Mayhem – De Mysteriis Dom Sathanas Alive (2016)

a0538086278_10Előadó: Mayhem

Album: De Mysteriis Dom Sathanas Alive

Származás: Norvégia

Megjelenés éve: 2016

Stílus: Black metal

Honlap: https://www.thetruemayhem.com

Értékelés: 9/10

 

A korai norvég black metal szcénából mára az extrém klasszikusok közé emelkedett Mayhem nemrégiben úgy döntött, hogy visszanyúl ahhoz a sötét anyaghoz, mellyel az egész kezdődött. Véres történetük első nagylemezéhez, a De Mysteriis Dom Sathanashoz, amit mai napig az egyik legnagyobb hatású black metal albumként tartanak számon. 2015. december 18.-án ugyanis a svédországi Norrköping-beli Black Christmass fesztiválon előadásra került az ominózus lemez, teljes valójában, mi több, fel is vették, és a tavalyi év decemberében ki is adták.

Noha már bőven lett volna időm megtekinteni a DVD anyagát, erre csak a közelmúltban került sor, és azt kell hogy mondjam, ennyire még sosem kerültem koncertfelvétel hatása alá. Magát az albumot, ami az egész előadás alapját szolgáltatta, régóta ismerem és szeretem, de így, képi világgal együtt egy egészen különös élményt nyújtott. Semmi cicoma, ugyanazok a régi, ős-black metal témák, és mégis… A címben szereplő „alive” szó pedig büszkén állhat a helyén, hiszen sikerült életre kelteni Sátán úr rejtélyeit – nagyon is.

A fekete mise sejtelmes harangkongással indul, majd egyszer csak megjelennek a kék fények, a háttérben felsejlik az albumborítóul szolgáló trondheimi katedrális képe, a zenekar pedig belekezd a Funeral Fog fagyos dallamaiba, hogy leeresszék a közönségre a fullasztó fekete ködöt. A színpadon egy-két fordított kereszt is helyet foglal, valamint egy oltárszerű kis asztal, de mindez nem ront az összképen, inkább hozzátesz, mégsem válik giccsessé. A dalok között semmilyen beszédnek nincsen helye, kivéve a Freezing Moon előtti hangulatfokozó szöveget, melyet Attila a hajdani Dead énekes után szabadon használ: „When it’s cold, and when it’s dark, the freezing moon can obsess you.”. A Cursed In Eternity és a Buried By Time And Dust előtt hallhatunk még egy-egy monológot Atillától, de ezektől eltekintve nincsen duma, csak a zene és a látvány igéző elegye, mellyel többé válik ez az egész egy hagyományos koncertnél. A színpad végig kék, illetve vörös színekben pompázik, a dalok közötti ürességet pedig rejtélyes, szélfúvásra hajazó hangok töltik ki. A sötétség szolgáját alakító Attila hangja a színpad közepéről tölti be a koncerttermet, a pódium két oldalán pedig Ghul és Teloch gitárosok foglalnak helyet fekete, csuklyás köpenyben. Bal oldalon a mára megmaradt egyetlen alapító tag, Necrobutcher csikarja ki basszusgitárjából a több, mint 20 éves melódiákat, a színpad hátulján lévő emelvényen pedig Hellhammer ül a dobok mögött. Hellhammer azon dobosok közé tartozik, akiknek a játékát mindig is élvezettel figyeltem, már maga a dobszerelés is impozáns látványt nyújt – pergők, tamok, cinek mindenhol. A zenekar tehát tökéletes teljesítményt nyújt, nem hozva szégyent sem a dalok szerzőire, sem pedig azokra, akik feljátszották őket az albumra. Hatalmas dolog, hogy így, egy az egyben előadták azt az albumot, ami a későbbiekben rengeteg zenekart inspirált.

A koncert tetőpontjaként mindenképpen az utolsó dalt, a címadó De Mysteriis Dom Sathanast nevezném meg. A dal előtt torz zongorajáték jelzi, hogy most valami más következik, valami sokkal inkább tekintélyt parancsoló, egy olyan produkció, ami illendően zárja le az estet. A színpadkép eddig nem változott, csupán a hangsúlyt helyezték máshova a fényekkel, itt viszont gyertyák gyúlnak, Attila pedig csuháját ledobva miseruhát ölt magára, és tömjént rejtő füstölőt ragad. Az utolsó dal méltó lezárásnak bizonyult, a zenekar az utolsó hanggal együtt hagyja el a színpadot, ahova vissza se térnek. A hirtelen befejezés okozta sokkot csillapítandóan templomi orgonák hangja szólal meg.

A hangzás mindvégig tökéletes, az egyetlen problémám az egésszel csupán annyi, hogy a közönség a felvételeken szinte egyáltalán nem kapott szerepet. A hangsúly nyilvánvalóan a zenekaron volt, nem pedig a közönséggel való együttműködésen, és aki elment a koncertre, bizonyára tudta, hogy nem egy szokványos bulira megy, én viszont mindezek ellenére is hiányoltam a közönség jelenlétét. A koncertfilmet tehát erősen ajánlott megtekinteni, a kívánt hatás bizonyára nem marad majd el. A De Mysteriis Dom Sathanas album életre keltése nem ért véget ezzel a koncerttel, azóta folyamatosan turnézik a zenekar, április 15-én pedig Budapesten fogják bemutatni a lemezt, ahol remélhetőleg ugyanazt az előadást kapjuk majd, mint amit a svédek.

 

Írta: Béres Mátyás

 

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/