolyásolja. A stílus – bár jópár hasonló fellépőt láthattunk akárcsak ezen a színpadon is – alapvetően bejött a hallgatóságnak; egy nagyjából félházas terem állta-bólogatta-tapsolta végig a három lengyel srác fellépését. Hat számnyi idő jutott nekik, és pontosan harminc perc után már ott sem voltak: nagy csönd, és elkezdték a következő zenekart föltelepíteni. A terem most is kiürült, aki nem brunzolni ment, az vagy kint az udvaron sörözött, vagy pedig a merchandize pultnál lévő hosszú sorba állt be.

A Martwa Aura – legalábbis az Above Aurora-hoz képest – picit dallamosabb, időnként be-belassulós black metal-t játszott, és ha lehet ilyet mondani, akkor talán az ő zenéjük lógott ki leginkább a sorból. A szólók, akkordfelbontások és mindenféle jó kis zenei csemege mellett külön kiemelném az énekes produkcióját. Grzegorz Puszkarek 2018-ban csatlakozott a zenekarhoz; ez a magas, hosszúhajú figura nem volt átlagos jelenség. Olyan, viszonylag ritkán látható tűz égett a szemében, amit szinte csak a műfaj nagyjainál (Hoest, Gaahl) láthatunk, mutatva, hogy egy nem mindennapi fazon áll velünk szemben. Ő volt talán a legjobb példája annak, hogy egy fellépést nem kell feltétlenül végigmozogni: amikor nem volt énekelnivaló, két méterrel a mikrofon mögött állt, és mintegy eleven díszletként a közönséget fixírozta. Aki úgy érezte, hogy dolga van itt aznap este, az ekkorra már rég megérkezett, úgyhogy a Martwa Aura tulajdonképpen majdnem teltház mellett fejezte be működését. Igazából nehéz megítélni – ők is nagy tapsot kaptak, nagy éljenzést, de volt egy olyan érzésem, hogy az ő fellépésük valahogy kevésbé jött be a hallgatóságnak. Míg az Above Aurora esetén szépen egyenletesen töltötték be a népek a termet, addig a Martwa Aura esetében a szó legszorosabb értelmében vett távolságtartással találkozhattunk: egy széles, több méteres szabad teret hagyott a hallgatóság a színpad előtt.

Ismételten átszerelés következett, majd hosszú szünet, és picivel kilenc után színpadra lépett a Mgła. Többen is panaszkodtak a fellépés után, hogy szeretnék megvárni a zenekartagokat és aláírást kérni pólóra – CD-re – hanglemezre, de nem ismerik meg őket a fellépésen használt maszk miatt. Szerencsére a zenekar a beállítás finomítását mindig saját maga végzi – tízezrek előtt is –, úgyhogy közvetlenül fellépés előtt az a négy ember a színpadon bizony maga a Mgła, így szerencsére könnyen meg lehet jegyezni, kit is kell koncert után keresni. Kevés füst (majdnem azt írtam, hogy köd), természetesen semmi felkonferálás: Mikołaj Żentara és társai fölálltak a színpadra, és indulhatott is a muri. A Mgła zenéjét gondolom nem kell bemutatnom, de azért egy pár dolgot hadd tegyek hozzá az alapismeretekhez.

Zeneileg nagyon izgalmas megoldást választottak, ugyanis – számos dal esetében – a két gitár játékában tetten érhető stílus- és sebességkülönbség érdekes feszültséget ad a zenének. Ameddig Mikołaj akkordfelbontásokat – vagy pedig komótosan tempóban akkordokat – penget, addig a magas, vékony gitáros (Piotr Dziemski) általában egy húron játszik, általában egy konstans hangot vagy egy igen lassú dallamot. Ez a kétfajta gitárstílus változatos összhangzatokat tud összehozni, amit a basszusgitár még tovább tud árnyalni, és talán ez lehet a Mgła-recept egyik titka. Rögtön tegyük is hozzá, hogy azért nem teljesen egyedi ez a megoldás: nem is olyan régen ugyanitt a Dürer Kertben láthattuk például az UADA fellépését, akik hasonló zenei eszközökkel operálnak. A Mgła egy kilenctételes setlist-tel érkezett; adta magát, hogy az új albumról, az Age of Excuse-ról is mutassanak egy pár dalt, de a fellépés gerincét a méltán közkedvelt Exercises in Futility képezte egy pár régebbi dallal megfűszerezve (Exercises in Futility I, IV, Mdłości II, Exercises in Futility II, Age of Excuse II, III, With Hearts Toward None VII, Exercises in Futility VI, V). A hangzás jó volt, az egész fellépés tulajdonképpen tökéletes volt, úgyhogy szerintem aznap mindenki azt kapta, amit várt. Hetven perccel a Mgła kezdése után felkapcsolták a fényeket, de a közönség csak nem akar távozni: hosszú perceken keresztül mindenki hosszasan tapsolt, teljesen indokoltan.

A fantasztikus fellépés után boldogan rogyhattam az ágyamba: ez az ősz jól kezdődik.

Írta: Á

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/