Fuge

Szerkesztőségünk minden héten kiválaszt egy hazai bandát, akit megtesz a hét zenekarának. Ennek keretén belül az alap információkon és hallgatni valón túl olvashattok egy mini interjút 5 alap+pár speciálisan a bandára vonatkozó kérdéssel. A bandák kiválasztásánál sem az ismertség foka, sem a metalon belüli műfaj, sem a szakmában eltöltött idő nem számít. Az egyetlen kitétel, hogy hazai legyen, az egyetlen fokmérő pedig a minőség. Így megismerkedhettek számotokra eddig esetlegesen ismeretlen, színvonalas tehetségekkel, reményteljes feltörekvő titánokkal, illetve régebbi ismert bandákról is szerezhettek új információkat.

fuge_02

A hét zenekara: Fuge

Műfaj: Progressive/math/djent

Alakulás éve: 2004

Város: Nyíregyháza

Ezúttal egy kicsit rendhagyó módon, nem egy teljes zenekaros felállással operáló bandát hoztunk el nektek, hanem egy egyszemélyes (most már) zenekart Egri-Kiss Dávid jóvoltából. 2004-ben indult útjára a Fuge kódjelű projekt, akkoriban még kétfős felállásban, és hamar nagy tervek megvalósításába fogtak. Egy tengerentúli kiruccanás alkalmával még a híres neves Ill Nino zenekar gitárosa, Ahrue Luster is kivette a részét a projekt fejlődésében, ráadásul amerikai kiadókkal is felvették a kapcsolatot. Mára már egyszemélyesre zsugorodó banda, hosszas inaktivitás után tért vissza, és hamarosan az első lemez is elkészül. Na de nézzük a válaszokat:

Mi a zenéd legfőbb mozgatórugója?

Röviden: az endorfintermelődés serkentése. Igazából ennek a kérdésnek a válaszát a tudatalattiból kell felguberálni, ugyanis ösztönszerűen, gondolkodás nélkül íródtak az eddigi tételek. A jövőben egy kicsivel több tudatossággal szeretném megspékelni, de a legjobb, ha ösztönszerűen jön az egész.

 

Van a bandának/projektnek kitűzött végső célja? Milyen irányba haladsz, változtak a célok az idő múlásával?

Jelenleg egy album kiadásán dolgozok, ezt szeretném maximális erőbedobással véghezvinni. Ez a legközelebbi mérföldkő, előrébb nem is gondolkozok még. Igazából a cél, hogy a saját örömöm meglelése szimbiózisban legyen a hallgatóságéval. Szerencsére a gyakorlat úgy mutatja, hogy ha valami átmegy nálam a rostán, az általában tetszik a hallgatóságnak – mindig magasra van téve a léc, ami néha negatívan is tud hatni a munkamenetre. Úgy próbálok egyensúlyozni, hogy a technika ne menjen a súlyosság rovására, és fordítva. Visszatérve a kérdéshez, a cél, hogy nyugdíjas koromban a verandán ülve elmondhassam a projektrol, hogy yeah! Azaz minél több, ám minőségi anyag kiadása, ameddig csak bírom, és ezek útjainak terelgetése.

 

Mekkora nálad a dalszövegek szerepe a zenén belül? Milyen forrásból származnak inspirációk a szövegek megírásához? Van összefüggés a dalok szövegeinek tartalma között, vagy inkább aktuálisan felmerülő témákat dolgoztok fel?

(Erre nyilván nem kell az eseteben külön kitérni, de ha van valami mondanivalód, hogy miért instrumentális a projekt, akkor jöhet. Vagy éppen a számok hangvétele/mondanivalóját is ide vehetjük.)

Bár a projekt instrumentális, pár gondolatra kitérnék. Bevallom őszintén, nagyon sokáig nem foglalkoztatott, hogy miről szól a szöveg. Nálam az általam jónak definiált zenék kétféle élményt tudnak kiváltani. Az egyik fajta, amivel kevésbé tudok azonosulni, inkább háttérzeneként funkcionál, és például tudok mellette dolgozni, másra koncentrálni – mégis tetszik. A másik fajta, amibe a kedvenceimet sorolnám – olyan hatással van rám, hogy minden figyelmem leköti a hallgatás. Az ilyen zene nálam nem tud háttérzeneként funkcionálni, dolgozni se tudok mellette, muszáj rá koncentrálnom, akaratlanul. Az énekre is, mint hangszerre figyelek – a ritmizálás, hangszín, ha van, dallam, dinamika, ezek ragadnak meg nálam, a szöveg inkább (volt) mellékes.

Nemrégiben dolgoztam először énektémákon a másik projektünkben, a Nigromantiában (nyilván nem mint énekes), és nagyon király foglalkozni vele, hatalmas élmény. Egy jó szöveg sose rossz, mostanában már figyelgetem is, hogy miről szólnak a számok. Szeretem a komolyabb, metaforikus, objektívebb témákat a szövegben, de mindig is a nagy részben a hangszín, ritmika fogja eldönteni nálam, hogy tetszik-e az ének vagy sem. Egy jó szöveg viszont hasznos, sőt kötelező.

Élőben, vagy inkább stúdiókörnyezetben érzed magad otthonosabban? Az élo produkció, vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél?

A Fuge stúdiókörnyezetben nevelkedett fel, és arra is van ítéltetve. Bár szomorúan hangzik, mégsem annyira az, mert ilyen környezetben könnyebben tudok dolgozni, jobban megy a munka, több a “termelés”, tud élni a projekt. Mindig is fantáziáltam, főleg koncerteken, hogy milyen király is lenne a füge nótákat élőben játszani, egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy marad a lombikban a projekt.

Biztos vagyok benne, hogy hatalmas bulit lehetne csinálni, és sok energia szabadulna fel egy utópisztikus élő fuge koncerten!

 

Mennyire vagy nyitott a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítesz inspirációt más stílusokból a saját munkádhoz?

Az általam jónak titulált zene nem kell, hogy metál legyen, mégis gyakorlatilag inkább az. A metal szerintem nem attól az, mert torzított gitárral és akusztikus dobokkal játsszák, hanem inkább a skálák, érzelmek, dinamikai sajátosságok, zenei elemek egyvelege adja ki – nehéz megfogalmazni; például egy okosan összerakott dubstep szám néha sokkal metálabb tud lenni számomra, mint egy dúr skálákban utazó powermetál zenekar. Sok zenei stílusban meglelem az örömöm, de általánosságban elmondható, hogy zenei értékeket tudatosan használó, kevésbé kommercionális zenéken cseperedtem fel, és ezeken is szeretnék továbbcseperedeni. Munkahelyen, konstans módon megy egy kereskedelmi rádió, aminek a repertoárját nem tudja megemészteni a szervezetem – sokszor kell kényszer-metálterápiát tartanom, túlcsordulás esetén egy-egy Meshuggah számmal szoktam ellensúlyozni. 🙂

david

Miben látod a solo projekt előnyét, jövőjét? Mik lehetnek azok az akadályok illetve hátráltató tényezők, amikkel egy egyszemélyes zenekar találkozik? Mik az előnyei?

Egy ilyen projekt előnye leginkább az alkotási folyamatban tud megmutatkozni, viszonylag hamar és könnyen lehet rögzíteni ötleteket mindenféle kompromisszum nélkül. Feltétel viszont, hogy valamilyen szinten hangmérnök legyen az ember, kulcskérdés a témák rögzítése, és a felvevőprogramban való otthonos mozgás, pl. a dobtémák beprogramozása miatt. Nem elég, ha valaki pengén ismeri a saját hangszerét. Nem tartom magam túl jó gitárosnak, cserébe szerencsére talán van egy kevés érzékem a számok összerakásához, aminek hálás vagyok. Ennek a projektnek sokkal jobb egy ilyen setup, mint ha pl. füstölgő kézzel nyomnám a solokat, és ennyiben véget is érne a dolog. Vannak persze, akiknek működik ez az út is, de ott már nem tudnak magukra hagyatkozni. A Fuge úgy van beállítva, 30% komponálás, 30% dob, 30% gitár, 10% pedig mindig hiányzik, sosem voltam még egy számmal sem 100%-ig elégedett. 🙂 Ez a fajta maximalizmus serkentő hatással van rám, és bár néha idegesítő, hasznosnak tartom. A legnagyobb hátránya egy ilyen projektnek, hogy élőben ritkán, vagy soha nem fordul elő – így egy szerves rész ki van harapva belőle. Viszont ez nem kell, hogy elkeserítse az adott zenészt, ugyanis elég nagy a platform a digitális manifesztációhoz. Erre jó példa pl a kezdeti Bulb, Ola, és Magyarországon Roncsák Marcell munkája, de számos zenész csinál hasonlót, igen jól.

A Fugét hasonló módon, a többiektől tanulva szeretném több platformon megjelentetni, több médiatartalmat generálni, különösképp több videót. Nehéz megjósolni egy ilyen projekt jövőjét, de majd évek múlva okosabbak leszünk. 🙂 Amíg van hallgatóság, van értelme publikálni, amíg saját magamnak is tetszik, megéri írni ezeket a témákat – és ezt csak örömből a legjobb. Ez a szép az egészben!

Köszönjük!

Facebbok: https://www.facebook.com/projectfuge/