fbpx

“A Strength of Will egyfajta Ars Poeticám” – Interjú Vörös Attilával (1. rész)

Március 21.-én, az idei tavasz első napsütéses napján egy budai bérház bejárata előtt várakoztam. Eléggé izgulva, ugyanis életem első interjúját igyekeztem megtartani, egy általam (is) nagyon tehetségesnek tartott zenésszel. Miután Vörös Attila megérkezett, a közvetlensége, lazasága, magával ragadó személyisége hamar feloldotta a félelmemet. Befoglaltuk egy közeli kávézó emeleti asztalát, ahol az egy órásra tervezett kérdezz-felekből egy közel három órásra nyúlt interjú kerekedett, szórakoztató és kötetlen beszélgetésbe ágyazva. Most az interjú első felét olvashatjátok, melyben Attila főleg a pár hónapja megjelent szólóalbumjával kapcsolatos kérdéseimre válaszol: SoW_CD-3

Amikor ez az interjú készül, már csaknem három hónap telt el a szólóalbumod megjelenése óta. Milyenek a rajongók és a rock-metal szakma visszajelzései?

Alapvetően nagyon pozitív az egész album fogadtatása. Egyébként a lemezben rejlő lehetőségeket ki sem aknáztam annyira, amennyire lehetett volna. Az igazság az, hogy én ezt az albumot elsősorban magamnak készítettem. Részben terápiás céllal jött létre, részben pedig a dalok témáinak jó része már amúgy is ott hevert a polcaimon. És persze említsük meg azt is, hogy referenciaanyagként is megállja a helyét. Ugye a Leander Rising-nak már 1,5 éve vége, így ebben az albumban továbblépési lehetőséget is láttam, akár külföld felé, akár itthon.

Tehát kicsit kifelé is szerettél volna nyitni ezzel az anyaggal. Érkeztek külföldről is reakciók az albumodra?

Igen, viszonylag sok visszajelzés érkezett, ráadásul arányaiban sokan rendeltek külföldről is. Ezen kívül határon túli ismerőseimnek is küldtem az albumból, valamint azért különböző kiadókhoz is eljuttattam. Persze utóbbiaknak leginkább amiatt szórtam belőle, hogy tudjanak erről a projektről, valamint azért, hátha adódik valamilyen lehetőség külföldi zenekarok mellett is esetleg. Mindezeken felül érkezett elég sok pozitív visszajelzés, most úgy áll a helyzet, hogy tervben van hollandiai, illetve más országok béli terjesztés. Tehát abszolút biztató a dolog.

Már nagyon régóta volt szó arról, hogy szeretnél egy szólólemezt készíteni. Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned először ennek az ötlete? Az érdemi munka mikor kezdődött el, és mikor kezdtek el beindulni az események a lemez körül?

Lacika studio - Pharao werk.2Én olyan vagyok, hogy az agyam folyamatosan kattog mindenfélén, és amilyen ötletem támad, azt szinte egyből szóvá is teszem. Így történt ez a szólólemezes ötletemmel is, ez hét évvel ezelőtt lehetett, körülbelül 2009 nyarán. Egyébként az első két-három dal is ekkor készült el. Az egy nagyon kreatív időszak volt számomra, rengeteg témám akkor jött ki belőlem. Például a kettes Leander Rising albumon szereplő Hóvirág alapjai is ekkor keletkeztek. Nem is beszélve arról, hogy a Nevermore-ral is ekkor kerültem kapcsolatba. Mindezeken túl maga a demózás és a dalírás az elmúlt hét évet teljesen lefedte, a tényleges felvételek viszont úgy két éve indultak el a gitártémák felvétele szintjén. Aztán az igazán sűrű érdemi munka körülbelül három hónappal a megjelenés előtt kezdődött, úgy szeptember tájékán. Akkor kezdtük el felvenni a dobokat, az énekeket, én és Kovács Zoli (Depresszió) a basszusokat és így tovább…

Hihetetlenül nívós vendégseregletet sikerült összetódítanod a lemezre, értve ezt belföldi és külföldi meghívottak szempontjából egyaránt. A vendégekkel kapcsolatos felvételek logisztikailag is komoly kihívást jelenthettek. Hol és miként zajlottak e hangszeres- és énektémák rögzítései?

A külföldiek mind úgy dolgoztak, hogy otthoni környezetben, vagy közeli stúdiókban fölvették a sávjaikat, és ezeket interneten küldték tovább nekem. Az itthoni munka volt nehezebben összehangolható egyébként. Az egész munkafolyamat nem egy előre jól megtervezett művelet volt, hanem amikor csak lehetett, akkor felvettünk valamit. Többször dolgoztunk kevesebbet. A dobok esetében egy szám kivételével egy helyen dolgoztunk. Bélával (Budai Béla – Moby Dick, Bloody Roots, ex-Leander Rising)  hármasával vettük föl a dalokat, az utolsó hármat azt szinte mind decemberben, a lemezmegjelenés előtt nem sokkal. Ennek az volt az oka, hogy eredetileg Van Williams (Pure Sweet Hell, ex-Nevermore) is játszott volna az albumon, de sajnos ő kicsit elcsúszott a sávjainak felvételével, félkész dalokat már küldözgetett, de én már nem akartam többet várni. A megjelenési dátum már be volt jelentve és tudtam magamról, ha 2016-ban nem jelent volna meg ez a lemez, akkor akár 2026-ig se lennék kész vele. Így ez a dolog sajnos elúszott, talán majd legközelebb. Ezt leszámítva nagyjából tényleg sikerült a hármas etapokhoz igazodva felvenni a dobot. Az énekekkel viszont tényleg mindig akkor dolgoztunk, amikor éppen valaki ráért, vagy elkészült a témáival, vagy én kész lettem valamelyik szövegemmel. Például Zotyáéknál (Farkas Zoltán – Ektomorf) volt egy nagy rohanás. Hiába volt meg a H.O.C. (House of Cards) szövege már tavasszal, a rögzítése csak később jött össze. A srácok már javában készülődtek a tavalyi Aggressor albumos turnéjukra, amikor egy nap leugrottam hozzájuk Mezőkovácsházára, és gyorsan, pár óra alatt vettük föl, amit kellett.

Végül Strength of Will néven, Blink of an Existence címmel jelent meg az album. A kettő közül előbbit tetoválásként is magadon viseled. Mit jelent számodra ez a két kifejezés? Mi az oka, hogy végül nem a saját neveden adtad ki az albumot?

Nem akartam semmiféle „Vörös Attila band” vagy valami hasonló néven kiadni semmit sem. Eredetileg Strength of Will lett volna az album címe is, de aztán végül maga a projekt kapta meg ezt az elnevezést. Ahogy említetted, ezt a kifejezést magamra is tetováltattam 2009-ben, az alkaromra, ez egyfajta ars poeticám. Ez a személyemhez erőteljesen kötődik, és már egy ideje végigkísér az utamon. Pont emiatt szerettem volna, hogy emellett egy rendes címe is legyen a lemeznek. A Blink of an Existence egyébként az egyik számból, a Pharao című dal szövegéből lett kiemelve, mert úgy gondoltam, hogy ez a kifejezés az egész lemez koncepcióját is lefedi. Számomra ez a lemez egy belső utazás. Úgy éreztem, hogy az elmúlt hét év egy olyan szakasz volt az életemben, amit valahogy össze kellett foglalni. Úgy gondolom, hogy a lemez ezt méltó módon összegezte. Ez egyfajta szembenézés is volt önmagammal, ezt az album borítója is nagyon jól tükrözi, ami szintén a Pharao számhoz köthető.

Ha már itt tartunk; a Pharao szám hogyan született meg?

Eredetileg már alapból tudtam, hogy ezt a dalt Csihar Attilával (Mayhem, Sunn O))) ) szeretném elkészíteni. Éreztem benne ezeket a kicsit egyiptomias, fáraós, Nile-os hangulatú témákat, Attila pedig, mint tudjuk, nagyon ott van az ezekhez hasonló ezoterikus dolgokban. Egyébként eredetileg a dal egy ufo-s sztorinak indult. Akkoriban nagyon sokat foglalkoztattak az élet értelmével, az élet keletkezésével kapcsolatos témák. Ennek egyenes ága, hogy nagyon sokat gondolkodtam azon is, hogy vajon csak a Földön van-e élet. Számomra mindig is egy borzasztóan beképzelt és arrogáns gondolatnak számított, hogy azt gondoljuk, egy ekkora univerzumban egyedül vagyunk. Aztán végül ebből az egészből alakult ki ez a fáraós sztori. Ez tömören egy olyan fáraó, vagy fáraók létezését takarja, akik mindenki fölé helyezik magukat, arrogánsak, nem alázatosak és mások létezését szinte föl sem fogják, alattvalóként kezelik a rajtuk kívül állókat. Maga a hangszeres része pedig úgy született, hogy a tesómnak mutogattam egy új effektet, amivel épp kísérleteztem, egyébként ezzel a hangzással szólal meg a szám elejei gitár intro is. Szóval amikor ezzel játszadoztam, akkor annyira bejött a téma, hogy egyből fölvettük. A dal körülbelül 70-80%-a akkor egyből kicsúszott, később ezek a felvételek kerültek föl a lemezre is. Egyébként az összes szám -egy dalt kivéve- hasonló módon készült el.

Volt az album borítójával kapcsolatban korábban is koncepciód, vagy az ötlet már a Pharao megalkotása közben jött? 

A Pharao-n kívül három számnak a teljes szövegét én írtam, és mindegyik ezt a fajta utazós témakört járja körbe. Valamelyik egy kapcsolatom miatt született, valamelyik pedig az elmúlt intenzív évek lezárása miatt jött ki belőlem. Ugyanakkor a Pharao témái nagyon megragadtak bennem. Alapvetően nem szeretem más zenekarok borítóinál ezt a nagyon klisés, nagyon metal, nagyon kemény, nagyon fáraós, nagyon múmiás, nagyon gonoszkodós vonalat. A számból adódóan szerettem volna, hogy ez jelenjen meg a képi világában, de úgy, hogy legyen bőven mögöttes tartalma is. Annyit elárulhatok a borítóról, hogy a megjelenő két figura valójában egyet takar, de ezen kívül minden apróságnak van jelentéstartalma; a bagolynak a háttérben, a fekete lyuknak ami elnyel sok mindent… Mindezzel együtt nagyon személyes a képi megjelenítés, így nem is szeretném bővebben kifejteni, hogy mit is jelent ez nekem. Borbás Robi nagyon jLacika studio - Pharao werk.3ól elkapta és megvalósított az egész feelinget, az egész jelentést, amit szerettem volna a borítóval sugározni és nagyszerű művet adott hozzá a lemezemhez.

Anno már a Leander Risingban is ritkán, de hallattad a hangodat, így onnan tudhattuk, hogy bőven van ehhez is tehetséged. Azt lehet tudni, hogy például a My October című szám refrénjét te énekled, mely kifejezetten fülbemászóra sikeredett. Ezen kívül mely számokban hallhatjuk még a te énekhangodat?

A My October legelején, az első versszakban egy kérdezz-felelek játékot is tolunk Barnival (Kókai Barnabás – The Southern Oracle), ahol minden páros sort én éneklek. Egyébként a szívemhez is nagyon közel áll ez a szám. Eredetileg még 2012-ben jött ki belőlem a zenei része, egy Leander Rising szám lett volna, de annyira kereknek éreztem, hogy nem szerettem volna fölszabdalni. Az énekdallamai viszont tavaly tavasszal az El Camino-n túrázva fogantak meg a fejemben. Eredetileg ezt Mári Péterrel (Vulgar display of Cover) szerettem volna fölénekeltetni, ám ő lebetegedett, így végül én daloltam föl. Aztán ez olyan jóra sikeredett, hogy ez került föl a lemezre. A már említett Pharao-ban is igazából egy duettet tolunk Csihar Attilával. Ezen kívül még a Menny és pokol között elején is engem lehet hallani. Tudtam, hogy ennél a résznél egy kis minimal feelinget szeretnék, ami végül szintén az én énekemmel került föl a lemezre. Egyébként nem tartom magamat frontember típusnak, szeretek úgymond a gitárom mögé elbújni, ám a visszajelzésekből az jön le, hogy szeretik az emberek, amit csinálok, így úgy néz ki, hogy az énekléshez is hozzá kell szoknom.

Vannak olyan számok az albumon, melyek érezhetően magukon viselik a meghívott énekes anyazenekarának feelingjét is. Ilyen például a már elemzett Pharao, illetve a H.O.C. (House of Cards) vagy az általam csak „legújabb Subscribe számnak” nevezett Electrify is. Ezek a dalok már úgy íródtak, hogy tudtad kit szeretnél bennük hallani?

Tök jó, nagyon örülök, hogy ezt mondod az Electrify-ról! Eredetileg a dalt az Öngyötrőre szántam, egy ilyen Szívidomár folytatásként, mert szerettem volna egy technikásabb, gyorsabb dalt is még arra a lemezre. Akkortájt, amikor ez a szám született, elkezdtem kísérletezni egy újfajta, dupla drop-os hangolással. Ez azt takarja, hogy mindkét vastag húrt lentebb vittem egy hanggal. Hasonló hangzással született meg anno a Bennem című szám is. Tehát amikor ezzel ügyködtem, az első riff után az Electrify alapjai rögtön kigurultak belőlem. Amint elkészült, rögtön éreztem, hogy én ezt csak Bálint (Csongor Bálint – Subscribe, Useme) hangjával tudom elképzelni, így akkor maradt a fiókban. Pár nap múlva ezeket a demókat megmutattam az egyik legjobb barátomnak, ő pedig rögtön rávágta, hogy ez olyan „subi-dubi-dús”. Tehát simán benne van ez a Subscribe-os, bulizós, ugrálós, felpörgött, felhevült életérzés. Bálintot és a Subscirbe-ot pedig már gimis korom óta ismerem. Nem sokkal a felvételek után ott voltam a Subi egyik Akváriumos koncertjén, ami után föl is vetettem Bálintnak ezt az ötletemet. Rögtön igent is mondott, de nem tűnt túl lelkesnek, de betudtam annak, hogy nem sokkal korábban kiment a bokája, így panaszkodott is, hogy nem tudott ugrálni és mindenre fölmászni. Aztán másnap jelentették be, hogy a Subi szünetre megy/ feloszlik. Emiatt csak jóval később tértünk vissza a dologra, ám akkor már sokkal lelkesebb volt. Lementünk a próbatermükbe fölvenni a részeit és számomra az egyik legkatartikusabb élmény az Lacika studio - Pharao werk2.2volt, amikor meghallottam, hogy mit talált ki erre a dalra. Hangulatában, szövegvilágában, mindenhogy visszahozta azt, amit hallottam a fejemben a szám kapcsán. Az H.O.C.-re áttérve, az volt ez egyedüli olyan dal, ami nem állt össze egyből. Eredetileg a refrénjének ez a durva, bunkó riffelése Michael Jackson Bad című számának feldolgozásához készült volna egy Rising koncertre, amit a Nemzeti Galériában adtunk. Végül ezt a cover-t nem játszottuk el, de tudtam, hogy ezzel az alappal szeretnék valamit kezdeni. A dal viszont többszöri nekifutásra sem állt össze az évek alatt. A szólóalbum felvételei közben még agyaltam ezen a dolgon és tudtam, hogy mindenféleképpen szeretnék a Farkas Zotyával egy közös számot, mert nagyon szeretem a hangját. Tudtam, hogy jó lenne őt egy gyorsabb, lendületesebb, de mégis thrashes dalban hallani. És amikor ezeken gondolkoztam, akkor írtam meg a szám intro részét követő gitárkiállásos, cintányéros részt. Amikor ez meglett, akkor már az egész szám összeállt.

Az albumon található egy magyar nyelvű dal is, ami tudtommal csak az utolsó percekben öltött így testet. Hogy hoztátok össze ezt Siklósi Örssel (AWS)? Mi volt a számmal kapcsolatos eredeti elképzelésed?

Maga a zenei rész a legelsők között volt, amit valaha megírtam a lemezen szereplő dalok közül. Egyébként ez pontosan akkor született, amikor legelőször beszéltem Warrel Dane-nel (Nevermore, Sanctuary) telefonon. Akkor gurult ki ez a szám, a Hóvirág, valamint még egy, ami egyelőre még nem került felhasználásra. A dalhoz így Warrel Dane hangját képzeltem el, de sajnos az nem valósult meg. Amikor agyaltam, hogy kit lehetne ehhez a számhoz meghívni akkor az egyik tehetséges tanítványom Tóth Merci és Lénárd Laci (HammerWorld) is ajánlotta Örsöt. Persze valamennyire ismertem a munkásságát korábban, és tudtam, hogy érti a dolgát, van tehetsége, és saját stílusban írja a szövegeit. Pluszban reménykedtem, hogy magyarul fog a számhoz szöveget írni, így ezzel is egy különleges pontja lehet a lemeznek. Végül így is lett, bár a felvételek elég nehezen mentek, mert Örs betegeskedett, így apránként tudtuk felvenni az éneket, de végezetül egy tényleg egyedi színfoltja lett a lemeznek.

Egyébként más magyar nyelvű számot nem szerettél volna a lemezre?

Szövegírás terén én még csak bontogatom a szárnyaimat és úgy érzem, hogy a jó kis énekelhető szövegek megírása egyelőre angolul jobban megy, az általam írt szövegek ennél fogva nem lettek magyarok. Külföldiek esetében adott volt a dolog, az egyéb magyar vendégek esetében pedig rájuk bíztam a dolgot, mert szerettem volna, ha komfortosan érzik magukat. Én úgy érzem ettől lesz jobb és izgalmasabb a közös munka és a végeredmény is. Például Bálint rá is kérdezett, hogy milyen nyelvű szöveget szeretnék, de én mondtam, hogy rábízom. Így az is angolul született meg. Apey (Áron András – Apey and the Pea, Trillion, ex-Neck Sprain) esetében is ez volt a helyzet.

Ha már Apey-nál tartunk; ő két számban is vendégeskedik. Külön koncepció volt, hogy Apey mindkét arcát bemutasd a lemezen?

Az Endless Horizon az első teljesen összeállt dal volt még 2009-ben, Apey akkor írt is hozzá szöveget, és föl is demozta.
Amikor azonban elindultak a lemez tényleges felvételei, Apey szerette volna újra fölénekelni és a szöveget is kicsit átírni, ami előszörre aggasztott is engem. Tudod, mivel a legelső saját dalok egyike volt, túl lett hallgatva, már nem igazán tudtam objektíven tekinteni rá. De aztán Apey nagyon jól megcsinálta, és olyan lett, amilyennek kell, hogy legyen. A Bon Voyage-t pedig egy számomra nagyon fontos személynek írtam, született hozzá szöveg is, de túl személyes volt, így az végül nem lett felhasználva. Végül készült egy másik szöveg, ami az albumon is hallható, valamint egy instrumentális verziója is van, ami majd később kerül felhasználásra… Egyébként már az Endless Horizon-ban is fellelhető Apey 02millenáris.2mindkét arca. A középrésze kicsit Alice in Chains-es, Faith No More-os, éneklősebbre sikeredett. A Bon Voyage és szövegének írása közben pedig már abszolút éreztem, hogy ez a gitárt erősen követő énekmelódia Apey-ra illik.

A bónusz dalt leszámítva az album záró balladája a rendkívül sokrétű és számos atmoszférát felvonultató címadó nóta, a Blink of an Existence. Mi ennek a számnak és születésének a sztorija?

Nagyjából 3 éve, egy koncert felkérésnek köszönhetően egy nagyon különleges projekt állt össze, aminek kapcsán Kocsis Mátéval (WellHello, ex-The Idoru) gyakorlatilag két nap alatt megírtunk egy über súlyos lemezt. A koncerten aztán a színpad előtt egy óriási fehér vászon volt kifeszítve, mi pedig hátulról voltunk megvilágítva, így senki sem tudta, hogy pontosan miről, kikről is van szó. Maga a dal körülbelül egy óra alatt jött ki belőlünk, amit később nálam fel is játszottuk, úgy, hogy ez a közel 11 perces tétel 90%-a a mai formájában el is  készült. Felvettük a gitárokat, a dobokat, de éreztem, hogy hiányzik még valami belőle, ahova még épülhet ez az egész elszállás. Aztán végül a szám végi lassan, kromatikusan lépkedős, egyszerű lezárást még utólag tettük hozzá. Elhívtuk még vendégnek Szebényi Danit is, ő tényleg egy nagyszerű zongorista, így a szintis részeket, plusz az egyéb “zajokat” ő tette hozzá. Elküldött ehhez a számhoz nagyjából 75 sávot, valamint egy sztereo-sávot, ahol minden egyszerre szól. Ez annyira megtetszett nekem, hogy egy az egyben beleraktam a dalba. Végül ez által lett kerek egész ez a mű. Amúgy a számot nagyjából négy fő részre lehet felosztani és az utazós, belső utazásos feeling egyértelműen tetten érhető itt is.

Komoly elismerés lehet a számodra, hogy olyan lantisták is szerepet kaptak az albumodon, mint például Chris Amott (Armageddon, ex-Arch Enemy) vagy Jeff Loomis (Arch Enemy, ex-Nevermore, ex-Sanctuary). Hogyan élted meg, hogy elvállalták a felkérésedet?

Számomra a legnagyobb szakmai elismerés, hogy anno Jeff második albumán tolhattam egy vendégszólót. Így amikor már körvonalazódott a lemezem gondolata, már akkor meghívtam őt is rá. És ugye a Szívidomáron is szerepelt már. Hatalmas élmény volt mindkét vendégszereplése. Chris Amott egyébként nem volt teljesen egyértelmű vendég, őt Veress Mártonnak (Armageddon, ex-Pokolgép) köszönhetem. Mártonnal amúgy is levelezőviszonyban voltunk, tudtam, hogy nagyszerű dobos, ő pedig tudta, hogy készül az albumom. Így mondta, hogy szívesen dobolna rajta. A bónuszdalnak tekinthető Scar VII-ben és az Electrify-ban is őt lehet hallani. Aztán megkérdezte, hogy mi lenne, ha szólna Chris A VDOC LIVE photo3 by Lajos Somogyi_mini_mini_minimott-nak. Persze én egyből belementem, nem is volt kérdés, hiszen a két Amott tesó közös gitárjátékát mindig is csodáltam, ráadásul az Arch Enemy is nagy gyerekkori kedvencem. Egyébként Chris-szel már szerepeltem együtt Van Williams egyik zenekarának, a Pure Sweet Hell-nek a második lemezén, ahol több vendégszólót is toltam. Amúgy Chris tényleg nagyon jófej volt, amit pedig küldött, az önmagáért beszél, pont olyan lett, mint amire számítottam.


Van esély rá, hogy megturnéztasd a lemezt, esetleg, hogy egy különleges, fővárosi koncert keretében előadd a dalokat?

Eredetileg nekem nem volt komolyabb tervem a lemezzel, de most nagyon úgy néz ki, hogy kialakult egy zenekar az egész projekt köré. Volt a lemez megjelenésekor egy album ünneplő parti, ahol már Jozzyval (String Theory, ex-Leander Rising) le is toltunk pár számot. De ezt követően ő és Béla is mondták, hogy jó lenne koncerten is játszani ezeket a számokat. Alapból nagyon jó barátságban vagyok mindkettejükkel, és nagyon szeretünk is együtt zenélni, így természetesen belementem. Rajtunk hármunkon kívül még Horváth István (ex-Blind Myself) van a zenekarban, ő lett a basszeros, vele nagyon jól össze tudunk dolgozni, régóta ismerjük és nagyon bírjuk egymást. Ez az alap négyes, hozzánk még Barni sorakozott föl, mint énekes, bár neki a The Southern Oracle az elsőszámú gyermeke. Mellette persze én és Jozzy is fogunk vokálozni. Január közepétől egyébként el is kezdtünk próbálni és már mondhatok egy dátumot is; szeptember 1-én a Dürer Kertben fogjuk bemutatni a teljes lemezt, ha minden jól megy, akkor az összes énekessel együtt. Ugyanakkor emellett egy másik zenei irány is van alakulóban, ami szintén zenekarrá vált már. Ugyanez az alap négyes alkotja azt is, ám az énekesünk valószínűleg más lesz. Az is egy elég komoly durvulatnak ígérkezik, talán nem ennyire technikás zenét fogunk tolni, ám egy érdekes, kicsit szokatlan, de nagyon izgalmas zenei irány lesz. Én inkább ebben a formációban érzem a drive-ot és a fantáziát.

Számíthatunk még a lemezed bármelyik dalához olyan klipre, mint például, ami a The Blindfold-hoz készült?

Még van a polcon két videóanyag is, ami a lemezfelvétel alatt, a stúdióban készült, ám mivel zenekarrá avanzsálódtunk, ezeket valószínűleg félre fogom tenni. Nemrég találkoztunk, és pont a következő klip tartalmát, koncepcióját, képi világát beszéltük meg. Ez a videó a My October című számhoz fog készülni, és már egyértelműen egy zenekari klip lesz.

Nemrég osztották ki a Hangsúly zenei díjakat, albumodat több kategóriában is jelölték, de végül „csak” az év debütáló albuma címet hozta el. Mit jelentenek számodra a jelölések és az, hogy végül ezt a díjat te hozhattad el?

Korábban is volt részünk zenekari szinten hasonló jelölésekben, és hoztunk is el díjakat, de őszintén megvallva, most jelentett először ez igazán sokat nekem. Nagyon magasak voltak az elvárásaim saját magammal szemben, így mindenféle visszajelzés fontos a számomra, akár pozitív, akár negatív. Egyébként a legtöbb jelölést ez az album kapta, és ez hatalmas elismerés. Külön öröm, hogy Borbás Robi borítóját is jelölték, így amúgy is elmondható, hogy ez nemcsak az én sikerem, hanem mindazoké akik segítettek, közreműködtek vagy vendégeskedtek a lemezen. Az, hogy végül „csak” egy kategóriában nyertem, az nem vesz el semmit az egész értékéből.

Tudom, hogy korai még ilyet kérdezni, de mikorra látod az esélyét egy következő Strength of Will lemeznek?

Ha nem is Strength of Will, de, ahogy a Bon Voyage kapcsán már említettem, egy következő lemez várhatóan még idén el fog készülni. Ez egy más hangvételű, jóval visszafogottabb, elszállósabb, chillesebb anyag lesz. Még nem tudom biztosra, de vendégből is kevesebb lesz, és valószínűleg énekelni is csak én fogok rajta. Ezen kívül pedig a nemrég említett másik projekt fog beindulni.

 

Az interjú folytatásában Vörös Attila a Leander Rising-ról, a Mayhem-ről, a Hungarian Ride for Dime emlékesről, a JamSchool-ról és még sok minden másról mesél majd.

Az interjú 2. részét itt olvashatjátok!

Vörös Attilával és lemezével kapcsolatban az alábbi linkeken szerezhettek infókat:

https://www.facebook.com/attilavorosfans/?fref=ts

http://attilavoros.com

https://headbanger.hu/shop_search.php?search=Vörös+Attila

 

Készítette: Vágány Norbert

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/