Mechina – Egy földöntúli történet (III. rész)

Korábbi cikkeimben szó volt a Mechina megalakulásáról, és a zenekar első lépéseit is kiveséztük. Hét éven, és két albumon át tartott az útkeresés, amit végül 2011-ben talált meg a banda. Ebben az évben jelent meg a Conqueror című, 3. lemezük, ami egyben az As Ambers Turn to Dust történetszál első tétele.

Előzőleg már volt szó erről az epikus, és végtelenségig elgondolkodtató történet megalkotásáról, de fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mennyire különleges ez a metal szcénában. A science fiction köntösbe tekert szimfónikus elemeket felvonultató, industrial death metal egy olyan témát feszeget, ami napjainkban is jelen van, és életünk egy meghatározó aspektusa. Nagyon jól reflektál a világ jelenlegi állapotára, és kísérteties hasonlóságokat fedezhetünk fel a mindennapjainkban is. Mindezt úgy, hogy a mezei zenehallgató is megtalálja a magának tetsző részleteit a produkciónak, és azonosulni tud vele.

Mielőtt belevágnánk a Mechina világának megismerésébe, fontosnak tartom, hogy szót ejtsünk a témáról, ami az egész cselekmény gerincét adja. A történet tartalmazhat olyan szélsőséges nézeteket (politikai, vallási), ami egyes olvasókat érzékenyen érinthet, vagy körükben heves vitákat szíthat. De úgy gondolom, hogy fontos ezt helyén kezelni, és magára a mondanivalóra,- és a zenei élményre koncentrálni.

Coexist_thumbA sztori 2156-ban kezdődik, egy olyan világban, ahol az emberiség már űrhajókon hódítja meg a környezetét, és fejlett fegyverekkel védi magát. Bolygónkat két szuperhatalom, a keresztény UNI (The Utilitarian NationInitiative) és a muszlim ICG uralja, akik hadban állnak egymással. Főszereplőnk, akit csak „The Soldier of Earth” néven említünk, az UNI egy katonája, aki a globális háborúban harcol. Az ő bőrébe bújva élhetjük át megmérettetéseit, és élményeit, amit a háború okoz. Hősünknek igencsak megvan a véleménye a kialakult helyzetről, annak ellenére, hogy az UNI kötelékében harcol. Elítél mindenféle háborút, legyen az vallási vagy politikai eredetű, és csalódott az emberiségben. A civilizációnk többre hivatott, és úgy látja, hogy a törvények, és az eszmék megkötik a társadalom kezét, korlátozzák a kiteljesedést miközben felesleges ellentéteket szülnek.
A zenészek itt kapcsolódnak be a történetbe, amit a Conqueror album első száma, az Incipient Tragoedia dolgoz fel. Nagyon nyomasztó és elkeseredett atmoszférát teremt meg ez az intrónak tekinthető szám. Hatásosan érzékelteti a közelgő pusztulást, amire már számít a hősünk. Az egykoron Teherán területén állomásozó UNI katonák megdöbbenve tapasztalják, hogy az ellenség nukleáris fegyvereket is bevet ellenük. Az utolsó pillanatok feszültségét és a reménytelenséget digitális hangzások és zajok érzékeltetik, amit a lágy női hang tesz még nyomasztóbbá. Az intró végén bekövetkezik a katasztrófa, felrobbannak a töltetek.
A mindent elsöprő kataklizma, ami nem kímélte egyik fél népét sem, kritikus gondolatokat szül fő karakterünk fejében. Teljes kiábrándulást gerjeszt az emberiségből, és a világot irányító hatalmakból. Akármilyen fejlettséget értünk el, kicsinyes célok vezérelnek, és hamis istenekben hiszünk,- az egyetlen igaz hatalom a természet.  A Pray To The Winds foglalja magába ezt a gondolatmenetet, és mutatja meg a Mechina igazi erősségét. Ennél a számnál tapasztalható először az említett zenekari fejlődés. Igazán súlyos és határozott téma jellemzi a dalt, amit még nyomasztóbbá tesz David Holch hörgése. A háttérben szerepet kapó elektronikus hangzások, és a szimfónikus hatást keltő billentyűjáték teszi igazán emlékezetessé.
Ez a „világnézet” az Anti-Theist című számban kerül igazán kifejtésre, és pontosítja az eddig felmerült kérdéseket karakterünkkel kapcsolatban. Véleményem szerint az igazán átható, mély hangvételű zúzás nagyon jól átadja azt a mértékű csalódottságot, amit hősünk érez. Erre még egy lapáttal rátesz az agresszív, erőteljes ének is, ami vitathatatlanul erőssége a Mechinának. A korábbi albumok anyagaival ellentétben, nagyon egyben van a zúgó gitárok, darálós dobok és az ének egyvelege, amit a zenekarra jellemző, sajátos hangzást biztosító szinti bolondít meg.


A folytatásban egy meglepően emelkedett, epikus szólamot hallhatunk David tiszta énekével. Főszereplőnk a Non Serviam tételben jut arra a megállapításra, hogy a világ megérett a pusztulásra, és egy nehéz döntést kell hoznia, miszerint megtagadja a kapott parancsát, ráerőltetett vallását, és maga mögött hagyja pusztulófélben lévő világot. Nem akar részt venni a pusztításban, és mindenáron túl akarja élni ezt a borzalmat. Talán annyi kifogásolhatót mondhatok erről a kiváló számról, hogy a történetben igen jelenetős esemény ellenére rövidnek tűnik a dal.
Az általunk ismert világnak vége, teljes a pusztulás. Katonánk egyértelműen a vallásokat teszi felelőssé a katasztrófáért, ami nem kímélt senkit a Földön. A véget nem érő duplázások, és a már-már kiabálásba áthajló hosszas hörgések érzékeltetik velünk azokat az érzelmeket, amit a haldokló népek érezhettek.
Gyakorlatilag semmi nem maradt a civilizációnkból, csak romok és halál. A The Iron Law egy dalba foglalt szégyenkezés, ami megmozgatja az ember lelkiismeretét. Mit fog gondolni rólunk az a civilizáció, ami megtalálja a hátrahagyott „örökségünk”? Sosem fogják megtudni, hogy a fejlett és gazdag emberiség, valójában a korrupció és a megfélemlítés áldozata lett.
A lemez címadó dala, a Conqueror, fontos részleteket hordoz magában. Központi karakterünk túlélte a csapásokat, és végső elkeresettségében hátat fordít minden hitnek, felülemelkedik a megbukott vezetők akaratán. Elhagyja a bolygót. A Conquerorral egybefűzve érdemes kezelni az AD Astra instrumentális melódiáját, aminek hallgatás közben felszállunk az Andromeda űrhajó fedélzetére, és elhagyjuk az általunk ismert világot.

A Conqueror eseményei után az Androméda fedélzetén utazó, The Soldier of Earth hat éven át a Föld közelében marad űrhajójával. A távolból nézi a felperzselt föld hanyatlását és teljes pusztulását. Eközben azon mereng, hogy hol rontottuk el, és hogyan lehetne helyrehozni. De már nincs mit megmenteni. Új otthont, új világot kell keresni, ahol nem függ a szabad akarat mindenféle eszméktől, és békében élhetnek az emberek. Ezt az elmélkedést zenésíti meg az Andromeda című single, ami lezárja a Conqueror fejezet történéseit, és felvezeti a második fejezetet, az Empyrean-t.


Két, munkával teli év telik el a zenekar életében mire megkapjuk a folytatást, amit már tülkön ülve várt a hallgatóság. 2013-ban jelenik meg az Empyrean album, ami tovább viszi a Conqueror mozzanatait, de nagy meglepetésre, nem teljesen úgy, ahogy a közönség várta. Nagy fordulat következik be a történetben, és a zenében is. A felálláshoz csatlakozik a csodás hangú énekesnő, Mel Rose, aki a kórusszerű hangzást hivatott erősíteni. Így a banda elérte a végleges formáját, amit a mai napig meg is tartott.

A soron következő cikkben megtudhatjuk mi történt a Föld Katonájával, merre veszi az útját, hogy elmeneküljön a pusztítás elől.
A reklám után kiderül….

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/