A jövő rock/metal zenei nagyágyúi. – AWS / USEME / Fatal Error koncertbeszámoló

Fellépők: Fatal Error, USEME, AWS

Helyszín: Dürer Kert, Budapest, Magyarország

Időpont: 2017.04.22.

Képek forrása: Hegyi Júlia Lily PhotographySünistic Photography

17192482_10155207568666414_5608273041957626631_o

A világ egyik legjobb döntése volt, hogy a minden szinten legnépesebb közönségbázist biztosító fővárosunkban a Leander Kills-el közös turnéról „leválva” mutassák meg magukat és erejüket az AWS és a USEME. Az est helyszíne, ha az emlékeim nem csalnak, eredetileg a Dürer közepes-, 041-es terme lett volna. Ez először aggasztó volt, ám az esemény mázlinkra átkerült a kultikus szórakozóhely legnagyobb helyiségébe, amit nem nagy meglepetésre sikerült úgy jó módosan megtölteni. Egyébként a Dürer Kertben, ha szabad így fogalmazni, egy „demográfiai-verem” keletkezett, hiszen a klub mindegyik termében volt esemény, amire tudtak bulizni aznap este a tömegek. Nagyon sokan imádják a Dürert, jómagam is, csodás és feelinges egy mulató, ám a hasonló budapesti kulthelyekhez igazodva a hangosítás itt sem kielégítő, legalábbis ezen az estén biztosan nem volt az. Persze említsük meg, hogy itt nem ment semmiféle alá-fölé rendeltség, a Fatal Error is ugyanolyan hangzást kapott, mint a két főzenekar, ám az érthetőségből elvett az, hogy az ACDC és Airbourne koncertekhez hasonlóan dobhártyaszaggatóan hangosan bevetett hangfalágyúk (haha…) itt közel sem tudtak kiteljesedni. Bár erre többen is panaszkodtak, ettől függetlenül az élvezeti faktor igen magas számokat rugdosott az este folyamán.

A már említett, az esemény előtt pár héttel bejelentett Fatal Error ekkor még a meghirdetett időpontokhoz igazodva kezdett, később már közel fél órás csúszás is előfordult. Szégyen-szemre a csapatot, csak felületesen ismertem. Általam legtöbbet hallgatott számuk a Gonoszok balladája a szettjük első felében elhangzott. A szám fura hangzása elsősorban az énekes Zsola énekhangjának köszönhető, mely egyszerre kellemes és kellemetlen, ugyanakkor mégis az ember fülébe kapaszkodik, ha nem akarja, akkor is. Többek között ezért is különleges az egész. Pozitív volt látni és hallani, hogy akár az előbb említett számban és klipjében feltűnő ripacskodás nem került annyira előtérbe, sokkal inkább őszinte és tiszta szívű rock ’n’ roll-t hallhattunk. És pont ezért nagyon erős a dolog, látszik, hogy a 6-7 tagú banda mennyire együtt van, mennyire együtt él és zenél a porondon. Biztos más is gondolkodik így, de abban, amit a srácok csinálnak, én abban látom az örömzenélés fogalmát. Érdemes megismerkedni jobban a zenekarral (természetesen ezt magamnak is tanácsolom), főleg az olyan számaikkal, mint az Ápolatlan, a Hülye élet, bolond ember, a Nem leszek kutyája vagy például Az utolsó hétvége. Inkább komikus (de közel sem bántóan) Zsola és a gitáros Jakó Axl RoseSlash párosra hasonlító duója, de pont ezen is látszik, hogy mennyire rengeteg stílusból merít a banda. Van itt metal, rock ’n’ roll, alter-rock, grunge, punk és még egy kis klasszikus komolyzene is, ha csak felületesen vizsgáljuk. No és persze a legkülönlegesebb az egészben a zongorista Misi és a trombitát birtokló Norbi játéka, utóbbi tényleg egy plusz egyediséget tud adni a hangzásnak. Az est egyik legviccesebb momentuma volt, amikor Zsola nagymamájának gondolatait ismerhettük meg a kisunoka „lányos” hajáról és külleméről. Nem baj, maradjon csak így ez a külcsín. Hajrá srácok!

Az AWS mellett szintén nagyon várt USEME érkezett másodikként a színpadra. A fellengzősen supergroup-ként aposztrofált banda a profizmusa miatt talán tényleg megérdemli az említett titulust. Jöttek egymás után a jobbnál-jobb slágerek, mint a Felhővitorlás, a Világvevő vagy a Végszó. A zenekar egy órás játékidőt kapott, így ebbe megannyi daluk belefért. Nagyszerű volt, hogy ezen az estén is letolták az eddig egyedüli, Világvevő nagylemez óta kikerült számaikat, így a Rég nem látsz jól, a Szélesvásznú Ég és az Ez a mi portrénk is elhangzott. Ezek közül a másodikat én a USEME számok legmetálosabbjának érzem, ugyanakkor progresszivitása miatt nem hiszem, hogy van olyan ember, akinek ez ne jönne be, utóbbi pedig akkora sláger, a Mihaszna filmes klipje pedig úgy el van találva, hogy a világban mindenhol mutogatni kéne. És most nem azért, de megnéznénk egyszer élőben is ezt a számot Erőss Eszter táncos-éneklős vendégszereplésével is. Ha már az új számoknál tartunk, állítólag még a lemezmegjelenés előtt napvilágot fog látni egy negyedik klipes nóta is, valamint most már biztos, hogy a második lemez még idén ősszel világra jön, ezt Csongor Bálint is bejelentette a színpadon – bár ez már sejthető volt egy ideje.

18156161_1368323553222198_8383557912536382827_oA két banda biztosan nem így gondolkodik és talán nem is túl lényeges, de fura belegondolni, hogy az a Csongor Bálint, aki anno felkarolta (ezt a csodálatos nevű Ants With Slippers-t, vagyis) az AWS-t, az most csapatával előbb és rövidebb ideig játszik, mint padawan-jai. Persze ez egyáltalán nem gond, a negyed órával rövidebb USEME-szett ellenére a szemünkben itt ma mindkét banda főzenekar volt. Egyébként USEME-ék az estén különösen aktívak voltak, Bálint rasta-lóbálását, mikrofon-jedizését, mindenhova futkosását és felmászását már nem is kéne említeni, ez megszokott, ám ezúttal Anga-Kis Miklós is valamivel aktívabb volt, még egy rövidebb bádiszörfözést is bevállalt, úgy amúgy bőgővel együtt. Persze kellett az előzetes hírnév és a megfelelő marketing, de elismerésre méltó, hogy bő egy év alatt hova jutott el ez a zenekar. Már egy nyíregyházi koncert kapcsán (amiről itt olvashattok) írtunk a USEME előadások végéről, ám tényleg nagyszerűen összeforrva, estét megkoronázósan klafa a Minden hullám partot érÉlni végre…van miért hármas. Nem tudom, hogy szabad-e ilyet mondani USEME számokra, de ez a trió annak ellenére tud nagyot ütni, hogy nem a legslágeresebb tételei a bandának. Minden esetre remélem a srácok valahol számolják, hogy hányszor éneklik el azt fennállásuk alatt, hogy „Élni végre van miért!”, én nagyon kíváncsi lennék rá. No de semmi gond; Van „júzmínk”, úgyhogy van is miért!

 

Az AWS már jócskán késve robbant be a színpadra a Nem kértünk semmit című számmal. Nem tudom, hogy hogyan csinálják, de ez a banda akkora energiákat tud átadni a közönségének, hogy az valami hihetetlen. Az elejétől a végéig együtt ugráltunk, őrjöngtünk, pogoztunk velük. Persze rá is segítettek, volt itt megénekeltetés, megtáncoltatás, fölugráltatás, mint egy jó Depresszió koncerten ugyebár. Továbbá a Kint a vízből albumról olyan számok hangoztak el, mint például a Mindent a semmiért vagy Temetetlen halott, illetve többek között a végefelé, ha jól emlékszem, akkor 18076824_1368321989889021_420871656593726322_omár a visszatapsolást követően eljátszott Hajnali járat. Ez utóbbi elején a nyíregyi koncerttel összehasonlítva a wall of death is tetszetősre sikeredett. Mondjuk Örsünk az estén „csak” egyszer, a koncertjük zárása képpen ugrott be közénk lökdösődni egyet.
Az AWS esetében a műsor a különlegesség jegyében telt, ide értve azt is, hogy a közel másfél órás játékidő alatt végre bőven ki tudtak teljesedni, vagy azt, hogy igazán ritkán játszott szerzemények is előkerültek. Ilyen volt például a Ha nem tűnsz el szerelem-sláger, aztán méltóképpen felidézésre került a legtöbb esetben hanyagolt Fata Morgana album is. Persze a Takard el már szinte alap, de a Csongor Bálinttal közösen előadott Relevations tényleg nagyon különleges emlékként marad meg. Bálint és Örs baromi jól működtek együtt a színpadon erre a rövid időre is, a dalt így élőben hallani tényleg külön élmény volt, ám én úgy éreztem, hogy mégsem ütött a dolog akkorát, mint az várható volt.

Jó, hogy anno Bálintunk a magyar szövegek felé terelte az együttest, talán ez is közrejátszott abban, hogy ennyire ismertté vált a banda. A Kökényes Dániel, Brucker Bence, Veress Áron (plusz most már élőben ott van a basszeros Soma is) hangszeres szekció által szolgáltatott zene is a maga módján egyedi, ám hatalmas pluszt adnak hozzá az olykor egészen művészi Siklósi Örs -szövegek. És érdemes megemlíteni, hogy szerintem mindenkinek tudnak ezek a dalszövegek valamit mondani, mindenki át tudja ezeket érezni, de különösen a ma huszonéves generáció. A magyar, legtöbbször negatív, a korosztályom körében könnyen tapasztalható urbánus valóságot tudják átadni az olyan dalokkal, mint például az este folyamán is eljátszott Budapest vagy az Esti Részegség. Igen, lehet, hogy az utóbbi dal előtti söritatósdi csak engem zavar, hiszen a szövege alapján magasztosan pont ez ellen kéne nevelnie az AWS-nek a népet, ám legalább itt többen is ihattak ingyen. Nem hiszem, hogy ők az utóbbi számot hallva letargikus lelkiismeretfurdalásba süllyednének és megtagadnák az italt, de talán teljesen nem is kell. No meg egyébként az is lehet, hogy csak az irigység beszél belőlem. Na az elkalandozást befejezve szubjektív, de az egyik kedvencem és az egyik legnagyobbat ütő nóta is elhangzott, ez pedig a második album címadója, az Égésföld. Ha megkopott emlékeztem nem csal Örs szájából ezúttal nem hangzott el, hogy „Nem a hit teszi tönkre az embert, hanem a vallás”, pedig ez nagyon igaz és az egyik kedvenc szólás-mondásommá vált.

Az eljátszott AWS számokat tovább nem elemezve kimondható, hogy egy nagyon hangulatos, zúzós estén vagyunk túl, ahol mindhárom együttes kitűnően teljesített. A hangzást leszámítva csak azt lehet negatívumnak mondani, hogy nem volt hosszabb az előadás, bár így is rettenetesen köszönjük! Aki nem volt ott, az reméljük ott lesz legközelebb, de ezt most bánhatja, hiszen a magyar rock/metal közösség jövőbeli nagyágyúit láthatta volna ezen az estén egy színpadon.

 

Írta: Vágány Norbert