Mobilmánia – Vándorvér (2017)

VÁNDORVÉR

VÁNDORVÉR

Előadó: Mobilmánia

Album: Vándorvér

Származás: Magyarország

Megjelenés éve: 2017:

Stílus: hard rock

Honlaphttps://hu-hu.facebook.com/mobilmaniaofficial/

Értékelés: 10/10

 

A magyar hard rock színtér egyik legaktívabb csapata, a Zeffer András által vezetett Mobilmánia három éves hallgatást tört meg az októberben megjelent Vándorvér címre keresztelt új nagylemezzel. Ugyan az elmúlt időszak nem zajlott zökkenőmentesen a zenekar számára, (gondolok itt többek között Molnár Péter „Stula” váratlan távozására) de úgy tűnik, hamar áthidalták az akadályokat, és újult erővel menetelnek előre, egy percre sem állítva csökkentett üzemmódra a gépezetet, bár ez nem is lenne megszokott Zefiék pörgős temperamentumától. A 2014-es Fénypokol után tippem sem volt, mennyit kell várni a következő lemezre, de erre nem is volt szükség, hiszen egy olyan mesterien összerakott, merőben más irányvonalakkal kacérkodó lemezt kaptunk kézhez, ami jó ideig alapos betevőnek bizonyult. Ennek azonban már három éve, és idén végre kézbe vehettük az új albumot, 14 új szerzeménnyel.

Az eddigi hard rockos, Mobilmániára jellemző hangzás Zefi Hammond orgonájának soundjával kiegészülve mit sem változott, azonban a riffek jóval harapósabbra kerekedtek, Kispál Balázs és Nusser Ernő tökéletesen kiegészíti egymást a számok alatt, ráadásul egyikőjük sem fukarkodott a szólókkal, dögös tekerések érhetők tetten az albumon, hatalmasat ütnek. Ha további jellegzetességeket kellene mondanom, akkor ezután csakis a dobot emelhetném ki, mint jelentős újdonságot. Donászy Tibor dobolása karakteres volt az előző lemezeken is, most azonban olyan ütemeket diktál, és cifrázza a nótákat tőle szokatlanul, amire valószínűleg sokan felkapják a fejüket, már az első szám, Megvagyunk még kezdő másodperceiben is. Mindezen felül jól dörög a basszus, kellemesen kísér a háttérben, kifejezetten minőségi hangzás jellemzi az egész albumot.

Gamsz Árpád már alaposan bizonyított az Avenford kötelékében, és teszi ezt most is a Mobilmániában. Stula távozása után kíváncsi voltam, ki tudja maradéktalanul betölteni a hirtelen keletkezett űrt, azonban amikor Árpi neve feltűnt a Mobilmánia soraiban, nem volt kétségem, mennyire helyt fog állni. Hogy egy ízig-vérig hard rock torok, azt az új nóták teljes mértékben alátámasztják, Zefivel és Vikidál Gyulával pedig jól kollaborálnak, ez a három karakteres hang egy nótában abszolút a hidegrázós kategóriába tartozik.

A Horváth Attila nevével fémjelzett szövegek ezúttal is komoly mondanivalóval bírnak, nem is kell hozzá sok hallgatás, hogy legtöbbjének az üzenetét megértsük, hiszen a mindennapi élet sok nehézségét, megpróbáltatását, ugyanakkor örömét tárja elénk, de az üzenete pozitív, és ez az, amitől a hangszerelésen túl ennyire változatos ez a lemez. A számok sorrendjének összeállítása is jól sikerült, jól váltogatják egymást a húzós, keményebb fekvésű nóták a líraibb hangvételű társaikkal, mint például a Segíts, hogy úgy legyen, vagy a Szárnyad voltam, utóbbit a Megvagyunk még, és az Elsüllyedt hajók előzik meg, melyek az első hallgatás után személyes kedvenccé avanzsálódtak.

Akinek a Fénypokol lemez elnyerte a tetszését, annak szinte biztos, hogy ez is el fogja. Ezzel az anyaggal egy időre megint megpihenhetnek az alkotók, és elégedetten dőlhetnek hátra, mert ismét a maximumot nyújtották, bár ahogy őket ismerem, valószínűleg nem fognak sokat pihenni (annál is inkább, hiszen január 6-án az Arénában ünneplik az első X-et).

 Hibátlan lemez, jár a maximális pontszám, januárban pedig az Arénában találkozunk!

Írta: Tancsik Mátyás

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/