“Ez nem egy közkedvelt téma, és jó érzés, hogy mi lehetünk azok, akik beszélnek róla” – interjú Siklósi Örssel (AWS) – 1. rész

Talán az idén év elején bombaként robbanó hírről senki nem maradt le, miszerint az AWS nyerte A Dal című műsort, így ők képviselhetik az idei Eurovíziós Dalfesztiválon hazánkat. Utóbbira a jövő héten kerül sor, Örséket a második elődöntőben, május 10.-én tekinthetitek meg – a szerencsésebbek a helyszínen, itthon pedig a Duna TV-n 20:30-tól, a döntőt pedig az azonos csatornán és azonos időpontban május 12.-én közvetítik majd!

Szerencsésnek érzem magam, hiszen még március második felében én is leülhettem egy belvárosi pubban beszélgetni a csapat frontemberével, Siklósi Örssel. Ugyan beszéltünk A Dalról és az Eurovízióról is, ám a kiváló hangulatú beszélgetés alatt az énekes és a banda eddigi életpályája is kirajzolódott előttem, annyi fontos infóval és érdekességgel, hogy interjúnkat két részletben közöljük. Az alábbi első részben többek között a csapat körüli mostani őrületen kívül az AWS megalakulásáról, Örs énekessé válásáról, első két albumuk elkészülésének körülményeiről olvashattok:

(Az interjú második része ide kattintva elérhető.)

011_AWS_credit_Norbert_Radó

Így, jó r héttel a győzelmetek után mennyire tudtatok felocsúdni A Dalból? Milyen érzés, hogy az AWS most egyszerre testesíti meg a hazai reménységet és szinte magát a sátánt is a közvélekedésben?

Én kifejezetten örülök neki, hogy így ki tudtunk akasztani egy bizonyos réteget. Szinte szívességet tettek nekünk azzal, hogy ennyire felháborodtak a zenénken, hiszen ez a stílus hosszú ideje el volt nyomva itthon és nem volt lehetősége arra, hogy kitörjön és ekkora figyelmet kapjon -bár ezt már sok helyen elmondtuk-, ennél fogva ezek szinte természetes emberi reakciók voltak. Azoknak, akik pedig vették a fáradtságot arra, hogy meghallgassák és megértsék a zenénket, nagyon köszönjük. Mind a kétfajta reakciónak nagyon örülünk.

Szinte már követhetetlen volt körülöttetek, hogy kik szeretnek és kik utálnak titeket. Ti mennyire ástátok bele magatokat az AWS körül felrobbanó internet bugyraiba?

Egy ideig követtem, de aztán mindenből annyira sok lett, hogyha végigolvastam volna mindenféle komment szekciót, akkor már nem is jutott volna időm arra, hogy mással is foglalkozzak. Mondjuk a munkával vagy a zenekarral…

Sokan a banda metál stílusát is firtatták. Ez hogyan érintett titeket, fontos-e az számotokra, hogy minek neveznek titeket?

Arra gondolsz, hogy egyáltalán metál zenét játszunk-e?

Igen.

Igazából ezt mindenki annak hívja, aminek csak akarja. Metál stíluselemeket biztosan tartalmaz a zenénk, és természetesen emellett magában foglal sok minden mást is, de az biztos, hogy most a XXI. századi zenei katyvaszban már mindenben van minden. Ha most olyan zenét próbálnánk játszani, amire csak a metál jelzőt lehetne ráaggatni, akkor pont az lenne a baj, hogy „hát már ez megy 30 éve”. Szóval igazából nem érdekel, mi ezt a zenét csináljuk és ezt a zenét szeretjük játszani is. Ha valakinek nem elég metál, akkor nem az, hallgathat mást. Az a legfontosabb, hogy mindenki olyan zenét hallgasson, ami neki tetszik.

Egyébként a győzelmetek után az említett kommentelőkön kívül ért titeket bármiféle egyéb, közvetlen vagy közvetett, verbális vagy akár tettlegességig fajuló atrocitás?

(nevet) Nem, szerencsére nem. De egyébként ez jellemző is az arctalan internetes hozzászólókra. Nem gondolnám, hogy ők bármikor is személyesen odajönnének hozzám, behúznának egyet és azt mondanák, hogy „szar zenét csinálsz!” Az internetes trolloknak amúgy is az a lényegük, hogy az anonimitásba tudnak burkolózni és kiírhatják magukból azt a véleményt, amit egyébként hétköznapi emberként nem tudnak elmondani, nem tudnak kifejezni. Mielőtt mi bármiféle kereszttűzbe kerültünk volna, már akkor is nagyon viccesnek tartottam bármilyen olyan negatív kommentet, ami nem szakmai jellegű. Amúgy szívesen beszélgetnék olyanokkal, akiknek nem tetszik a zenénk, bár gyanítom, aki egyszerűen csak annyit ír, hogy „ez szar”, az az illető szerintem amúgy sem akarna szemtől szemben beszélgetni, mert félne attól, hogy adott esetben meg lehetne győzni őt.

Mindenféle negatív visszajelzés közül külön említendő Szentpéteri Csilla művésznő irománya, melyre a Dalriada zenekar billentyűse, Szög nyílt levélben válaszolt. Saját véleményem szerint ez az egész mutatja azt is, hogy azért rengeteg rockzenész és a metál-világ nagy része is kiállt mellettetek. Jól gondolom, hogy ez sokat számít nektek?

Nagyon is! Egyébként, akik számítanak nekünk, azok mind mellénk álltak, sőt, még olyanok is, akikre nem is gondoltunk volna. Például Ganxsta Zolee, aki gyerekkoromban szinte a hősöm volt. Sokszor próbáltam vele megismerkedni, de sajnos négyszemközt soha nem sikerült még beszélgetnünk. Na, például ő volt az, aki a fent említett bejegyzésen felháborodva kommentben kiállt mellettünk. És rajta kívül is rengetegen voltak olyanok, akiknek a véleményére adok, akik fontosak nekünk és mellénk álltak. Egyébként teljesen őszintén, aki ilyen alaptalan negatív dolgot ír, csak maga alatt vágja a fát. Ezzel pont azt mutatja meg, hogy nincs naprakész és valamelyest objektív rálátása a mai zenei stílusokra és csak a saját, zárt zenei szubkultúrájában van otthon. És lássuk be, nem a legjobb dolog megbélyegezni egy egész közösséget… Mindenesetre számunkra pozitív hozadéka lett az ominózus bejegyzésnek, egy fizetett marketinges sem csinálhatta volna jobban. (nevet)

Veletek párhuzamosan, de már előttetek is jelentkezett jó néhány metál zenekar A Dalba. Te mit gondolsz, ha anno Depresszióék vagy Leanderék megkapták volna az esélyt arra, hogy a közönség szavazhasson rájuk, akkor hozzátok hasonlóan képesek lettek volna arra, hogy egyesítsék a metál közösséget és megnyerjék A Dalt?

Szerintem igen, és én úgy gondolom, hogyha ez nem most történt volna meg, akkor pár év múlva biztosan bekövetkezik. Ez a lufi egyszerűen már elég régóta ott volt a levegőben és ki kellett durrannia. Biztos vagyok benne, hogy ha helyettünk mondjuk a Leander Kills jut be a legjobb négybe, akkor ők nyerték volna meg a műsort. Itt olyan mértékű összefogás történt, amire még ezelőtt nem volt példa, az meg különösen jó érzés, hogy ezáltal az AWS mutathatja meg magát a nemzetközi színtéren.

Nény hete már jártatok is kint Lisszabonban, ahol egy rövidebb promo-filmet forgatott le veletek egy helyi stáb az Eurovízió kapcsán. Bővebben mit árulhatsz el nekünk erről a forgatásról? Milyen élményekkel gazdagodtatok kint?

Egy olyan promo-videót forgattunk le, amit majd közvetlenül az Eurovíziós fellépésünk előtt fognak bejátszani a műsorban. Óbidosban forgattunk, egy középkori portugál városban. Maga a település gyönyörű, látszik, hogy Portugáliát elkerülték a világháborúk és így olyan történelmi emlékek maradhattak fenn, amelyekre más európai országokban szinte nem is volt esély. Sétálgattunk a városban, megkóstoltuk a helyi kajákat, tengeri halakat, borokat, illetve a helyi meggylikőrt, a Ginját. Óbidosban éppen csokoládéfesztivál volt, ezt is megnéztük. Mindezt felvette egy független forgatócsoport, akik teljesen profik, ráadásul jófejek és közvetlenek voltak.

Meg azt sem szabad kihagyni, hogy el tudtunk menni Moonspell koncertre, akik egyébként érdekes módon az egyetlen portugál zenekar, akiket folyamatosan követek. Egy hangversenyteremben tartották a koncertjüket és nagyon jó volt, örök élmény marad, az biztos!

Utána még egy napot eltölthettünk Lisszabonban is. Ott meglátogattunk egy helyi kocsmát, amelyet egy nagyon kedves barátom ajánlott. Egy öreg rasztáé a hely, húsz perccel a betérésünk után már mi is gitárt fogtunk a kezünkben, két órával utána pedig már közös dalokat írtunk az öreggel. Baromi jó volt!

r a műsorban is elmondtátok, meg egyébként is volt szó róla, hogy kint Lisszabonban egyszerre csak hatan lehettek a színpadon, így nem mehet ki veletek a négy vokalistátok. Hogyan fogjátok megoldani ezt, mit árulhatsz el erről nekünk?

Öttagú a banda, így nincs túl sok mozgásterünk, ráadásul, mivel mi egy zenekar vagyunk, természetesen nem opció az sem, hogy az egyik tagot kihagyjuk a buliból. Ezért, Brucki (aki egyébként is szokott vokálozni), Roni és Soma fogják tolni, és még lesz azért egy vokalistánk is. Szóval így fogjuk megoldani, ütős lesz, az biztos!

Rengetegszer adtátok már elő a Viszlát nyár című számotokat és az Eurovízió még csak ezután jön. Az ember azt gondolná, hogy egy számotokra nem feltétlenül komfortos színpadon pont ezt a nótát előadni igencsak nehéz és megterhelő lehet lelkileg.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig száz százalékos átéléssel tudom előadni ezt a számot. A Dalban is változó volt, hogy melyik adásban mennyire sikerült. Koncerten teljesen más a dolog, ott a közönség akkora energiát ad, hogy valahogy mindig kijön belőlem a kellő érzelmi töltet is. Szerencsére Lisszabonban hatalmas közönség előtt lépünk fel, így az energia hiányától nem kell tartani. Valószínűleg mi sosem leszünk egy televíziós-showműsoros zenekar, mert ez a stílus igazán csak koncerten működik számunkra. Ugyanakkor az biztos, hogy ennél jobban, ennél nagyobb közönség előtt nem tudtuk volna megmutatni magunkat és a műfajunkat, ezért nagyon jó, hogy megkaptuk ezt a lehetőséget. Ha az az ára, hogy csak az ének és a vokálok szólhatnak élőben, akkor legyen. Ettől még nem fogunk elmenni playback zenekarnak. Magunkkal úgy beszéltük meg ezt a dolgot, hogy a metál szubkultúrát, az élőzenét így tudtuk a legjobban népszerűsíteni. Az meg csak egy plusz adalék, hogy a szám a gyász és a halál témakörét járja körbe. Ez egy olyan téma, amiről a mi kultúránkban nem beszélünk, nem tudunk róla beszélni. Az emberek nem tudják kellőképpen elengedni a szeretteiket és nem tudják megfelelően feldolgozni a halálukat. Ez nem egy közkedvelt téma, és jó érzés, hogy mi lehetünk azok, akik beszélnek róla. Tehát vannak dolgok, amiket el kellett fogadnunk, de ezáltal sokkal többet kaptunk és sokkal többet is adhatunk.

A műsor miatt rengeteg ember ismert meg titeket és számos új rajongóval is gyarapodtatok, pont ezért talán hasznos lehet egy kis történeti utazás a bandával és veled kapcsolatban. 2006-ban, osztálytársakból, gimis társakból alakultatok. Ekkoriban döntötted el, hogy énekes leszel, vagy már előtte is voltak hasonló ambícióid?

Már előtte is voltak sulis zenekaraink, a Konnektor és a Konkvisztádor, de ezek nagyjából ugyanakkor szűntek meg, amikor az AWS alakult. Brucki és Roni, akik anno alapították ezt a zenekart, engem már egyből énekesnek hívtak be, hozzáteszem, hogy szerintem azért, mert nem volt más. Nem sokkal korábban pont ők akartak kirúgni a Konkvisztádorból, arra hivatkozva, hogy szarul énekelek, szóval igazából nem is értettem anno sem az összefüggést. Ha még korábbra visszatekintünk… akkor azt kell mondjam, hogy egyszerűen csak úgy hozta a sors, hogy énekes lettem, mert én mindig is basszusgitározni akartam, azt sokkal menőbbnek gondoltam.

Egyébként te hogyan emlékszel vissza erre a korai, 2011-ig, vagyis az első lemezetekig (Fata Morgana) tartó időszakra? Jól tudom, hogy az elején számos feldolgozást játszottatok, még Nightwish-t is? Van valami kiemelendő emléked, élményed ebből a korszakból?

Nagyon fontos, hogy mi gyakorlatilag külső segítség nélkül csináltunk mindent. Most már itt van Marosi Niki, aki menedzserként dolgozik velünk, de ő is a barátunkként nőtt fel velünk együtt. Az elejétől fogva viszonylag tudatosan haladtunk előre és csináltuk a zenekar dolgait, ehhez mérten pedig a lehető legtöbb energiát és saját anyagi forrást próbáltuk belerakni. Akkoriban igyekeztünk töretlenül menni előre; ha el kellett menni néhány plusz forintért dolgozni mondjuk a fagyigyárba, akkor elmentünk. Ha otthon három órát kellett könyörögni, hogy „na, légyszi anya, el kell mennünk a Superbutt-tal turnézni, adj ötezer forintot…!”, akkor könyörögtünk. És igazából mindig az volt, hogy valahogyan megoldottuk a problémákat, pedig azok voltak bőven…

Ami nagyon jó érzéssel tölt el ebből az időszakból, az az, hogy a zenekartól szinte többet tanultam, mint mondjuk a három munkahelyemtől, akár az emberi vagy pszichológiai oldalról, akár a menedzselés szempontjából nézzük. Ha egy fiatal banda megkérdezi tőlem, hogy „hogyan lehet, olyan sikeresnek lenni, mint ti?”, akkor én azt mondom, hogy szerintem pont ezek az évek szükségesek hozzá, amik megalapozzák azt, hogy képes legyél csapatban, közösségben dolgozni.

A számokra áttérve, igen, az első pár koncertünkön még Nightwish-t is játszottunk, mert Roni meg Brucki annak idején egy progresszív metál zenekart akartak csinálni és számukra ilyen téren a Nightwish jó példakép volt. Aztán játszottuk például a Crimson Tide Deep Blue See című számát, amiben nincs ének, úgyhogy én addig mindig kiálltam labdázni a színpad szélére. Játszottunk még MetallicaMaster of Puppets-et vagy a System-től a B.Y.O.B.-t. Egyébként a System miatt lett a hangolásunk Cisz. Toltuk még a Thunderstuck-ot az ACDC-től, vagy például az Iron Maidentől a Brave New Worldöt is. Hát, visszagondolva, az utóbbi ének terén kegyetlenül szar lehetett…

2011-ben pedig megjelent a már említett Fata Morgana című debütáló albumotok. Ha mondjuk muszáj lenne két számot kiemelned róla, amelyek a szívedhez nagyon közel állnak, akkor melyek lennének azok és miért?

Az a lemez azért nagyon érdekes, mert mindent, amit előtte hallottunk és bármennyire is tetszett nekünk, azt igyekeztünk belerakni. Pont ezért eklektikus lett, nem is kicsit, de nekem egyébként az a kedvenc AWS lemezem. Talán elsőnek a Sentenced to Failt mondanám, ami fontos számomra. Abban a számban nagyon durva dinamikai váltások vannak és eléggé emocionális. A másik a Buried Attitude, ami a szívemhez közel áll, szintén szeretem a dinamikáját és a gitártémáját is, ráadásul van benne egy Áprily Lajos vers, ami át lett fordítva angolra, ráadásul nem egy tipikus AWS-nóta.

2011 után számos szakmai elismerést is bezsebeltetek, ráadásul a Sorsforgató EP-vel teljesen átváltottatok magyar nyelvre. Ez anno Csongor Bálint tanácsára valósult meg vagy más is közrejátszott?

A Fata Morgana-n is szerepelt kettő magyar nyelvű nóta, amik annyira jól működtek, hogy beláttuk, hozzánk jobban illik a magyar szöveg. Eredetileg én mindig is magyarul írtam meg őket, aztán azokat fordítgattuk át angolra. Oké, megvan a középfokú nyelvvizsgám és meg tudom magamat értetni angolul, de nem vagyok műfordító, pont ezért okozott mindig is nehézséget, hogy úgy fejezzem ki magamat ezen a nyelven, ahogyan szeretném. Magyarul ez viszont teljesen jól ment. Anno mindig vittem a magyar szövegeket Bálinthoz, ő pedig segített abban, hogy átfordítsuk őket. A Takard el szövegénél jártunk, amikor azt mondta, hogy „basszus ez tök jó, énekeld már föl magyarul!”. Én meg fölénekeltem. Egyébként mindenki baromira magyar szöveg ellenes volt, mert úgy gondoltuk, ezt a stílust csak angol szöveggel lehet hitelesen prezentálni. De aztán ez annyira jól sikerült, hogy mindenkinek nagyon bejött, onnantól kezdve maradtak a magyar szövegek.

Közben néhány évig a Sunsetben is énekes voltál. Hogy jött össze anno ez a kooperáció és végül miért ért véget?

Ha valamiért nagyon lelkiismeretfurdalásom van, akkor az a Sunset. Még kis hülye siheder voltam és nem volt bennem elég felelősségérzet, nem tudtam úgy foglalkozni a zenekarral, ahogy azt megérdemelték volna. Voltak érdekes sztorik… Dáci mindig röhögve meséli, hogy amikor a próbateremért kellett például fizetni, akkor az anyámtól kapott Sodexo utalvánnyal próbálkoztam be… Nagyon szerettem ott lenni, de nem adtam bele eleget a bandába, hanem inkább elvettem tőlük. Ha jól emlékszem, végül valamiféle közös megegyezéssel távoztam. Egyébként a mai napig jóban vagyunk, és ők abban az időszakban is nagyon előzékenyek voltak velem, nem is értem, hogy miért, mert nem érdemeltem meg.

Amit egyébként a Sunset csinál, az valami felfoghatatlan kitartás és zenei alázat. Ezek a csávók végig szívtak tíz évet, voltak nagyon jó koncertjeik és időszakaik, de közben rengeteg mélypontjuk is. Ahogy Dáci és Devecz Ádám ennyi minden után és ilyen kitartással fenntartják azt a zenekart, az csodálatos. Szerintem ez a rengeteg energiabefektetés egyszer számukra is meg fog térülni, remélhetőleg a közeljövőben.

A 2014-es második albumotokra, az Égésföldre bónusznak felkerült az említett Sorsforgató EP is. Én mindig is úgy gondoltam, hogy az Égésfölddel egy jó nagyot tudtatok előre lépni itthon, te ezt hogy érzed? Hogyan emlékszel vissza az AWS második lemezének időszakára?

Nekünk már anno az az EP is nagyon nagy falat volt! Oké, hogy szeretek és tudok magyar szövegeket írni, de megcsinálni, hogy az jól passzoljon a zenéhez, nem volt olyan egyszerű. Odakerültünk Varga Zolihoz, az akkori SuperSize stúdióba, megmutattuk neki a magyar szövegeket és azt mondta, hogy „Hát haver, ezek elég szarok!”. Szinte minden szempontból rosszak voltak, az énektémák még csak-csak elmentek, de például prozódiailag értékelhetetlenek voltak. Az is nagy baj volt, hogy eléggé „hunglish” volt az egész, mert előtte mindig az angol szövegek szempontjából igyekeztem megírni a magyarokat, ekkor meg rá kellett jönnöm, hogy ami az angol nyelvbe beleillik és passzol, az a magyarban nagyon sok esetben nem mutat jól. A Világposztolás eredeti szövegében például lett volna egy olyan sor, hogy „ordítanak bennem szél-kutyák”, amikor Varga Zoli ezt meghallotta, potyogtak a könnyei, annyira röhögött. Szóval próbáltam átírni a szövegeket, de nem igazán értettem itt még, hogy miként működik ez az egész, úgyhogy ekkor szintén Bálinthoz mentünk S.O.S. segítségért. Végül így hárman pakoltuk össze a szövegeket.

Aztán nem sokkal később jött az Égésföld lemez, ott „válságstábként” Palika (Isten Háta Mögött) jött be a képbe, hogy segítsen a szövegekkel. Vele ültünk le ketten átnézni egyesével a dolgokat. Igazából csak kicsit variált a szövegeken, kicserélt szavakat, kijavítottuk együtt a rossz helyen levő rövid és hosszú szótagokat, és minimálisan segített, hogy a képek a megfelelő helyükön legyenek. Ezután már úgy tudtam Varga Zolihoz vinni a szövegeimet, hogy lektorálva voltak, ő pedig már mindegyikre azt mondhatta, hogy királyak. Palikától annyi pluszt és okítást kaptam, hogy gyakorlatilag akkor, vele tanultam meg rendesen szöveget írni. Érdekes visszahallgatni az Égésföld lemezt, mert szerintem az még mindig nagyon sok volt. Én még azokban a számokban is fölöslegesen sok költői képet és metaforát érzek, látszik, hogy még csomó mindent túl akartam magyarázni…

(Az interjú második része ide kattintva elérhető.)

Készítette: Vágány Norbert

Fotók: Bandafotó – Radó Norbert (Photo Invisible), koncertfotók – Horpáczi Dávid. Köszönet értük!

AWS-elérhetőségek:

FacebookYouTube Instagram

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/