Ghost Bath – Starmourner (2017)

dghdfh

dghdfhElőadó: Ghost Bath (鬼浴)

Album: Starmourner

Származás: Amerikai Egyesült Államok

Megjelenés éve: 2017

Stílus: Post-Black Metal/Blackgaze

Honlap: http://www.ghostbath.com/

Értékelés: 8/10

 

A black metal mára jóval többé vált egykori önmagánál. Számtalan kisebb műfaj sarjadt már ki belőle, mint például az atmoszferikus black metal, a depresszív black metal, a blackened crust, a blackgaze, vagy éppen a szimfonikus black metal. Ennek a népes black-családnak a tagja az amerikai Ghost Bath is, akik már öt éve játsszák egyedi, különleges zenéjüket. A Ghost Bath nevet a tagok a következőképpen definiálták: ”öngyilkosság elkövetése vízbe való merülés által”. A zenéjük pedig eddig számot is adott arról, hogy a név nem csupán egy üres kifejezés. A korábban kínainak hitt zenekar új albuma idén áprilisban jelent meg a neves Nuclear Blast kiadónál Starmourner címmel, hogy egy asztrális utazásra hívja a hallgatókat.

A Dennis Mikula által vezetett csapat 2014-es Funeral című lemeze hamisítatlanul depresszív volt, a hallgatása még black metalos veteránoknak is szívfacsaró élmény, maga a borító is a ridegséget ontja magából. Abszolút nem egy mindennapi lemezről van szó. A 2015-ös Moonlover albumnál viszont már több volt a post-rockos, post-metalos elem, és noha a depresszív jegyekből bőven akadt, az elődjéhez képest ez a lemez kevésbé lett reményvesztett hangulatú. Most két évvel a Moonlover album után járunk, és a depresszív elemek szinte teljesen eltűntek. A helyüket blackgaze dallamok vették át, a post-metalos részekből pedig több van, mint valaha. A hajdani depresszív black metalból mára csak a sikoltozós/károgós ének maradt. Néhányan a kaliforniai Deafheaven zenekarhoz hasonlítják a post-metalosodáson átesett Ghost Bathot, pedig a két együttes zenéje korántsem egyezik meg. Habár műfajilag közel állnak egymáshoz, mindkét zenekar más gyökerekkel rendelkezik, és a saját útját járja.

A Ghost Bath zenéjének fő témája immáron nem a halál és a bánat, hanem a világmindenség nagyszerűsége és az asztrális sík, melynek hangulatát már a dalcímek is sugallják. A Starmournert leginkább egyfajta keserű öröm jellemzi, amely minden dalban előjön. A nyitánynak szánt Astral, és a záró Ode tétel is zongorajátékból áll, keretezve ezzel az albumon található összes szerzeményt. Személyes kedvencem az Ambrosial című dal, mely a maga nyolc és fél percével egy valóságos érzelmi hullámvasút. A másvilági nyitódallam hamar eltűnik, hogy a szerzemény háromnegyedénél sokkal erőteljesebben térjen vissza. A katarzis ekkor következik be, a Taylor dobosból és Jaime basszusgitárosból álló ritmusszekció tökéletesen építi fel az asztrális síkon nyugvó alapzatot, amelyre a dallam épül. A zenétől kicsit eltekintve érdemes megjegyezni, hogy minden egyes dalhoz készült egy-egy képzőművészeti alkotás, valamint egy-egy hangulatfokozó történet, melyek a zenekar honlapján kivétel nélkül megtekinthetőek.

fxgmg

A téma és a hangulat tehát adott, a Starmourner mégis kellően változatos. A Thrones című dal elején felhangzó riffek is belopták magukat a szívembe, ahogyan a fődallam is, melyet sokan az előző albumon található Golden Number melódiáihoz hasonlítottak, de önismétlésről szó sincsen. A Ghost Bath egy kisebb megújuláson esett át, de ez a folyamat már az előző lemezen is érezhető volt. Nem játszanak rosszabb zenét mint előtte, csupán kissé másabbat (a különbség egy laikusnak fel se tűnne). Ez a tendencia egyébként sok más zenekarnál is megfigyelhető, gondoljunk csak a norvég Darkthronera vagy az izlandi Sólstafirra. Éppen ezért méltatlannak érzem a Deafheavenhöz való hasonlítgatást.

A Starmourner egy meglepően gazdag dallamvilágú lemez lett, egy újabb remekmű az észak-dakotai csapattól. Aki élőben is vágyik az égi utazásra, az vésse emlékezetébe, hogy június 6-án a budapesti Dürer Kertben lehetőség nyílik a lemez meghallgatására, ugyanis aznap a Ghost Bath két német zenekar, a Heretoir és a King Apathy társaságában játszik majd.

Írta: Béres Mátyás