Felejthetetlen, halaszthatatlan. – Fatal Error, Phrenia koncertbeszámoló

22713200_1569059416450509_3268172980547779554_o

Fellépők: (Mínuszegy,) Phrenia, Fatal Error

Helyszín: Dürer Kert (Room 041)

Időpont: 2017. 10. 21.

Fotók: Horpáczi Dávid, Révész Patrik

21318940_1525732447449873_2350537586288576265_o

Nátha, torokfájás, köhögés, enyhe láz.

Rá egy kis algopyrin, neocitran kombó, szétcsapatva egy adag 72-es Tátrateával. De a Fatal Errorért mindig megéri.

Szóval így indultunk neki az október 21.-i éjszakának, a betegség-letargiából kicsit nehezen erőt véve, így sajnos az első előzenekarról, a Mínuszegyről le is maradtunk… Mindazonáltal a Phrenia megtapsoltatta a fő attrakció mellett őket is és a hangos tapsból, az öblös üvöltésekből, valamint az érzéki női sikolyokból csak arra lehetett következtetni, hogy bizony nem lehettek rosszak ők sem. Legközelebb igyekszem meglesni a bandát.

Előre kevésbé tájékozódtam, így nem tudtam a Düreren belüli pontos helyszínt. Ilyenkor mindig érdekes atmoszféra lengi körbe az embert, amikor a ’Kert folyosóin botorkálva kíváncsian vizslatja a tömeget, füleli a zajosabbnál zajosabb hangfoszlányokat és igyekszik rájönni, hogy melyik terembe kell mennie. No ezen a szombat estén mindhárom helyszínen ment a boogie, de hamar bejutottunk a massziv metalos arcok, valamint a nagyteremben ünneplő pankok között a Room 041-es, közepes terembe.

Sejtettük, hogy ott leszünk, de leginkább a zajfalakon átszűrődő Phrenia-dallamok vittek minket arra. Persze már a muzsikájukra is fölfigyel az ember, de leginkább a két énekes, Nagy Zoltán és Gordán Julian (gitár) hangja az, ami dobhártya cirógató. Nem azért mondom, de kevés az a zenekar, ahol a hörgésért és a tiszta énekért felelős illetők egyaránt ilyen hangi adottságokkal vannak megáldva. Julian inkább a tiszta éneket hozza, míg Zoli ezt is meg azt is, de baromi erős és jó énekes mindkét srác. Le a kalappal.

A saját számaik mellett nem maradhattak el a feldolgozások, mint például az Ellie Goulding hangján ismert I Need Your Love cover és persze el lett játszva a Phrenia átiratok legnagyobbika a Pokemon főcímdala. Sokan persze fogták a fejüket ekkor, de a sötétben azért senki nem titkolta el, hogy kívülről fújja a szöveget és így szinte mindenki együtt énekelte a srácokkal, hogy „Szerezd meg hát mind…”. A délvidéki srácok egyébként pop dalok coverjeivel híresűltek el, és nagyon jó érzékkel nyúlnak ezekhez a számokhoz! Látszott, össze vannak szokva, az egész buli magas fokon pörgött, jók voltak a számok közötti átvezető szövegek, miden klappolt, ám ezeken túl leginkább azt kell megemlíteni, hogy nem lehetet minőségi különbséget észre venni a jó alapanyagnak bizonyult feldolgozások, valamint a saját számaik között (pl.: One in a Million, Falling Down). Hiszen utóbbiak is rendkívül erősek, tele húzó drop-okkal és breakdown-okkal, ráadásul slágerpotenciál is bőven van bennük! Jó kis bemelegítés voltak, nagyon kívánom, hogy szép és nagy jövő álljon előttük!

22712157_880346808796647_4051667082777708024_o

Na de ezután jött még csak a komoly rock ’n’ roll! Már egy ideje fölívelő pályát mutat a Fatal Error, de ez a koncert bizonyítja, hogy már bőven kiléptek abból a bizonyos kisszobából

Rögtön az új albumos Február Gyümölcsével indítottak, ami igazán kellemes belépő volt. Egyébként elmondható, hogy a Tankcsapda feldolgozás kivételével az összes új albumos számot eljátszották, hangbéli különbséget pedig alig-alig lehetett észlelni a régi, jól bevált számok, valamint az új tackek éneklése között. A közönség teljesen együtt mozgott a zenekarral. Barátként, ahogy ezt az énekes, Zsola is külön kihangsúlyozta.

Ha már nála tartunk, hihetetlen torka van ennek a csávónak, de a legjobb momentum mégis az votl, amikor elregélte, hogy mennyit gyakoroltak és mennyire be vannak/ voltak sz@rva a koncert előtt. Olyannyira, hogy teleírta jegyzetekkel, instrukciókkal a setlist-jét, de a közönség rajongását hallva inkább eldobta az egészet a fenébe!

Persze Zsola is pörgött, de az egész zenekar valahogy megfoghatatlan módon szimpatikus, ami a barátságosságukon kívül abban rejlik, hogy együtt lélegeznek, együtt mozognak és figyelnek egymásra a színpadon, legalábbis így tűnik. És igen, ezt az attitűdöt ma már ki kell emelni! A másik az, hogy egy olyan fiatalos és energikus rock ’n’ roll életformát mutatnak be nekünk, amit szinte már tényleg csak oktatófilmeken lehet találni, annyira kiveszett a mai modern bandákból. No és az energia! Ha rájuk kötnénk egy kábelt, simán egy újonnan felfedezett, Fatal Error nevű megújuló energiát kapnánk. De komolyan! Persze betegen sz@r volt a közérzetem, de akkora energiaáramlásnak voltam tanúja, hogy a 2.-3. számnál már együtt ugráltam velük és a közönséggel, a végére pedig szinte meg is gyógyultam!

Ennél fogva nehéz is kiemelni markáns pillanatokat a koncertből… Persze ott vannak a kifejezetten erősre sikerült új számok, amiket először hallhattunk itt, mint például a Maradhatnak, a Made in London, a Cigány Muzsikus vagy az Ördögszekér. Utóbbi előtt egyébként az említett énekes mellett a gitáros Bencét is köszöntötték szülinapjuk alkalmából a színpadon; innen kívánjuk a fülüket a bokájukig! No aztán meg azért szinte már kegyetlenség a B@azmeget és a Gonoszok Balladáját gyors egymásutánban letolni… de azért még mindenkinek maradt ereje a folytatásra.

Amellett ne menjünk el Szó Nélkül (ja igen, ez is volt a visszatapsolás előtt), hogy, bár „csak” a közepes teremben voltunk, az szinte tele volt. Ha lassan is, de egyre többen veszik észre, hogy mennyire értékes is ez a zenekar. Mindezeken túl, azt is jó volt látni, hogy megannyi szakmabeli is mosolyogva nézte a performanszot, például ott volt Cicó, a Nomad-ból (meg az egykori The Bedlam-ból), nem utolsó sorban pedig egy simogatni való kis németjuhász féle is beszökött a lábak között, egészen az első sorokig. Szegényt úgy kellett kivezetni…

A Jäger körbeosztáson kívül volt itt minden, a két kisgitáros, Jakó és Bence is lejöttek a színpadról közénk villanygitározni és még a billentyűs, Misi is elénekelte a Motörhead örök klasszikusát, az Ace of Spades-et. Na akkor tényleg elszabadult a pokol! A vége felé olyan további bejáratott, közimádatnak örvendő Fatal Error nóták is elhangoztak, mint a Bérlet az Életre, a Hülye Élet, Bolond Ember, vagy például az egész koncertet záró Nem leszek.

Hogy mi is a fiúk titka, azt nem tudom pontosan, bár a fentiekben leírtak alapján rá lehet jönni pár dologra. A lényeg, hogy baromi jól működik az egész, amit méltán bizonyított ez a lemezbemutató este is. Az új dalok kiválóak (a lemezről hamarosan nálunk is olvashattok!), a Nagyvilág pedig elkezdte nyitogatni a kapuit. Kívánom, hogy ezek a kapuk minél tágabbra nyíljanak a hét fiatal előtt. Köszönjük, hogy vagytok!

No de most megyek a háziorvosomhoz vényre íratni egy adag Fatal Error-t…

Írta: Vágány Norbert

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/