Keserédes lemezbemutató folk módra

IMG_8374

23415163_1469767116434791_316395008081584299_o

Fellépők: Dalriada, Firkin, Niburta

Helyszín: Barba Negra Music Club

Időpont: 2018. 01. 19.

Elérkezett a január 19, a november óta várva-várt (az volt ugye az eredeti megjelenés időpontja) Nyárutó-lemezbemutató, azaz a Dalriada legújabb lemezének megjelenési partija. Már-már tradíció, hogy majd’ minden év januárjában Dalriadakoncertre megyünk, idén sem maradhatott ki a szokásos folkünnepély. Az este a színpadon két főzenekar is osztozott, a Firkinnek és a Dalriadának a poraiból újra feltámadó, lassacskán újjáépülő Niburta melegítette elő a deszkákat és a közönséget (mármint….).

Sajnos az előrendelt póló-cédé csomagjaink átvétele belelógott a Niburta kezdésébe, a Bogorovice intró alatt még a sorban álltunk, de aztán ahogy tudtunk, iparkodtunk a már egyébként is szépszámú közönséget duzzasztani. Érkezhetne már az új Niburta album, mert kicsit önismétlőnek érzem a zenekar fellépéseit, bár az ok mögötte érthető – szünet után most indítják újra a dolgokat, és az új dalok még minden bizonnyal nincsenek előadható változatban. Viszont ennek ellenére is, az olyan számok, mint a Dance of Satyrs, amit régen imádtam élőben, és ha játszották, utána napokig merev volt a… …nyakam, vagy mint a Mašala amire mindig is poén volt viccelődni mások állaival, vagy gangnam style táncolni, már nem igazán tudják azt a hatást elérni, mint régen, mert sok-sok éve ez megy körbe és körbe, bár kijött anno a nagylemez után egy EP is, szintén ilyen reset-jelleggel, most pedig újra egy reborn van, igazán kellene már valami új anyag. Szeretjük a srácokat, persze, Martina gyönyörűen énekel (a hibátlanság sajnos Balázsról nem állítható, néha erőtlennek érzem), az akár improvizált hajlítgatások az énekében szépek és különlegesek. Az énekhangját a közönség a lassú, népdalos Nap és Holdban is bemutatta, azt hiszem, dicséret ér minket, kellőképp hangosan énekelt a nagyérdemű.

IMG_7736

Az apróbb bakik (melyik dal is jön) csak közvetlenebbé, kedvesebbé tették a showt, és egyáltalán nem bánta senki, és nem is rontott az est színvonalán. Nem kapott túl sok műsoridőt a Niburta, így már a szokásos módon, a Forebear’s Dance sajnos újra csak outroként hangzott fel, és nem élőben, de remélem azért még belemegy a zenekar egy ilyen kis metáltáncházas hepajkodás leművelésébe. Az élőben mellőzés egyik oka lehet az is, hogy a régiekhez képest már sokkal kevesebben vannak a színpadon (ezalkalommal pedig még ahhoz képest is csorbán, a fúvós hangszereket bűvölő tag külföldi tartózkodása miatt), sajnos be kellett látni, hogy a kismillió népi hangszer együttes kihangosítása egy nagyon nehéz feladat. Így hát, elfogadjuk ezt az állapotot, drukkolunk a Niburtának, és várjuk az új anyagot.

IMG_7855

Meglepően a Szelek intrójával kezdődött a Dalriada koncertje, és mentek szét a függönyök, majd erre jelentek meg az “ürgebőrbe varrt parasztok” a színpadon, és kezdtek bele az enyhén nosztalgikus Égi Madár-ba. Úgy tűnt, a zenekar kimondottan elemében van, a közönség pedig nagyon hamar elkapta a fonalat, és társult a headbangelésben és csápolásban – nem is csoda, olyan régi slágerek, mint a Nap és szél háza és a mindenképp múltidéző Védj meg láng 1 azt hiszem, sokunk szívének nagyon kedvesek, és ami szintén fontos, hatalmas koncertnóták, a Kinizsi Mulatságával egyetemben. A vizuál is nagyon rendben volt, a szokásos oldalsó molinók felkerültek a színpadra, és a Barba Negra adottságainak hála, a hátsó nagy kijelzőn mindig az aktuálisan szereplő album borítója volt látható.

Azt hiszem, nemcsak a közönségnek volt ez egy kellemes nosztalgiázás, hanem a zenekarnak is. A publikum tagjai közt azért sok helyen fellelhető volt egyfajta feszültség, és majdnem mindenki ugyanarról beszélt – tudtuk, mi vár ránk: Rieckmann Tadeusz dobos utolsó fellépése a bandával, aki 18 év után más vizekre evez. Több tagcserén átesett már a zenekar, bár főként a billentyűs és bőgős posztokon, de azért a zenekar által alapítóhármasnak nevezett Binder Laura-Ficzek András-Rieckmann Tadeusz trió felbomlása mégis valaminek a megszakadását jelenti, és nem egyik napról a másikra feldolgozható, egyértelműen a zenekarnak sem. Persze nem kell itt temetni senkit-semmit, meg szomorkodni, ugyanis az új dobos, aki eddig a komáromi Vesztegzárban tevékenykedett, Monostori Ádám, minden bizonnyal meg fogja állni a helyét, a zenekar is viccesen alátámasztotta: ,,Saját pálinkát főz, úgy néz ki, mint egy ősember, a Dalriadába ez bőven elég, talán még sok is”

IMG_8374

Lemezbemutató okán a koncert második harmadában áttértünk az új dalokra, és András felkonferálásával (úgy gondoltuk, az új dalokkal mutatkozzon be Ádám) megindult egy rövid átszerelés, de persze ezalatt sem hagytak minket unatkozni. “Mit énekeljünk, Laura?” – kérdezte András, majd belekezdtek a Két szál pünkösdrózsába, dudakísérettel, “duettben”, random beletercelgetésekkel, atomprofin előadva… beszarás. Már a népdalkíséretnek is volt egyfajta búcsúzkodás-jellege, de a shownak ugye mennie kellett tovább, és végre-végre hallhattunk új dalokat is. A tavaly ősszel bemutatott Thury György balladája 1 most még jobban hangzott, és nagy örömünkre a ballada második, még epikusabb, és nagyon izgalmas történetről szóló részét is megkaptuk. Még szerencse, hogy a koncert előtti délelőtt már meghallgatható volt az album Deezeren, mert a frissen bemutatott második részből nem sok minden jött volna át, ha nem ismerjük a dalt – de a tökéletlen hangosítás sajnos már a Dalriada koncertek velejárója.

IMG_8467

Az este különlegességének számíthatott a pillanat, amikor ,,egyszerre két dobos volt a színpadon”, bár nem a klasszikus értelemben, ugyanis a Napom, fényes napom-at Monesszal a doboknál, Tadeusszal a színpad közepén, mikrofon mögött adták elő, egy minimális újoncos bakival, de hát így legalább “élő” a produkció. A dal nevezhető egy Laura-Tadeusz duettnek, melyben Laura énekel, Tad pedig ezzel párhuzamosan hörög, de ezt eddig csak a dobok mögül végezte, alig láthatóan, most viszont megérdemelten ő került rivaldafénybe és a megmutatta magát a közönségnek. Így, a szabadabb pozíciójában “életre is kelt” (bár nem szokatlan Tadeusz számára a frontemberi pozíció, a stoneres Sunwharf-nak ugyanis ő a “feje” és énekese), ment a marhulás a zenekartagok között, a mindenféle összeállások, összemosolygások, a közönséggel aktívabb kommunikáció. Nem kell egyébként félni, a plüss bálnát ajándékbakapó, ,,a folk metal nem az én műfajom” Tadeuszt azért láthatjuk még a feröeri Týr-ben is, méghozzá még akár idén is!

IMG_8479

A produkciókat természetesen rengeteg köszöntés, köszönetmondás, hálálkodás övezte, nagyon, nagyon, NAGYON megható volt a búcsúzkodás, ahogy a “sok kemény metalos” a színpadon könnybe lábadt szemekkel ölelgeti egymást, szerintem át sem tudjuk érezni, hogy mit érezhettek, de az biztos, hogy a közönségben is pityeregtünk páran, és Tadeusz pedig megkapta a nekijáró vastapsot, és még a közös kép készítésekor is a nevét skandáltuk.

IMG_8317

A koncert viszont nagyon rövid volt, ráadásul csak három új dal hangzott el, ami egy lemezbemutató bulin furcsa. A Hajdútáncot és a Dudást már rég nem kellene erőltetni, pláne nem a magyar közönség számára – egy olyan zenekar, aki olyan dalokat ír, mint a Walesi Bárdok, a Hírhozó, vagy akár csak A Tavasz Dala, miért kell, hogy ilyen dáridót csináljon? Főleg, hogy ez a többi dal rovására megy, de lassan az egyébként csodaszép Ígéretet is ide sorolhatnám – 2010 óta szerintem minden koncertjükön elhangzott. A Hollórege is kimaradt, annak ellenére, hogy azt a tavalyi Rockmaratonon már játszották, viszont annak örülök, hogy a Thury 2 helyet kapott; igazi metalos, de egyben fennkölt darab, remélem benne is marad a koncertprogramban, nem úgy, mint a 2016-os lemezbemutatón elhangzott Zivatar, amit azóta sem hallottunk…

Aranyos volt a visszataps is, a Dudás után a zenekar levonult a színpadról, majd viszonylag sokáig nem jött vissza, sok óbégatás után csak Andris érkezett meg a színpadra, aki nézelődött körbe, körbe: ,,hol a nagyothalló zenekarom?. Aztán megjöttek a srácok, kiderült a turpisság, Andrison kívül mindenki “Dalriada-Ficzek 40” egyenpólóban jelent meg a színpadon (,,Ja, most azzal szívatnak, hogy negyvenéves lettem –ÉS akkor mi van?!”). Szóval igazán barátságos, családias hangulat volt, ami tökéletesen megfért a profizmus mellett (érdemes megfigyelni, ahogy pl. Csete Ádám rekordgyorsasággal váltogatja a fúvós hangszereket, és népi furulyáján full pontosan játszik le mindent, amit kell. Profi bagázs ez kéremszépen, így biztos vagyok benne, hogy a 19-én elstartolt naruto elnézést Nyárutó turné, tagcsere ide-oda, remekül fog menni! Mi pedig köszönjük ezt az érzelemdús estét!

IMG_8413

Rövid közönségcserélődés után jöttek az ír punk fenegyerekei, és bár igazolni nem tudjuk, de színpadra lépett a Firkin – róluk sajnos önhibánkon kívül nem sikerült fényképeket készítenünk. Sokaknak maradt energiája a tempós dalokra még pörögni és rugózni, akár ugrálni is, bár egy Drunken Sailor időst-fiatalt tuti egyaránt megmozgat, de itt szinte minden slágerre ment a hepajkodás, annak rendje s módja szerint. Az egyik legpoénosabb része a koncertnek a Hetedhét székely című, klippel is rendelkező, humoros kis dal eljátszása volt, sok-sok közönségénekeltetéssel, és a háttérben megjelenített, már említett igazán vicces videoklippel. Sajnos vagy nem sajnos, azt kell mondanom, hogy a Firkin sokkal jobb hangosítással szólalt meg az “elődjénél”, nagyon jól szóltak, itt is max a vokált tartottam kifogásolhatónak… Természetesen a punkzenébe nem kell egy szép énekhang, de én nem tartom kellemesnek a frontember orgánumát, elnézést. Tökéletes levezető buli volt, a rajongók végigugrálták, és a Firkint kevésbé ismerők is megtalálhatták szórakozásukat. Felcsendültek olyan mindenki által ismert ír slágerek, mint a Johnny I Hardly Knew Ya, Drunken Lullabies, na meg persze az Igyunk pálinkát.

A Dalriadás Szabó Gergely vendégszereplése még jobban emelte a koncert színvonalát, aki az ír sípok és hegedűk mellett bővítette a hangszeres repertoárt nagyszerű játékával, a Game of Thrones-főcímdal intrójában, majd lezárásként, az instrumentális Jumpin Loversben, így megvolt a buli all stars-jellege is.

Egy nagyszerű estén vagyunk túl, ahol nagy örömünkre összegyűlt a folkot szerető közönség apraja és nagyja, így egy igazi együttvigadós népünnepély jöhetett létre, elemében lévő zenekarokkal, és leírhatatlanul nagyszerű, lelkes, teljes szívből bulizó közönséggel.

Köszönjük, és köszönjük Tadeusz!

26815468_1535943156483853_4993354359104149024_n

Írta: Vica

Képek: Dani

Zárókép: Dalriada Facebook oldal (Photoinvisible)

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/