Északi fuvallatok estje – Skálmöld, Omnium Gatherum, Stam1na koncertbeszámoló

skam12

 

Fellépők: Skálmöld (IS), Omnium Gatherum (FI), Stam1na (FI)

Helyszín: Dürer Kert

Időpont: 2017. november 14.

23472087_1472461949498641_390541516405995351_n

Az eredetileg Barba Negrába tervezett Skálmöld/Omnium Gatherum/Stam1ina koncert végül a Dürer kertben lett megtartva, ami döntésnek én nagyon örülök. Így a két finn és egy izlandi csapat így egy sokkal bensőségesebb, klubkoncert-környezetben léphetett fel. Nos, a bemelegítő Stam1na koncertjéről lehet jobb lenne, ha az írna, aki szereti az effajta zenét, ugyanis engem nem annyira nyertek meg a srácok. Kicsit azt éreztem, mintha a Rammstein és a Slayer bepiált szerelméből született volna meg az ő zenéjük – elég zúzós, darálós, többet kiabálós mint éneklős (és élőben sajnos az énekes nem is mindig tudta tisztán kitartani a hangokat). A produkció egyébként dicsérendő, a finnek élvezték, amit csinálnak, áradt az energia a közönség és a zenekar között. Sok helyi rajongója van azért a csapatnak, akik mind tiszteletüket is tették az este, így egy jó kis bemelegítő-buli kerekedett. Nyilván az a saját saram, hogy nekem a zenekar zenéje nem jött át, de persze attól még szimpatikusak maradtak a zenészek – magyar szavakat tanultak, „kyllä kyllä köszönöm”-ökkel boldogították a hallgatóságot, metálvillát mutattak és cseréltek, és végtére is egy jó hangulatú koncertet adtak, mindenképp az est legdurvábbikát.

hápé1

Egyértelműen az izlandi Skálmöld volt az este sztárja, a kezdésre egész szűkösre tömörödött a tömeg az első sorokban. Nagy bánatomra a harmadik albumukkal nem turnéztak az északiak, de most, hogy kijött a Vögguvísur yggdrasils, egy nagyobb szabású körutat szerveztek, amibe mi is belefértünk. Negyedik alkalommal jártak már nálunk, és egyre nagyobb is a rajongótáboruk, örömmel tölt el, hogy  kvázi egy headliner bulit le tudnak már nálunk tolni. A hangverseny során kedvezni akartak a régebbi és újabb fanoknak is, a teljes diszkográfiájukból merítettek, minden albumról egyaránt 2-3 dalt eljátszottak. A Skálmöldöt a semmihez sem fogható sajátos hangzásáért lehet szeretni vagy épp nem szeretni, viszont akik szeretik őket, azok nagyon – ez meg is látszódott az estén. Igazi odaadással figyelték a srácok minden lépését és minden lejátszott hangját az egész koncert alatt, és szemmel láthatóan együtt élték meg ugyan azt a zenei élményt.

skam10

Így volt ez akkor is, amikor pár lassabb, keményebb dallal teljes mértékben leültették a buli közepét, ekkor sem tört meg a lendület, csak kicsit pihiztünk, hogy aztán újult erővel vethessük magunkat bele a buliba. Ismét beindult a pogó és esztelen ugrálás, létrejött egy wall of death is, a zenészek folyamatosan hergelték az embereket, mikrofon nélkül is gyakran „come on”-t ordított főként Baldur, és testbeszéddel, mosollyal és díjazták a legaktívabbakat, ezt pedig főként Björgvin. Nagyon karizmatikus figura, és annak ellenére, hogy egész gonosznak tűnhetnek elképesztően jól artikulált, jól hangzó, öblös hörgései, mégis egy nagyon kedves ember benyomását kelti. A koncert után (és minden koncert után, sőt, ha kicsit figyelünk, alatt is) megbizonyosodhatunk arról, hogy ezek az izlandi ürgék mennyire közvetlenek, egyszerűek, a földön járnak, és mindenkivel mennyire kedvesek.

skam12

„Mindig különleges Magyarországon játszani, de a mai még annál is különlegesebb” – mondta Björgvin abból az apropóból, hogy a dobos Jón bizony aznap ünnepelte a születésnapját, ami apropóból rendesen meg is ajándékozták, és közösen elénekeltük neki a hepibörszdéjt, majd jött egy lassú dal, „most, hogy Jón ilyen öreg”. A harmadik album dalai félig-meddig kaptak egy külön blokkot, külön beharangozva, de sajnos a személyes kedvencem, az Að hausti kimaradt, de legalább volt helyette egy jó kis Að vetri. Játszottak egy új dalt is, de a Höndin sem veggina klórar-t, ami pár hete elérhető az interneten. Viszonylag sokan jelentkeztek arra a kérdésre, hogy ki hallotta már, úgyhogy kicsit éberebb figyelemmel, de erre a dalra is folytatódott a buli. Annyira jó, hogy a zenekarban kb. mindenki előtt van mikrofon, és szinte mindenki énekel, még a szintis előtt is, sőt ő az egyik fő szólóénekes, és a tarajos Gunnar énekei nagyon is autentikusan hangzanak.

skam9

Sajnos lassan a buli vége felé közeledtünk, újra beindult a tempó és a bulizás, és elérkezett a kicsit keserédes Kvaðning eljátszásának ideje. Abszolút kimaradhatatlan dal, igazán epikus, hosszú, progresszívan építkező, feszültséget keltő, és ez szerencsére mind működik élőben is – csak az intro alatt már biztosak lehtünk abban, hogy a buli végéhez érkeztünk. Mindkét headliner 75 percet kapott, ami egy pozitívum, bár ez az idő is nagyon hamar elrepült. Nagyon imádnivaló koncert volt, látszik skálmöldéken, hogy iszonyatmód szeretnek minket, és egymást is, a már említett testközeli klubfílingben nagyon átjöttek az ilyen dolgok, hogy tényleg örülnek, hogy itt vannak, és egymás közt is inkább családi, mintsem kollegiális a viszony, ami nyilván szintén egy nagyon jó hangulatot közvetít a közönség felé. Köszönjük, gyertek bármikor újra!

skam13

Az Omnium Gatherum kapta a levezető szerepet az este folyamán. Mint megtudtuk, éremfeldobással dönti el a két headliner zenekar, hogy aznap ki kezd, és a közönséget elnézve most az Omnium húzta a rövidebbet – a publikum száma a kezdésükre igencsak megcsappant. Ez szemmel láthatóan nem szegte a finnek kedvét, nagy beleéléssel álltak ki a színpadra, hogy bemutassák a tavalyi, Grey Heavens c. albumuk… …helyett a két évvel azt megelőző Beyondot, ugyanis erről játszottak több dalt. Nem mintha ezt bárki is bánta volna, úgyis az olyan elsőre fülbemászó slágerek vitték a hátukon a bulit, mint a The Unknowing vagy a The Sonic Sign, ami kettő, így egymás után eljátszva, az egyébként nagyon jó hangosítás mellett nagyon jó zenei élmény volt.

omni3

A vizuális élmény kicsit viccesebb volt, nem tudom Jukka Pelkonen mozgáskultúráját megszokni,  számomra mindigis komikusan fog hatni a színpadon. Persze ez marhára nem fontos, a lényeg úgyis az, hogy a hörgései teljesen rendben vannak, és ő is megfelelően kommunikál a közönséggel, a magabiztos kiállást pedig úgyis az azóta az Insomniumhoz is csatlakozott Markus Vanhala képviseli. Picit azért talán sajnálatos, hogy ilyen szellőssé változott a közönség az OG koncertjére, de persze ezt a fajta adult oriented rock behatású melodeathet nem szerethetik olyan sokan, és azt szintén teljesen meg tudom érteni, hogy a Skálmöld zeneileg teljesen túltelítő koncertje után már nem feltétlen tudtunk több zenét befogadni. Valószínűleg mindenkinek szerencsésebb lett volna, ha a Skálmöld lép fel utolsónak, és addig tartjuk az energiáinkat – azért az OG csak ilyen néhaheadbangelős, főleg magadba merülős, és a csontig hatoló, óriási dallamérzékre valló melódiákat csak úgy élvezzük… Persze ez tagadhatatlanul sikerült is a jelenlévőknek, aki csak, vagy főként az OG miatt érkezett, biztosan elégedetten ment haza.

Az egész estéről pedig úgy gondolom, senki nem távozott csalódottan – mindhárom zenekar odatette magát, beleadott apait-anyait, hogy mi (és remélhetőleg ők is) jól szórakozzunk, és úgy tűnik, ehhez értenek, mert fantasztikus volt ez a kedd este!

Köszönjük a Hammer Concertsnek!

Írta: Vica

Képek: Dani

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/