Periphery – IV: HAIL STAN (2019)

ELŐADÓ: Periphery
ALBUM: IV: HAIL STAN
SZÁRMAZÁS: USA
MEGJELENÉS ÉVE: 2019
STÍLUS: Progresszív metal
HONLAP: https://www.facebook.com/PeripheryBand/
ÉRTÉKELÉS: 9/10

 

 

Lehet, hogy most repkedni fognak felém a kövek, de hiába vagyok nagy djent és prog fan, néhány számukat kivéve, a Periphery soha nem nyerte el a tetszésemet. Valószínű, hogy csak Spencer hangja miatt (szegény Spencer egy meme lett mára a progmetalosok körében), de talán mégis másért. Mindig bajban vagyok ezzel, főleg progresszív zenék esetén. Hiába van egy banda, ami nemes egyszerűséggel lenyűgöző, de mindig találok bennük valamit, ami bántja a fülem. Talán csak azért, mert mindent a számomra legfantasztikusabb zenéhez hasonlítok, a jó, régi Intervals A Voice Within albumához, mikor még Aaron Marshall nem egymagában jelentette a zenekart, és Mike Semesky énekelt. Habár vannak kiváló zenei alapokkal, felfoghatatlan gitártémákkal rendelkező zenekarok, mint az Erra, vagy a Novelists, esetleg az Issues, mindig van valami vagy a tiszta énekben, vagy pedig a screamben, ami nem tetszik. Ettől függetlenül szívesen hallgatom, és persze szeretem is őket. A Periphery ma megjelent lemeze azonban olyan lett, hogy ebben csak egy hibát sikerült találnom, bármennyire is kerestem. Azt, hogy nem csinálták ezt hamarabb. Mindig elismertem a munkásságukat, felnéztem rájuk, csodáltam a technikai tudásukat, de nem hallgattam őket szívesen. Ma ez megváltozott. Még Spencer hangja is élvezhetővé vált a számomra.

Az első dal a Reptile, ami egy elég merész húzás volt a zenekartól, ha szabad ezt így megfogalmazni, ugyanis közel 17 perc hosszú. Igen, tizenhét perc, nem elgépelés történt. A maga itt-ott kísértetiesnek, máshol kifejezetten teátrálisnak tűnő hangulatával, a változatos riffekkel eléri azt, hogy egyáltalán nem mondható unalmasnak a hossza ellenére sem. Olyan, mintha több különálló dal lenne, azonban mégis egy összefüggő egészet alkot. Mark Holcomb annyit nyilatkozott erről, hogy végre megtehetik, hogy ilyet csináljanak, ugyanis ez az album már a saját kiadójuknál (3DOT Recordings) jelent meg. Itt már nem volt beleszólása senkinek sem abba, hogy mit kell csinálniuk, és hogyan, hogy az “piacképes” legyen.

Másodiknak az én személyes kedvencemet említeném meg, ami hatalmas meglepetésként ért, mikor először hallottam. Vissza is kellett kapcsolnom, hogy meggyőződhessek róla, ez tényleg Periphery. Az It’s Only Smiles olyan, mint egy kellemes kis pop-punkos nóta. Egy blink-182 dal prog köntösbe bújtatva. Fülbemászó, dallamos, könnyen emészthető, de a gitártémák hozzák azt, amit a Peripherytől várnánk, és várunk is. Párszor lement már nálam az It’s Only Smiles, és még nem untam rá. Azt hiszem, felkerül az aktuális kedvenceim listájára.

Természetesen olyan dalok is vannak a lemezen, amikben, ha úgy vesszük, semmi új nincs, az klasszikus hangzásvilágukat hozzák, ezért ezeket nem szeretném külön kiemelni, akármilyen minőségi munkák is. Inkább az “érdekesebb” darabokra szeretném felhívni a figyelmet. A következő szám szintén egy furcsaság, nem egy tipikus Periphery dal.  Lassú, letisztult, sok egyéb zenei elem van benne (Pl.: egy permanens, sötét, elektronikus lüktetés), amire nem számítanánk. Teljesen más stílust képvisel, mint amit megszoktunk a srácoktól, de pont ezért fantasztikus. Írhatnék még róla sorokat, de ezt elmagyarázni nem igazán lehet. Bízzuk a fülünkre a megértését.

Az albumot a Satellites zárja, ami 9 perc hosszúságnak örvend. Mi fér bele kilenc percbe? Nyilvánvalóan rengeteg dolog. Csendesen, lassan, nyugodtan indul, a dobnak köszönhetően több helyen jazzes benyomásokkal, aztán nagyjából a felénél megőrül az egész, és berobban a tenyér-tompított szaggató riffezgetés és scream.

Kijelenhetjük, hogy a zenekar biztos nem okozott csalódást a rajongóinak. Több helyen megtartották a régi, jól bevált hangzásukat, de kipróbáltak új dolgokat is, ezeknek hála újabb kapukat nyitottak meg, amin keresztül rengeteg új emberhez eljuthat a zenéjük. Az IV:HAIL STAN egy kísérletező, és merész album lett. Habár nem tudjuk, hogy ki az a Stan, de ha ilyen dolgokra inspirálja az embereket, akkor csak annyit tudok mondani: HAIL STAN!

 

Írta: Juhász Gergő “Alta”

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/