“A politika alábbvaló, mint a művészet” – Interjú az E-an-na zenekarral

A május 5-i New Wave of Folk Metal-os fellépésük előtt lehetőségünk volt elkapni az E-an-na három tagját egy rövid beszélgetésre – beszélgettünk a turnéról, zenekarok, és nemzetek közti viszonyokról.

 18222502_1543283469017160_5092124532500090816_n

Hogy kerültetek kapcsolatba a Niburtával és hogy történt a nemzetközi turné leszervezése?

Andrei: A helyi román szervezők egyike betagelt minket és a Niburtát egy posztban, és azt mondta, hogy király lenne, ha valamikor együtt játszanánk. Niburtáéknak már a fejében volt a turné gondolata

Ovidiu: Pontosabban felkeresték a turnémenedzserünket.

Hogy megy a turné, két országot is elhagytatok már, milyen volt?

Andrei: Nagyszerű dolgok történtek.

Ovidiu: Nagyon fárasztó, és egyben nagyon szuper.

Roxana: Igazán nagyszerű. Számunkra is egy teljesen újfajta élmény – 25 ember turnézott együtt, ez olyan, mint egy iskolai osztály. Egy nagy csapat vagyunk és voltunk, olyan emberek csapata, akik most tanulgatják, hogy kell zenésznek lenni. Nagyon sokat tanulunk egymástól, minden élethelyzetben. Valami nagy dolog részesének érezhetjük magunkat, és nagyon izgatottak vagyunk.

Maga az utazás mennyire volt nehéz?

Roxana

Roxana

Ovidiu: Nagyon nehéz volt. A hangszereink fele meghibásodott, különféle okokból megrongálódott.

Andrei: A kocsink is bedöglött.

Ovidiu: Bedöglött a kocsink a turné romániai része alatt, utolért valami elektronikai hiba, haza kellett szállíttatnunk…

Roxana: A turné alatt megtapasztaltuk mind a négy évszakot: Lengyelországban tél volt, itt tiszta nyár van, Romániában pedig tavasz volt, meg ősz.

A zenétek hasonlít valami olyasféléhez, amit a Niburta már évek óta művel. Inspirációforrás számotokra a Niburta?

Andrei: Nem mondanám. 10 éve hallgatok folk metalt, mindig is szerettem volna egy folkos metal projektet. Elég régóta hallgatok Niburtát is, azt hiszem, 2012 óta, és azt hiszem, Roxana is

Roxana: Igen-igen.

Andrei: Szóval már egy ideje rajongók vagyunk. Nem tekintem őket zenei befolyásnak, viszont a turnén valóban nagyon illik egymáshoz a zenénk.

Köze van az E-an-na elindításának a Warchant széthullásához? Többen is játszottatok a Warchantban.

Andrei: Nincs, a Warchant megszűnt majdnem két évvel azelőtt, hogy az E-an-na elindult volna. Hárman voltunk az E-an-nából a Warchantben, és a terveink közt volt, hogy ezt négyre duzzasztjuk, és bevesszük Ovidiu-t is, de a Warchant meghalt.

Ovidiu: Igen, én gitároztam volna, szerettünk volna új dalokat írni, de ez nem történt végül meg, így az E-an-nára fókuszáltunk.

A Facebook oldalatokon található leírásban olvastam, hogy az „e-an-na” egyfajta túlvilágot jelent – ez hogy jelenik meg a dalaitokban – zeneileg, szövegileg?

Andrei: Így van, bár nem minden dal erről a túlvilágról szól. Amelyek erről szólnak, ott sem akarjuk annyira egyértelműen részletezni, körülírni a szövegekben, nem szeretnénk konkretizálni. Azt szeretnénk, hogy minden hallgató megtalálja benne a magáét, hogy maradjon egyfajta értelmezési szabadság. Hallgatóként te magad is alakíthatod, hogy otthon érezhesd magad benne.

Ovidiu: A dalokat mi maguk is másként értelmezzük.

Andrei: Az is előkerül a szövegeinkben, hogy ez a világ már nem olyan, mint régen, degradálódik, szétesőben van, és egyszerűen szükség van egy újra. Nem ok nélkül való az, hogy megteremtettük ezt a világot. Valami olyasmi ez, amire valóban szükségünk van a valós életünkben, nem csak művészeti szempontból

Ovidiu: Egyébként újfajta vizuális elemeken dolgozunk az élő koncertekre, ahol egyben mutathatjuk a dalszövegeket is, és akkor az emberek jobban érthetik, miről van szó, akár konkrétan az élő előadás közben is, a zenével együtt. Így a koncertünk egy teljes audiovizuális élménnyé válhat.

Érdekelne a véleményetek a Şivoi című dalotokhoz fűződő személyes interpretációmmal kapcsolatban. A dal közepe nagyon belassul, lecsendesedik, és szinte sejtelmessé, akár hátborzongatóvá válik. Annál a résznél nekem teljesen az az érzésem volt, hogy az ott, a csendből újra felbukkanó harmonika mintha az alvilágból szólalna meg… Ti hogy értelmezitek ezt, mi annak a csendes leállásnak a jelentése?

Andrei

Andrei

Andrei: Igen, igen, így van. Az a rész egyfajta meditáció, a dal arról szól, amit korábban is említettem, hogy a világunk szétesőben van. A végén is azt éneklem, hogy még van valamennyi remény, de csak annyi és olyan, hogy csak akkor találhatod meg, ha igazán keresed. Alapból a dal lényege az, hogy a világ szar, és a középső rész azért ennyire nyugis, mert az valóban egyfajta meditáció. Van időd végiggondolni a dolgokat. A harmonika, ahogy mondtad, az alvilágból szól, és arra szolgál, hogy visszakösse azt a meditációt az evilági erőszakba, egyfajta visszavezetés. Egyfajta híd a két tudatállapot között.

Ovidiu: A dalszöveg egy ponton azt is mondja, hogy olyan mélyen vagy, hogy onnan már csak felemelkedni lehet. Ha a fenékre süllyedsz, onnan lejjebb kerülni már nem lehet.

Tehát lényegében a felemelkedésről szól.

Andrei: Igen, ha elég mélyen olvasod és értelmezed…

És elég romántudással…

Andrei: Na igen, de igyekszünk lefordítani a dalokat, legalább a lényeget.

Jöhet egy érzékeny kérdés? Több országban jellemző, hogy a folk metal fanok egy kis része szélsőségesen nemzeti érzelmű, akár nacionalista. Találkoztatok bármiféle magyarellenességgel, vagy magyarokra irányuló negatív hozzáállással?

Andrei: Egyes emberekre ez elég jellemző, de természetesen nem mindenkire. Természetesen itt is két oldal van. Vannak azok az emberek, akik nem túl olvasottak, hadd mondjam ki nyersen, nem használják az agyukat, és őket mondhatni tanították az utálatra, és hogy azt gondolják, hogy jobbak, mint a szomszédaik. Jellemző a románokra ez a fajta mentalitás, főként falun, van is egy ilyen mondás: dögöljön meg a szomszéd kecskéje is.

Nem mondod, ezt mi is mondjuk, csak tehénnel.

*nevetés*

Andrei: Na, akkor érted miről beszélek. Úgy gondolom, minden egyes közösségben van mindenféle ember.

Vannak emberek, akik valahogy összekötik a folk metalt a nacionalizmussal.

Andrei: Nos igen, mi igyekszünk ettől elhatárolódni. Próbálunk zéró politikai szart bevinni a zenénkbe, mert úgy gondolom, hogy a politika alábbvaló, mint a művészet. Vannak persze nacionalista rajongóink is, vannak olyan bandák is, amik kapcsolódnak ehhez az ideológiához, de mi nem állunk velük semmiféle összefüggésben ebben a tekintetben.

Nem merült fel az EP-n lévő bónuszdalok újrafelvétele, és esetleg egy teljes album kiadása?

Andrei: Nem. Annyi ötletünk van, hogy max 1-2 dalt hagynánk meg a régiekből. Meglátjuk. A stúdióalbumon az összes többi dal új lesz, de még nincs semmi eldöntve.

Ovidiu: Az esetleg előfordulhat, hogy a bónuszdalok közül egyen esetleg még dolgozgatnánk, és újra megcsinálnánk.

Melyik lenne az?

Andrei: A Cei Căzuţi.

Fontos célnak tartjátok, hogy az összes hangszert is élőben meg tudjátok szólaltatni a koncerteken?

Ovidiu: Igen, fontos számunkra, ezért is van ennyi zenész úton.

Roxana: Természetesen nem tudsz kivétel nélkül mindent megszólaltatni, valami kimarad.

Ovidiu: Általában ezt amúgy nem hallani.

Roxana: Általában azok a hangszerek azok, amiket nem igazán tudunk magunkkal hurcolni a koncertekre.

Andrei: Egyébként is, általában nagyon rövid zenei részletekről van szó.

Roxana: Annyira autentikusnak szeretnénk hangzani élőben is, amennyire az EP-n.

Ovidiu: Véleményem szerint jobban is hangzik, ha a legtöbb dolog élőben szól. Bizonyos bandák koncertjén nagyon sok ismételt részt hallok a háttérben, kicsit az már olyan, mint az elektronikus zene, már nem is annyira élőzene, túl sok a sampler.

Andrei: Kimondottan jellemző, hogy ha már valamit nagyon sokszor játszottál élőben, egy idő után szívesen díszíted máshogy. Például van a furulyarészem a Codruban, amit nem úgy játszok, mint a stúdióban. Élőben sokkal jobb érzés találni valami újat, ami szintén illik a dalba, és inkább azt játszani. Ha a lemezt akarom hallgatni, akkor fogom magam, és meghallgatom a lemezt.

Azt ugye tudjátok, hogy a Niburtának pont ebbe tört bele a bicskája?

Andrei: Igen.

Ovidiu: Igen, ez elég nehéz.

Andrei: Ez elég nagy rizikó.

Számomra ez lesz az első alkalom, hogy látom őket az új felállással, a nagybőgővel, stb.

Ovidiu: Jók. Tetszett nagyon.

Roxana: Nagyon érdekesen hangzik, igen.

Andrei: Nekünk nagyon tetszik.

Nagy népszerűségre tettetek szert viszonylag rövid idő alatt, több, mint tízezer lájkolótok van a Facebookon. Van valami tanácsotok a kisebb, underground zenekarok számára, hogy mit hogyan csináljanak

Ovidiu: Adják el a lelküket. Mi már eladtuk.

Kinek adtátok el a lelketeket?

Roxana: Az őseinknek, természetesen. *nevetés* Igazából a legfontosabb dolog az új zenekarok számára, hogy nyitottak legyenek, és fogadják el a kritikát. A mostani zeneiparban rengeteg kritika érhet, és nem mind jó, de muszáj rá nyitottnak lenned, mert hosszútávon az is jót szolgálhat. Ha nem érdekel mások véleménye, csak még jobban utálni fognak, és a zenédet nem fogják megfelelőképp értékelni. Értjük és elfogadjuk azt, hogy nem mindenki szeret minket, de kimondottan nyitottak vagyunk arra, hogy ők mit gondolnak a zenénkről. Hogy tudunk úgy javítani rajta, hogy az ő lelkükhöz illjen? Hiszen ez a zenénk lényege.

18426192_120332000698464914_1802002633_oOvidiu: Továbbá úgy gondolom, hogy fiatal bandaként fontos tisztelned a többi zenekart, tisztelned kell a régi bandákat. Sokan ismerhetik ezt, én megtapasztaltam, hogy elérsz abba a stádiumba, hogy azt hiszed, hogy a te zenéd a legjobb, az új zene a legkirályabb, és az országod régi bandáit utálni kéne, vagy tiszteletlenül viseltetni velük szemben, és hülyeségeket beszélni. Világszerte megfigyelhető ez a versengés, hogy én jobb dalokat írok, én technikásabb vagyok, nekem jobb a produkcióm. Egyes román srácok konkrétan azt mondják, hogy „én nem tudom tisztelni a folk zenekarokat, mert én nem szeretem a folkot”. Lehet, hogy azért is sikerült ilyen népszerűségre szert tennünk, mert elég sok nem folk bandával is játszottunk együtt. A velük való közös munka megmutatta a fanoknak is, hogy másféle zenét is elismerhetsz, és másféle zenére is jól érezheted magad. Játszottunk a For the Wicked nevű zenekarral, és a koncerten megtapasztaltuk, hogy a mi rajongóink is tudják szeretni a zenéjüket, és az ő rajongóiknak is bejön a miénk.

Andrei: Win-win szituáció volt.

Ovidiu: Egy nagyszerű tapasztalat volt. Voltak olyanok, akik azt állították, hogy mindkét zenekar eladta magát, hogy ezen a turnén részt vett – ha folk metal vagy, turnézz folk zenekarokkal. Fontos mindenkinek megtanulni a más zenészek tiszteletét, akkor is, ha nem szeretik a zenéjüket. Manapság a zenélés nem egyszerű, minden zenekarnak nagy áldozatokat kell hoznia.

Mikorra várható a full stúdióalbum?

Andrei: Sajnos erre még nem tudok válaszolni, de talán 2018-ban.

Szeretnétek valamit hozzátenni?

Andrei: Nem is tudom. Gyertek koncertekre, hallgassátok a zenénket, légyszi támogassatok minket.

Ovidiu: Terjesszétek a zenénket mindenfelé. Ha csak egy dalunk egy másodperce is tetszik, osszátok meg, és mondjátok: tetszik az a másodperc. És írjátok mellé az időt.  Mert akkor majd írunk több olyan dalt is, mint az az egy másodperc! *nevet*

Készítette: Vica

Képekért köszönet Jipa Andrásnak!