Ankh / Isatha / Elanor / Ignotus Enthropya koncertbeszámoló

Hazai tehetségek szemléje

Fellépők: Ignotus Enthropya, Elanor, Isatha, Ankh, Virrasztók

Helyszín: Budapest KVLT.

Időpont: 2017. március 18.

Képekért köszönet Farkas Gergőnek!

Vannak még Magyarországon tehetséges muzsikusok, és a legjobb, amikor azok egymásra is találnak. Több magyar zenekar rögös úton, sok munkával, de mégis tartja magát annyira, hogy újra és újra koncertképesek legyenek, és egy kis undeground bulit adjanak potom pénzért azoknak, akik fogékonyak a hazai tehetségek produktumára.

folknight flyer

Az est első fellépője az Ignotus Enthropya volt, akik nagy örömömre beugrottak a koncertet lemondani kényszerülő Eravistae (Eluveitie tribute) helyett. Azért volt nagy az öröm, mert amikor először (és eleddig egyetlen egy alkalommal) láttam a srácokat még 2015 körül, gyenge kijelentés lenne úgy szólnom, hogy meggyőztek. Mondhatni annyira imádtam az első találkozásomat velük, hogy rögtön meg is vásároltam a párszáz forintos Solid Silver EP-t, amit azóta is párhavonta előveszek. Persze a Youtubeon, mert mégis ki rak be manapság való lemezt való lejátszóba? Annak ellenére, hogy a képzeletbeli korong gyakran pörgött a Tecsőn, nem volt kiszámítható a koncert – több új dalt is játszottak, amelyek így első hallásra még az előzőeknél is technikásabbnak, összetettebbnek, progresszívabbnak tűntek.

ignotus (1)

Ignotus Enthropya

Természetesen a hangosítás ilyenkor ront az élményen, nehéz úgy kiismerni egy dalt, ha először élőben hallja az ember. Egyébként viszonylag kivehetőek voltak a dolgok, bár néha Bálint billentyűje kicsit túlságosan is kiemelkedett a többi hangszer közül, lehet azt hitte, a technikus, már az Elanor van a színpadon. Ránézésre mondjuk olyan sokat nem tévedett volna… De itt inkább a zúzó gitárokra akart az ember fókuszálni, a míves riffekre, és a kibontakozó témákra. A korábbi anyag egyelőre jobban tetszik (talán 3 dalt játszottak le a régi epéről), mert nem csak egy gitárhíróskodás-massza az egész, hanem kimondottan dinamikusak a dalok, egymástól elkülönülő, de szépen egymásba fonódó részekkel. Persze egyelőre nem formálok szilárd véleményt, majd még pár koncert, vagy esetleg a stúdióproduktum meghallgatása nagyon sokat változtathat mindenen.

ignotusjó

Ignotus Enthropya

Nem úgy, mint az Elanornál. Róluk igencsak megvan a véleményem. De mielőtt valaki a szívéhez kapna – csupa pozitív*. Már öt éve követem a zenekar munkásságát, azalatt az egész produkció rengeteget formálódott, de egy dolog ugyan olyan maradt – az epikusságra való törekvés, és minél több sárkány lemészárlása! A háromgitáros-szintis-nőiénekes-férfihörgős felállással igyekeznek olyasmi hangulatú zenét produkálni, mint a Rhapsody vagy a Twilight Force, akik nagy inspirációforrásként szolgálnak. Azért emeltem ki, hogy olyan hangulatút, hogy azzal is egyértelműsítsem, az Elanor nem kívánja a nagyokat mímelni, saját útját járja, és egyedi dallamokat ír, még a hangszerelésen sem nagyon lehet rajtakapni a fent említett olaszok/svédek zenei világát, ami nagyon jó.

elanor (1)

Elanor

A vokalista poszton mostanság több változás is történt: tavaly a Leecherben is szereplő Horváth Anett lett az új énekesnő, továbbá az eddigi hörgős Tedac és a zenekar útjai különváltak, így a zenekarvezető Wencler Márk igazi ezermester-poszton szerepelt az este: egyben ő volt a prüntyimester, bocsánat, tehát a billentyűs, és mellette szépen hozta a hörgéseket is. Nem semmi koncentrációt igényelhet! Anettet is nagyon jó választásnak tartom, lágy hangja, biztos artikulációja és a pontosan kiénekelt hangok még inkább emelnek a színvonalon – törékeny megjelenése nagyon beleillik az egész színpadi produkcióba, úgy angyalkailag. A dalok is egyre jobbak, bármennyire is egyszerűen hangzik ez, de egyre varázslatosabbak a dallamok, elbűvölők a magasbatörő futamok, és egyre hangulatosabbak a riffek is. Hogy miért volt a kis csillagocska a bekezdés elején? Irgum-burgum, többen is kérjük már, játsszátok már az In Glory We Bathe-ot! Mondjuk a Vercingetorix helyett. Hogy egy ismerősömet idézzem: Ez egy Ensiferum-dal, amit az Elanor írt! 😉

Elanor

Elanor

Az ’epikség’ után következett a folkos-magyaros-front, a milliótagú, és szintén fennállásának hosszú múltjára visszatekintő Isatha. Ők is új anyaggal is készültek, a Vérvörös Ég Alatt  és a Pogány Átok mellett elhangoztak újabb szerzemények is, és mindenki megtanulhatta, hogy az egyetlen  igaz isten a halál.

Isatha

Isatha

Nehéz helyzetben vagyok az Isathával, mert az évek során nem tudtam magabiztosan eldönteni, hogy szeretem e a zenéjüket, vagy sem. Mindig az volt a véleményem, hogy kiváló zenészek játszanak, elképesztően jó dallamokat, de az én fejemben ez valahogy nem állt össze sose. Mégis van valami megmagyarázhatatlan bája a zenekarnak, ami időről időre visszacsábít a színpad elé. Most sem volt ez másképp, és azt kell hogy mondjam, nem okoztak csalódást. Hozták a tőlük elvárt pörgős és arcletépős tempót, ezt megbolondítva gyönyörű fúvós szólamokkal, és igazán kiemelkedő női énekkel, Gerényi Dórának és Dauda Juditnak hála. Az elejétől a végéig maximálisan élvezhető produkciót hoztak össze a nagyérdeműnek, talán a legfolkmetálabbként az összesből. Nagyon népi, de mégsem eltúlzott, megjegyezhető dallamokkal, ezt ellensúlyozva pedig népi ének helyett klasszikus éneket és hörgéstmorgást felvonultatva, olykor akár kimondottan melodeathes riffek alatt. Szerencsére ez mind a koncerten is nagyon jól kijött, hallottunk mindent, amit kellett, sodort magával az egész, és nagyon erősen kellett annak kapaszkodnia, aki nem akart táncra perdülni és headbangre fordulni az Isatha produkciója alatt.  Külön dicséret illeti a zenekart, hogy ekkora létszámban el tudtak férni a kicsiny színpadon 😀 (Vida Dániel)

Isatha

Isatha

Nem akarok önismétlésbe torkollni, de az Ankh-kal is elég régre megy vissza a közös történetünk. Más tagság, másféle felállás, másféle hangzás. Első EP, Longest Journey, Ensiferumos hatások, csordavokál. Azóta aztán rengeteg minden történt, a szamplert fuvolára váltották, az Enskás, azonnal ütő, viszonylag egyszerű, de mégis epikus dalokat pedig művészkedősebb progresszivitásra és technikázásra cserélték, csakúgy, mint a hosszúhajú fiúkat rövidhajúkra. Kellemetlen lenne azt mondanom, hogy ez utóbbit bánom legjobban, de szerencsére nincs is így. Igazából a két dolog, ami leginkább bánt a zenekarral kapcsolatban, a már említett progresszivitás felé való elhúzás, meg a hangzással kapcsolatos kivetnivalóim. A régmúltban megjelent albumuk jobbnál jobb dalokat tartalmaz, és sok nosztalgikus pillanatot, viszont igazán váratlan a keverés aránya, de persze a dalok minőségén ez nem ront. Élőben kicsit más, sajnos ott már nehéz elkülöníteni egymástól a mindenféle zúzásokat, és az új érából az egyik kedvenc dalomban, a Night in the Forest-ben is mindig csak az intró erejéig hallani azt a samplert. Nem baj, a lényeg, hogy a lelkesedés, az akarás, a jó dalírási készség és technikai érzék megvan, kíváncsi vagyok, merre halad tovább a tatai Ankh.

A Virrasztók koncertjére sajnos nem tudtunk maradni, mindenesetre izgi volt a sok gyertya, meg corpsepaint, reméljük, jól érezte magát az (vagy ezt pejoratív kívánni egy Virrasztók koncert esetén?), aki maradt.

Összességében szerintem nagyon örvendetes, hogy ilyen események vannak Budapesten, és tényleg 2-3 sör áráért az ember kellemes kikapcsolódást, és betekintést nyerhet az underground szcéna jelenleg felemelkedőben lévő csillagaira – sajnálatos, hogy mindezek ellenére a közönséget kis erőfeszítéssel azért össze lehetett volna számolni, de legalább elfértünk a KVLT-ban. 🙂

17408223_1862371567308736_1462103203_o

Szerzők: Katona Éva és Vida Dani